Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 850-874. szám)

1982-04-01 / 855-856. szám

Minden előfizetőjének, 855—856. SZÁM XXXV. ÉVFOLYAM MÜNCHEN, 1982. ÁPRILIS HÓ Nummer 855—856 — Jahrgang 35. — München, für Monat April olvasójának és munkatársának kellemes húsvéti ünnepeket kíván a Hídfő Húsvéti harangok Örömet hirdetnek, Örömöt a boldog Szíveknek, híveknek. Fényt küld a magasság, Félre borús bánat! Az élő Igazság Föltámadt, föltámadt. Húsvét ... Feltámadás ... Vezércikk ... Meg­felelő téma .. Olyan, ami beleillik az ünnepi han­gulatba, ami — ha nem is hosszú időre — de pár percre eltereli gondolatainkat a mostani élet posvá­­nyos hajszájától és visszavarázsolja azt az időt, ami­kor még hittünk a Feltámadásban, az Újjászületés­­ben, a Visszatérésben. Amikor még bátran ki mertük mondani, mint tette azt Jászay-Horváth Elemér versében: — „. .. Fekszik meggyalázva trianoni sírba.. Harmincöt év óta nem mertük sem kimondani, sem leírni:,, Csonkamagyarország nem ország .. . “ sem pedig: „Nem! Nem! Soha!“ — Hallgattunk, mert féltünk, hogy ránksütik a lealázó címet: Ir­redenta, revizionista! Féltünk a megszállók bosszú­jától, , a befogadó országok nemtetszésétől. .. De mint minden, egyszer ez is véget kell érjen Húsvéti harangszó, Örömet hirdetve, Édesdeden hangzó Bús magyar szívekbe, Kiknek igazsága Ármánytól lebírva, Fekszik meggyalázva Trianoni sírba. Szép országunk testét Keresztre feszíték, Keserves keresztjét Gúnnyal nehezítek. Hatalmába veték Fegyveres őröknek: Halálát hírdeték Biztosnak, öröknek. Ám gonosz kéz tehet Reá mázsás követ: Sötét Nagypénteket, Bíbor Húsvét követ. Lesz itt még vigasság, Eloszlik a bánat: A magyar Igazság Föltámad, föltámad! Hivatkozzunk a leláncoló békeszerződésben meghir­detett népi önrendelkezési jogra és követeljük abból a minket is megillető részt: A világ összmagyarsá­­gának egy és ugyanazon határon belüli szabad és független együttélését! Figyeljük a mai otthoni ifjúságot amely — bár nem a valóságnak megfelelően ismertették a múlt és közelmúlt történelmét — mégis öntudatla­nul revizionista lett. Nem akar otthon a hadkötele­zettségének eleget tenni, de önként s örömmel jelent­kezne az úgynevezett „szabadcsapatba“, amiről csak fantasztikus elképzeléseik vannak, de nem tudják, mit jelent a valóságban — csak azért,hogy meg­valósuljon a tudatuk alatt élő ismeretlen szabadság, ami után mindannyian vágyakoznak. Hogy elérkez­zen Magyarország Feltámadása. Úgy legyen! Akit megcsúfoltak, Kit megfeszítettek, Kit, mint véres holtat Sziklasírba tettek. Ám nem lehet halva, Ki maga az Élet. Harmadnap hajnalra Föltámadt, megéledt. Sírját mázsás kővel Le hiába zárták, Fegyveres erővel Hasztalan strázsálták. Se kőnek, se vasnak Nincs azon hatalma Kit égi m­agasnak­­ , Vár szent diadalvai. \ \ Jászay-Horváth Elemér

Next