Hídfő, 1983 (36. évfolyam, 873-896. szám)
1983-01-01 / 873-874. szám
r— A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ szolgálatában Álló független EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP 873—874. SZÁM XXXVI. ÉVFOLYAM MÜNCHEN, 1983 JANUÁR HÓ Nummer 1983 Ha valaha szükséges volt minden tettet, elhatározást háromszor is alaposan átgondolni, mielőtt hozzákezdünk, úgy az ma mindennél fontosabb lett. Miért? Mert ma a „béke“ harmincnyolcadik évében sokkal nehezebb valamibe belekezdeni, valamilyen elhatározásra jutni, mint a háború utáni első években. Akkor még hittünk, bíztunk a jövőben, azt gondoltuk, a hatéves vérzivatar elültével lassan újjáéled minden. Megszűnik az ellenségeskedés, ledőlnek a politikai, faj, vallás felfogás népeket elválasztó, mesterségesen felépített falai, megszűnik a hatalomvágy minden emberit eltipró terrorja és elkövetkezik a megértés, a megbocsátás, egymást segíteni kívánó együttműködés boldogságot hozó napsugaras korszaka. De ... De ez csak álom volt, vágyálom, boldogító elképzelés, melyből halálosan keserű volt az ébredés- Csalódást csalódás követett. A segítésre nyújtott és segítséget kérő kezet durván félrelökték, ünnepet ül az önzés, az irigység, a képmutatás ... Nem bízik ma már senki a jövőben. Nem gondol senki arra, hogy ezzel a magányos farkasélettel nemcsak a maga, hanem embertársai, barátai, testvérei közeledési kísérleteit meghiúsítja és olyan áttörhetetlen válaszfalat emel maga körül, mely még a próbálkozás lehetőségét is lehetetlenné teszi. És ez egyformán vonatkozik nemcsak az egyénre, a családra, hanem a nagy közösségekre, az államokra, a földrészekre, az egész világra. Miért kell ennek így lenni? Egyedül csak tőlünk függ, milyen legyen az életünk. Felejtsük el a rosszat, igyekezzünk mindig annak az ellenkezőjét tenni, amit eddig tettünk! Akkor talán elérkezik a várt reményünk beteljesülése. Az új év kezdetén álljunk a tükör elé, nézzünk szembe önmagunkkal és kérdezzük: Mit tettél az elmúlt évben nemzetedért, a magyar nyelv fennmaradásáért? Ha jó a válasz, hajolj meg önmagad előtt. De ha nem“ ... A továbbiakat beszéld meg önmagaddal és úgy cselekedj! Új év, új remények, új kezdések, a régi feladatok Homokórája megfordításakor Kronosz ismét békétlen világgal találkozott. A népek sorsának intézői szónokolnak a leszerelésről, az emberi jogokról, tartós békéről, de egyik sem valósult még meg. 1945 óta hirdetik a népámítók a békét, de a szovjet ezt feleli rá: háborút! A kételkedők és a túl bölcsek állítják, hogy Jézus tanításaiból csak kevés valósult meg két évezred alatt. Jézus békét és szeretetet hirdetett, hol van ma béke és szeretet? A kételkedőknek és tagadóknak nincs igazuk. Jézus megjelenésével új világ kezdődött, amely tagadása volt a réginek. Ez mind igaz, mondják a kételkedők, de a szeretet és béke országa nincs sehol. Tény, még messze van. Jézus hívei húsz évszázada küzdenek érte és a békének, szeretetnek sok-sok intézményét teremtették meg. A szociális gondolat, amely napjainkban egyre jobban erősödik, nem Moszkva, hanem Jézus tanításában gyökerezik. Művelődésünknek legfontosabb elemét, a méltányosságot és emberszeretetet Jézus evangéliumából tanultuk és nem a marxizmusnak köszönhetjük. A béke és szeretet eszményi országa azért van még olyan messze, mert hiányzanak hozzá Jézus mostani tanítványai. Ezrek járnak ma is templomba, nem a párt, hanem szívük parancsára! A betlehemi emlék felidézése sohasem volt olyan időszerű, mint most. A népek kormányzása, a nemzetközi politika irányítása, a tömegek vezetése, a világháború előtt is antikrisztusi jellegű volt és ma is az. Úgy az első, mint a második világháború utáni békediktátumok és azok kegyetlen végrehajtása, a mai állapot erőszakos fenntartása, gyűlölködés, versengés, mind megcsúfolása annak az erkölcsnek, melyet Jézus tanítása húsz évszázad óta hirdet. Korunk ijesztő jelenségei, a gazdasági válság, a munkanélküliség, a háborús feszültség, amin nem tud és nem akar változtatni a szovjet. A történelem azt tanítja, hogy a népek annál mélyebbre süllyedtek, minél jobban eltávolodtak a szeretet és béke parancsától, de annál könnyebben oldották meg nagy kérdéseiket, minél inkább közeledtek hozzá. Hiába jönnek diktátorok, hiába alakítják át a gazdasági és társadalmi formákat — szeretet és békeakarat nélkül állandóan fenyeget a népeknek harmincnyolc évvel ezelőtti véres tragédiája. Új év, új meggondolások, új elhatározások, új tervek... Forduljunk befelé, nézzünk visza az elmúlt esztendőre és lássuk meg azokat a hibákat, amiket nem kellett volna elkövessünk! Ne a nagyvilág előtt mea culpázzunk, hanem magunkban, az esti imánkban mondjuk el, ha szükséges százszor is. Magyarok maradunk, ivadékainkat is — minden nemzetközi nyomás ellenére — magyarnak neveljük, mert ha idegenben is születtek, magyar vér kell csörgedezzen ereikben, hűen őseikhez. Amen! Ky па . . .