Új hídfő, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

8. oldal­ zékkel rendelkező román — aki nem felejtette el, mennyire drága volt nekünk is a válságos időkben nemzetünk nyelve, nemzetünk kultúrája, a magyarok alatti román iskola — hogy mondaná: Isten bi­zony, ha nálunk levő magyarok éppen nem is voltak eddig veszedelmesek, feltét­lenül azokká fognak válni ezután, mialatt elvitatják tőlük még nemzeti létüket is, az újabb párt­dokumentumokban , magyar nemzetiségű románoknak ’ neveztetnek, vagy éppen­­magyar nyelvű románoknak ’, nevetséges agyrém, nagyon hasonló Appo­­nyi gróf meghatározásához, aki egy,poli­tikai magyar nemzetről­ beszélt, melyben benne foglaltatik Magyarország minden állampolgára nemzetiségi különbség nél­kül. Tehát, hogy a saját előítéleteinktől kevésbé rabul ejtett román arra a rezsim­nek nem kívánatos következtetésre jusson, hogy Ceausescu úr kiagyalt egy új, az egyenlőséget igazoló elméletet: a történel­mi elsőbbség elméletét. Majd hogy készek vagyunk el is hinni a magunk elsőnek ér­kezett privilégiumunkat, akkor is, ha még a keresztek is nevetnek rajtunk, akkor is, ha Európa lenézően mosolyog, látva ezt a demokráciáról való lemondás kínos látvá­nyosságát. Egy ország állampolgárainak ,őslakosokra’ és jövevényekre’ való osztá­lyozása nevetségesen és szégyenteljesen hangzik, ahol polgárjogot nyert a szabad­ság és egyenlőség eszméje. És különösen kínosan hangzik, amikor olyan lakosság­ról van szó, mely még a nagy történész Ilie Ceausescu úr teóriái szerint is legalább hét­száz évvel ezelőtt helyezkedett el a szóban forgó helyeken. Szerencsétlenségre azonban úgy látszik, hogy minden nemzetnek a világon megvan a gyenge pontja, büszkesége és önimádata. Rendkívül be vagyunk képzelve felsőbbsé­­gi tudatunkba, elsőbbségi tudatunkba, elő­kelő és ősrégi származásunkba és majd­­hogy­nem készek vagyunk elhinni, hogy az egyenlőséget, melyet a barbár és jöve­vény magyaroknak adnánk, az tőlünk egy nemzeti nagylelkűség volna. Elfelejtjük még a gyulafehérvári pontokat is, a nemze­tiségek statútumát, melyet azért rendel­tünk el, hogy garanciát biztosítsunk a pári­zsi békeszerződésnek, de elfelejtettük az 1918 előtti saját keserveinket és követelé­seinket, hogy ne is beszéljünk a demokrá­cia általánosan szent elveiről. Nagyon jól tudok azzal számot vetni, hogy ezen szavak megértő hallgatósága csak azon románok soraiból fog kikerülni, akik számot vetnek nemzetünk valódi érde­keivel. Akik számot vetnek azzal a tény­nyel, hogy Ceausescu sovinizmusa tönkre­tesz és leigáz minket. Az az ember, aki az országot a szakadékba vezette, az az em­ber, aki a mai anyagi, erkölcsi és szellemi nyomort hozta létre, veszélyezteti a nemzet jövőjét és egészségét, az az ember, aki mély­ségesen lenézi a román nemzetet, az az ember, aki tönkreteszi a román kultúrát, egy sötét és erkölcstelen játékra adta ma­gát, felajánlja nekünk azon piszkos elégté­telt azzal a ténnyel, hogy az országban létezik egy még nálunk is elnyomottabb emberkategória. És így sikerül neki minket úgy manipulálnia, hogy a feszültség egy jelentős részét ne ő urasága, hanem a ki­sebbségek ellen vezesse le. Annyi bizonyos, hogy amilyen mérték­ben mind sovénabbá válik az uralkodó ideológia, annak arányában rendkívül ne­héz lesz megkövetelnünk a magyaroktól, németektől és más népektől az egész lel­kükből való hozzánkállásukat. Hogyha a a kisebbségi ember derekasságát és loja­litását csak a saját nemzeti érzelmeink ká­rára nyilváníthatja ki, ha tőle egy olyan hazafiasságot követelünk, mely egész nap így kiáltson: ,Ki velem az országból! Én egy jövevény vagyok! Barbár! Idegen! Bű­nöző!’, akkor nem igen látom, hogyan nyer­hetnénk meg őket magunk részére. Ha egy magyar, szász vagy sváb, egy szláv — lett légyen az ukrán, lipovén, szerb, bolgár vagy más törzsbeli — nem tekintetik lojális és becsületes állampolgárnak, csak azzal a feltétellel, ha lemond nemzeti létéről, ak­kor valójában rákényszerítjük őket, hogy il­­lojálisak és ellenségei legyenek az ország­nak. Szerencsétlenségre a román közvéle­mény egyáltalán nincsen tájékoztatva ar­ról, hogy milyen körülmények közt élnek ma a kisebbségek. Hányszor tesz célzást a nemzeti sajtó arról a tényről, hogy még a kompakt magyar zónákban is, mint a szé­kely részeken, majdnem minden vezető hi­vatalba románokat neveznek ki, akik sok­szor nem is beszélik a helybeliek nyelvét; hányszor hatol a nemzetközi sajtóba a ki­sebbségek anyanyelvén való tanításának szétzúzásáról szóló hírek, melyekre a ro­mán sajtó azonnal felugrik és hörgi:, Rága­lom! Revizionista propaganda! A magya­rok Erdélyt akarják!" És sok becsületes román ma meg van győződve, hogy ezek valóban mind rágalmak. És tudatlansá­gukban ismétlik: ,Aki román kenyeret eszik, az beszéljen románul!’És nem gon­dolnak arra, hogy megismételjük a magya­rok által elkövetett hibákat. És nem gon­dolnak arra, hogy sor kerülhet a romániai nemzetiségek statútumának ellenőrzésére egy objektív és pártatlan nemzetközi fó­rum részéről — akkor nyilvánosságra ke­rül majd, hogy éppen Ceausescu nemzeti politikája veszélyezteti az országot. Ez — mégis — igen nagy ár, melyet azért az örökért kell fizetnünk, hogy Ceausescu úr és úrnő legyen az ország élén. Tisztelt V. G. úr, nem követelem, hogy levelem felolvastassék az adóállomásuk­ban. Realista vagyok. Számot vetek az én szempontom, meg sok becsületes román véleménye­ szempontja közti eltérésről, beleértve az ön munkatársainak egy részét is. Számot vetek azzal, hogy a dolgok felet­ti vízióm annyira szokatlan, annyira egye­dülálló lehet, hogy több rosszat okozhatna mint jót. A román közönség tájékoztatásá­nak teljes hiánya ebben a tekintetben so­kakat arra késztetne, hogy felkiáltsanak: az illető el van adva a magyaroknak, az ők húrjait pengeti! Még távol van az az idő, amikor majd bebizonyul, hogy éppen így látva a dolgokat, szolgálunk valódi román érdekeket és megkönnyíti egy közös front­ igDIÓSZEGHY TIBOR ! » HITES TOLMÁCS és FORDÍTÓ ? (magyar—német és német—magyar) « Németországban tanácsadás­­ állampolgársági és menekültügyi kérdésekben, S peres ügyekben segít (P­­­D-4040 NEUSS, DAIMLER STR. 248 ) Telefon: 02101/54 13 17 MAGYAR HENTESÁRU! Jó minőségéről ismert áruinkat nemcsak Németországban, hanem Amerikában és Kanadában több tízezer honfitárs vásárolja és fogyasztja. RENDELJE ÖN IS! HAZAI ÍZEK! DM Friss töpörtyű, 1 kg........................ 16.— Friss kolbász, 1 kg.......................... 15.— Füstölt kolbász, 1 kg...................... 18.— Száraz kolbász, 1 kg ...................... 20.— Ha elégedett, mondja el barátainak! Őrig. Pick-szalámi, 1 kg................. 32.— Őrig. “Szegedi” paprikás szalámi, 1 kg.............................................. 32.­Finom “Debreceni”, 1 kg............... 18.— Paprikás “Puszta” szalámi, 1 kg . . 18.— Krakauer paprikával vagy nélküle, 1 kg.............................................. 12.­Fokhagymás sonkaszalámi, 1 kg .. 18.— Sonkaszalámi Pol. Árt. 90% sovány, 1 kg.............................................. 22.­Füstölt disznósajt paprikával. .... 12.— Rendeljen próbacsomagot! Hat különféle csemegeáru, 2 mi kg csak ........................................... 49.— Üzemünkben minden érdeklődőt szeretettel várunk! Próbavásárlásnál 10% árengedmény! Szállítunk utánvéttel vagy számlára! VIKTOR PÁL hentes­mester 7063 Welzheim, Lerchenstr. 29. Telefon (éjjel—nappal)­, 07182/67-36 G) HÍDFŐ 1987. február

Next