Új hídfő, 1990 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1990-07-01 / 7. szám

1990. július ha értve Sztálint és az NKVD rettegett, de „választott” jelzővel ékeskedő főnökét, Beriát is. Ilyen adatok birtokában miért nem indítanak pert a jól ismert szovjetorosz tettesek ellen? Most végre főbenjáró hazugságon csípték rajta a Szovjetuniót! Vajon mit szól ehhez a magyarokat is meghurcoló sok hazug politikus Moszkvától Ottawáig? A hazudozók kórusának élenjárói közül mivel fog érvelni a megfellebezhetetlen moszk­vai vallomás ellen a német keresztes­hadjáratot gyalázó marxista Brandt, vagy a németellenes lengyel elvtársi emlékművek előtt görnyedő Kohl? A „nácikkal” szemben oly buzgón alkalmazott bosszú mintájára, mikor követelik a katyni bolsevista tömeg­gyilkosok példás megbüntetését? Hírlik, hogy Gorbacsov mély sajná­latát tolmácsolta elvtársának, a len­gyel elnöknek, a katyni tarkólövések miatt. Mi azonban nem elégedhetünk meg a vörös tömeggyilkosok bocsá­natkérésével addig, amíg a vesztesek elleni hajszájukat be nem szüntetik, illetve az összes sztálini és szövetséges háborús bűnöket be nem vallják, jóvá­­ nem teszik. Mostantól kezdve még rendületle­­nebbül hiszek az isteni örök igazság­ban! D­­R. KOVÁCSY JÓZSEF:­­ „MESSIÁSAINKHOZ!”­­ „Megmentő messiásai hazánknak” — s hol vagytok, merre — mikor kellenétek,­­ akár otthon, akár itt idegenben ? ne vitáznátok, valamit tennétek! Csak egyszer adnátok fel érdeketek, hogy hazánk sorsa égetné szívetek — csak egyszer érthetnétek minden egyet, olyan nehéz ezt elvárni Tőletek?! Csak egyszer tudnátok névtelen lenni, ne díszelegnétek egymás tükrében — csak egyszer tudnátok felsorakozni hazátokért, hazátok érdekében! Csak egyszer tudnátok önzetlenkedni, hogy szolgálhatnátok a magyar ügyet — vagy elfáradtatok a versengésben, feledve fajtátok, „küldetésetek"? Tudjuk, hogy marcangol az ősi átok mit Túrán egykor vállatokra rakott, de ha nem bírjátok levetkőzni, úgy verjen az Isten, ne adjon több napot! Ti nem vagytok méltók őseitekre, örökségetek érdemtelen, fanyar — ki hazájáért nem mer tűzbe menni az hazaáruló — sohse volt magyar! (A költő 1990-ben megjelent új verseskötetéből) ÚJ HÍDFŐ 5. oldal Rendőrtisztek a vádlottak padján — a terroristák pedig szabadlábon...! Amit most itt leírok nem operett­­országban történt, hanem a 20. századi szociáldemokraták által vezetett Svédor­szágban. Az ENSZ főtitkári székére pályázó Olof Palme szociáldemokrata miniszter­­elnököt 1986 februárjában lelőtték. Azóta a svéd rendőrség mindent elkövetett, hogy a tettest kézrekerítse és a nyomozás során bizonyos szálak a PKK nevű kurd terrorista szövetség felé mutattak. Koráb­ban két tagjukat, akik kiléptek a szervezetből, a nyílt utcán lemészárolták. Európa rendőri szervei mindenütt ismerik ezt a véreskezű szervezetet, bírósági szervei ,,menyegzőt tartunk" jelszóval mondják ki a halálos ítéletet azok ellen, akik a szervezet munkáját meg akarják akadályozni. Palme miniszterelnök meggyilkolása után az akkori stockholmi rendőrfőnök Hans Holmer vezette a nyomozást. A biztonsági rendőrség megfigyelés alá vett több kurd és palesztínai terroristát. A nyomozás során lehallgató készülékeket szereltek fel a gyanúsítottak lakásain. Az ilyesmi minden demokratikus országban megengedett dolog az ügyészi szervektől. Ám, nem úgy Svédországban! A nyomozás során tömegesen őrizetbe vett kurdokat meg palesztinokat lassan­ként mind kiengedték. Miért? Mert titkos lehallgatás során beszerzett adatokat nem szabad bírósági vonatkozásokban felhasz­nálni. Még akkor sem, ha az ország törvé­nyes kormányának a megbuktatásáról van szó. Ilyetén szabadultak ki a terroristák. Most utójátékként az következik, hogy az összes magasrangú rendőrtisztet, akik bármilyen vonatkozásban is részt vettek a lehallgató készülékek felszerelésének vég­rehajtásában, most vád alá helyezték. Ilyen körülmények között látjuk majd a svéd államrendőrség főnökét, a biztonsági rendőrség főnökét és négy másik magas­rangú rendőrtisztet a vádlottak padján. De ez nem elég! A svéd perrendtartás szerint a lehallgatott terroristák jogoultak az államügyész mellett ülni és a maguk részéről is vádat emelni a rendőrtisztek ellen. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy zárt tárgyalás ellenére is bent ülnek a ter­roristák a tárgyalóteremben s ott alkal­muk adódik meghallgatni, hogy milyen eszközökkel dolgozik a svéd biztonsági rendőrség, amikor terroristák után nyo­moz! Hiába hivatkoztak a vádlott rendőr­tisztek arra, hogy nekik előírt kötelessé­gük minden államellenes tevékenységet megakadályozni. Ez sem segített. Az a fontos, hogy a ,,demokratikus"szabályo­kat be kell tartani még akkor is, ha terroristákról van szó! Mindez azonban nem elég. Nap mint nap jelei mutatkoznak, hogy a svéd szo­ciáldemokrata kormányok alaposan meg­hunyászkodnak a szomszédos Szovjet­unió előtt. Nemrégiben a biztonsági rend­őrség megállapította, hogy egy szovjet hírszerző, a GRU tisztje három év óta kémkedik Svédország ellen. Az illetőnek nem volt diplomáciai mentelmi joga mert az egyik szovjet vállalat alkalmazottja volt — hivatalosan. Működésében nem­csak katonai titkok után kutatott, hanem ipari kémkedés is napirenden volt. Any­­nyira merészen folytatta a munkáját, hogy svéd tartalékos tiszteket is be akart szervezni. Az összegyűjtött bizonyítékok után a biztonsági rendőrség le akarta tartóztatni a szovjet kémet. Igen ám,de idegen állam­polgárról lévén szó a kormány bekap­csolta a külügyminisztériumot. Csodák csodája, a szovjetbarát Sten Andersson külügyminiszter, a svéd szociáldemokrata párt sokévi titkára, azt tanácsolta a kor­mánynak, hogy utasítsák ki a kémet az ország területéről. A svéd külpolitika egyik alapfeltétele: el kell kerülni minden­féle kényes helyzetet a Szovjetunióval szemben, így történt meg az, hogy egy veszélyes kémet, teljesen büntetlenül ki­utasítottak az országból. Köztudomású, hogy a svéd katonai hatóságoknak számos bizonyítéka van arra, hogy szovjet tengeralattjárók rend­szeresen svéd vizeken úszkálnak, kivált­képpen a haditengerészeti bázisok köze­lében. Mindeddig, a tengerészeti egységek nem kaptak parancsot arra, hogy elhárító fegyvereket, víziaknákat alkalmazzanak a szovjet tengeralattjárók ellen. A kormány kerülni akar minden incidenst. A svéd szociáldemokrata párt az utób­bi évtized alatt csupán a kommunisták hallgatólagos támogatásával tudja meg­tartani a hatalmát. A fentebb említett bot­rány a magasrangú rendőrtisztekkel kap­csolatban hozzájárult ahhoz, hogy a szim­pátia erősen csökken. A korábbi 45 százalék napjainkban a 30 felé tart. Érdeklődéssel nézünk a közelgő 1991-i szeptemberi választások elé, hogy vajon milyen kormányt választ majd a svéd nép. SABARIENSIS

Next