Hídverők, 1948 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1948-04-25 / 1. szám

ly­ömbölve zúg a megáradt folyó. r/á Reszket belé az ácsolt állvány. •A*Hidat verünk... Izzadva állok, körülnyaldosnak a hullámok. Remeg a csórnak a vizek hátán. A régi hidat elmosta az ár. Kitépődtek a kötővasak, a gerendákat zúgva vitte, s belehullt a tarajos vizbe a büszke hid. Most tengerré dagadt I­­ad folyam rohan ellenségesen is az egymást váró két part között. N* a hivó szót elkapja a szél, s csak a két templomtorony beszél néma jelekkel át az ár fölött. A­pát és fiút elválaszt az ár, jaj, mennyi barát is elszakadt, mert az ádáz, kemény, vad harcon egyik itt, másik a túlparton tarstalan és elvágva ottmaradt.

Next