Hídverők, 1948 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1948-04-25 / 1. szám

-2- (s­idat verünk. A hídnak állni kell! ^^Hogy megfoghassuk egymás kezét, I *épül a pillér, épül az iv, harcol a test és harcol a szív, és ránk figyel a napfényes ég. ^^arcunkról patakban sós viz csurog. % Lázas a test. Páradt az izom. ••"Hogy bömböl a víz!... Tép a zaj­lás! Birod-e még, kenyeres pajtás? Én fáradok néha, de még bizoml K­ert a hídnak, pajtás, állnia kell! I­I Hordd a gerendát!... Én is hordom. I *Hiába rontás, piszkos ár, a messzi két part egymásra vár, és kell, hogy a két part találkozzon! N­ézd csak, a kereszt biztatón ragyog! A túlsó partról átinteget. Hó-rukk! Hó-rukk! Feszüljön i­ad! Harcolj és szedd az álmaidat, a büszke uj hídról az ár felett! A túlparton is áll már egy pillér. Hó-rukk! Hó-rukk! Egy uj híd a cél. S de szép lesz, pajtás, ha egy reggel a híd két éve szeretettel, kigyurt szemekkel - egyszer - összeér! Hazádnak rendületlenül légy hive,ó, magyar! Bölcsöd az s majdan sirod is, mely ápol s eltakar! A nagy világon e kivül nincsen számodra hely Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!

Next