Hídverők, 1949 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1949-01-10 / 1. szám
Számadás A HÍDTIáROK második évfolyamába lép,ió tény, valamint az, hogy a beköszöntő Újévet a magyarsági rabságban sínylődő hazánk szempontjából, az egymás marcangoláséval eltöltött több, mint három év után, különösen jelentősnek tartjuk, arra ösztönöz bennünket, hogy számot adjunk önmagunknak eddigi munkásságunkról , e számadás nyilvánosság elé kívánkozó pontjait, melyek azonosak, vagy legalább is szoros összefüggésben állnak a magyarság problémáival, itt most tárgyilagosan összegezni igyekezzünk, anélkül, hogy ezzel önmagunkat a legkisebb mértékben levédeni akarnánk. Épen ezért nem is védjük, de vádoljuk magunkat, felsorolván a szemünkre vetettek főbb pontjait. Sorra vesszük magunkban az ellenünk elhangzott összes nyílt és burkolt vádakat. Megrágjuk, megfontoljuk 1щг is, úgy is, de bármennyire szilárd is az elhatározásunk, hogy önmagunkban találjuk meg a jelenlegi áldatlan állapot minden okét, ez sehogy sem sikerül. Nem, mert bár távolról sem akarjuk azt állítani, hogy önmagunkat hibátlanoknak találtuk,- a felmerült apróságok nem indokolhatják azt a mértéktelen szüléieket, mely egy bizonyos oldalról irányunkban most már jó ideje megnyilvánul. . Megbontottuk a magyar egységet, mondják. Dehát hogyan lehet megbontani, tönkretenni, megsemmisíteni valamit, ami nincs? Mert, hogy gyakorlati magyar egység - sajnos - csak a fantáziák birodalmában létezett és létezik, az minden látó ember előtt világos. Útszéli hangú támadásainkkal mindenkit lehetetlenné igyekszünk tenni. Ezáltal furcsa, hátrányos színben tüntetjük fel a sivárságot a külföld szemében. Stb.stb. - Hét e kérdésnél álljunk meg egy pillanatra! Bárki ellenőrizheti, hogy a "támadásokat" nem mi kezdtük el ! Arról se akárki meggyőződhet, hogy ezekben nem "merev politikai" szempontok vezettek bennünket, hanem pusztán az igazság keresése, a - valljuk meg - emigrációnkban lejtőre csúszott becsület megvédése. " Az e néhány személy pedig, akiket "támadásaink" érintettek, még az emigráció a magyarság szempontjából sem tekinthető mindenkinek. S várjon az ő személyük "sérthetetlensége" fontosabb-e, mint az,hogy emigrációnk erkölcsi eltévelyedésbe induló szekerét az utolsó pillanatban megállásra kényszerítünk ь a helyes irányba igyekezzünk terelni? Útszéli hang? Kétségkívül el kell ismmernünk, hogy hangunk határozott, nyílt - szabad vita tárgyét képezheti, hogy vájjon túl nyílt-e - olyan "ami a szívünkön, az a nyelvünkön" Stílus. De, hogy ez útszéli hangot jelentene s miért, valamint azt, hogy ez mennyivel szégyellnivalóbb, mint pl. mások ok nélküli legyilkosozása, getléc nélküli lenyilasozása, valamint kéjelgő "akarnokoskodó avatatlan tollnokozása", azt nem tudjuk megérteni. Ismétlem: nem állítjuk, hogy sok esetben nem lehetett volna finomabb tónust használni,de szerintünk maga az útszélivé való bélyegzés ténye semmivel sem úribb, mint,a mi hangunk, a mi stílusunk, mely mögül, a jószéndékot, az igazségot senki pedig még el nem tudta vitatni, lévén annak mindig ez a mozgató rúgója, az éltető eleme, ami viszont nem állhat az "útszélizés"-re. Merev politikai síkon mozgunk s aki ezzel, nem azonosítja magát, azt mind ki akarjuk irtani - tálul elénk a következő véd. - Nem egyszer leszögeztük már, hogy, szerintünk, nem a pártpolitizálás idejét éljük , ennek helyre emigrációnkban egyenlőre nincs, mert minden föllelhető erőt az ország felszabadításával kapcsolatos kérdések megoldására kell összpontosítanunk. Többször kifejtettük már, hogy volt, vagy fennálló partkeretekre és vonalakra való tekintet nélkül minden magyar ügy közös táborba való tömörítését tartjuk szükségesnek , ez összefogásnak szerintünk csak egy feltétele lehet: a becsület. E mellett az elgondolásunk mellett mi mindeddig kitartottunk s ki is fogunk tartani , ezzel nem mi, hanem azok kerültek összeütközésbe, akik, ők tudják mi okból, szükségesnek látták az immáron négy