Hídverők, 1950 (3. évfolyam, 16. szám)
1950-08-25 / 16. szám
Bor László: Szent István király ünnepén ! Augusztus 20.-án minden magyar a világ négy tájáról gondolatban haza szállt, hogy részt vegyen otthon, a megszokott környezetben az első katolikus magyar király emlékére rendelt és szívvel megtartott ünnepségeken.Felekezetre való tekintet nélkül ünnepelt az ország s talán az egyházat kivéve minden magyar, még a katolikus magyar is, ezen a napon elsősorban nem szentre, hanem ISTVÁN-га, a magyar,keresztény nemzeti birodalom megalkotójára, a történelmünk egyik legnagyobb alakjára, de föltétlen legélesebb látó honalapítóra gondol. Olyan honalapítóra, aki megfontoltságban és kon tekintésben a történelem legnagyobb fejedelmei közé tartozik. Kétségtelen egyetlen más király sem döntötte el annyira a nemzete jövőjének sorsát,mit éppen István király, a szent Árpád vezér és a törzsfők örökül hagyják a magyarságra a vérség összetartó erejét. Az egy Istent hivő hét komoly férfi odaáll, megvágják erüket jelképesen isznak egymás véréből és így fogadnak hűséget:egymásnak és a népeslőnek. A vér örök összetartó ereje csendül ki ebből az esküvésből, meg minden magyar száméra kötelez. Ősapáink egykori esküje mindannyiónkra szól legalább is azokra, akik vérségben azonosaknak tartják magukat velük. Törzsfők váltják egymást, vezérek, de mindég nagy gond a Duna-völgyében népet igazgatni. Furcsa világ van ebben a medencében. A világ legszebb leggazdagabb, harcos és földetdúló embernek egyaránt a legalkalmasabb területén furcsa világ járja a népekre. Még a hatalmas római birodalom sem tud megkapaszkodni és tartósan megállni a Duna-medencében. Amíg a nemzet erejének teljében, nem látszik végzetesnek e hely, mert a száguldó magyar lovak utolérhetetlen harci készsége és új küzdő modora lehengerli a veszélyt. Mi ’*■ “ azonban a környékező államok megtanulják ezt a harcmodort, elvérzik kis nép a harcokon,és felrémlik a nyomtalan elpusztulás és kiirttatás veszélye. István az első, aki valóban tudatosan megérzi, hogy abban a harcban,ami már ekkor kezd kialakulni Kelet és Nyugat között, nem lehet a középút utált, s a végén mindkét féltől összevert szamara, hanem saját érdekében arról kell döntenie, hová áll. S ha odaéllt, ottmaradjon és erőt mutathasson! István Nyugat mellett dönt, s ezzel eldönti a magyarság jövő ezredévének alakulását. Nyugathoz áll , hogy népét is biztosítsa Nyugat oldaláról, bajor Gizella hercegnőt kéri és kapja meg feleségül. A katonai hatalom kiegészítéseképpen szükség van a királyságra való jog elismerésére. Vagy valamelyik nyugati uralkodótól kellene koronát kérnie, ami bizonyos hűbéri lekötöttséget jelentene,- vagy -s ez István döntésében a jelentés: a pápátó magától! Talán közrejátszott ebben, hogy István Rómától kapott is koronát,a század érezhető hatalmi feszültsége a germán törzsek és Róma között,hogy a pápa a legsürgősebben küldi a koronát - megakadályozandó, hogy a nyugati királyok bármelyike egy közismert bátor katona-nemzet keresztkomaságával erősödjék. Talán a még nem véglegesnek mondható térítés megerősítése kíván a korona adományozása lenni, figyelmeztetés, hogy mivel tartozik a király az egyháznak. Mindegy, egy azonban bizonyos, a Korona István királyon keresztül a nyugati keresztény világhoz köti a magyarságot s ezzel vallási téren oly szorosra fonja Nyugat és a magyarság viszonyát, hogy attól a magyarság soha nem tudott, de nem is akart elszakadni; habár Nyugat ezt a ragaszkodását a történelme során vajmi kevésszer, s vajmi gyatrán méltányolta.Szent István birodalomalkotó géniusza észreveszi, hogy faji adottságénál fogva a magyarság nyugati államforma megalakítása során idegen népi elemeket kell felvegyen, akik számára a vérségi kapocs nem jelent semmit, vagy nem sokat; hát a faji kapocs fölé odahelyezi az egy-hit egységbekovácsoló összetartó erejének vérszerződését. István vérszerződést köt a kereszténységgel.S ez a szerződés is a mai napig érvényben van! így köt bennünket Árpád vezér vérségba István király, a Szent, istenhitben egymáshoz! Ezt a nyugattal és a kereszténységgel kötött vérszerződést ünnepli augusztus 20-án minden magyar s hódol Szent István országalkotó zsenije, hite és akarata előtt. АО.ЧЛ'Ъ HYÍÍieYHÁZA •JÖHVnÍA.