Hídverők, 1951 (4. évfolyam, 7. szám)
1951-04-10 / 7. szám
elvtérs kezébe akarta letenni a fegyvert és tábornokai a szovjethez futottak át ! Szóval ez volt a magyarság ügyeinek "saját kézbe" való helyezése?! Hogy senki, azt ne mondhassa, hogy a "szélsőjobb szócsöve" hazabeszél,ideiktatom Málnás Ödön, a legelszéntabb és legexaltáltabb németbarát 1944 augusztusában írott levelét, amely a törléseket tekintve, a német cenzúra kezein is átment, ahol így ír s" ami a németeket illeti, úgy ők rövid néhány hónap alatt sikeresen lerombolták mindazt, amit mi magyar nemzetiszocialisták évek hosszú során át a becsületet kivéve mindenünk feláldozásával felépítettünk. S ha a Reichbevollmächtigter Veesenmayer ilyen gazember, mekkora lehet akkor a gazdája Berlinben?" Mindazonáltal le kell szögeznem, hogyha a német nemzetiszocialista párt ideológiája és gyakorlata egyes megítélések szerint európaidegen is volt, - a Herrenvolk ideát maga Szálasi Ferenc "negatív judaizmus"-nak nevezte - tény , hogy 1944-ben, azaz akkor, amikor Horthyék az átállást végre akarták hajtani , Hitler Adolf esetleges pángermán álmait már régen meghaladta az idő, a hitleri világuralmi tervekről ebben az időben már csak tenyésztett hazudozók propagandázhattak; egyedül a német véderő hadseregei harcoltak a bolsevizmus ellen,azaz csak Németország és szövetségesei folytattak a kontinens, Európa puszta életéért harcot . A németség már ekkor nem önmagáért, de Európáért harcolt,tekintet nélkül arra, hogy e harc ilyen indítóokával és céljával tisztában voltak-e, vagy egyáltalában ezt akarták-e! 1944-ben már csak arról volt szó, hogy a szovjetunió a következő háború eredményes folytatásához szükséges stratégiai pozíciókat birtokéba tudja-e venni vagy sem! E sztratégiai pontok megszállésének megakadályozása akkor mind a németek, mind a nyugati világ érdekében állott!„Hogy ezt Nyugat nem ismerte fel, azért Nyugat feltétlen bűnhődni fog, sőt e bűnhődését máris megkezdte. Úgy mérlegelve tehát a helyzetet, hogy a Horthy és Kállay-Lakatos által kitervelt átállás Európa elárulása volt és ezzel a nyugati érdekeké is, a továbbharcoló Németország és az 1944. október 15- én, az Aranybulla törvényes rendelkezései alapján alkotmányos fegyveres nemzeti ellenállással megalakult államvezetés sokkal inkább volt angolbarát és Nyugat érdekeit hamarább ismerte fel, mint maga Nyugat, vagy csak a maga hatalmi érdekeiért Nyugathoz fordult kormányzatok. Hogy ezt a tényt Nyugat még ma Sem a teljes egészében ismeri el, nem változtat a tényeken. Az igazságnak van ideje az elismerésre várni! S az igazságot,akár tetszik, akár nem, egyszer el kell ismerni! Baranyai Lipót úr cikke további részében ezt írja:" Az államfő otthon akart maradni, hogy összefogja a nemzet politikai és katonai erőit." Várjon,mit változtatott volna az a szovjetbe hurcolt magyarok sorsán, hogy a kormányzó és kormánya tudtával és jelenlétében kell a biztos pusztulás felé elindulniok.Azt ugyanis nem merem elhinni, miszerint Baranyai úr odáig merészkedne propagandájában, hogy azt állítsa, Horthy jelenléte valamit is változtatott volna a magyarság szörnyű tragédiáján, hogy Horthy kedvéért az oroszok nem gyilkolták és gyalázták volna halomra a magyar asszonyokat, hurcolták volna el a férfiakat?! Egyet, sőt kettőt azonban én állítok, hogy az áldozatok száma azzal a százezer magyarral, aki még nem tért haza, kevesebb lett, a kimenekült asszonyok megmenekültek a meggyalázástól - mert ha nem is mindenkit gyaláztak meg, de bizonylag az elmenekült asszonyok egy része sem kerülte volna el a sorsot, s másodszor, hogy ma Horthy Miklós maga sem élne, mert a szovjet akkor irgalmatlan kiszolgáltatta, volna Titónak, ahol végzete nem lett volna kétséges. Es mindezt : annak a Bárdmesy-Imrédy-Szálasi politikai összefogó erőnek és a továbbharcoló magyar alakulatoknak kell a magyarság megköszönje, amely politikai triumvirátus - majdnem valamennyi munkatársával együtt! - életével fizetett azokért, akik megmenekültek! Ezt a menekülést az elesett hősök vére és a kivégzett mártírok élete biztosította szávurlóra. Budapest védői, a Dunántúl és a halogató harcok hősei, a fogolytáborokban nyomorultan elpusztult ezrek. Mert lehet, hogy e harcok közben óriási értékek elpusztultak, de minden anyag szorgalommal pótolható, egy ország elpusztult anyagi léte felépülhet, de az elpusztult emberéletet senki nem támasztja fel. Hódolat azoknak a tízezreknek,akik életüket adták, hogy százezrek elmenekülhessenek! Ezt írja meg,Baranyai úr, és ezt írják meg a többiek, akik ma oly előszeretettel rugdosnak még mindég idegen érdekek szolgái körüludvarlásában Európa hőseibe! A Lakatos-kormány működése méltatásánál Baranyainak sikerült ez a gyönyörű mondat Bekövetkezett az, amitől kormányzónk már az év elején tartott,nem most már csakugyan saját földünk védelméről kellett gondoskodnunk." Hát !-