Hídverők, 1951 (4. évfolyam, 7. szám)
1951-04-10 / 7. szám
furcsa célok szolgálatában! Mindezenty neve a nemzet hősi ellenállásét fémjelzi abban a korban, amikor a nemzet kezéből kiütötték a fegyvert és nem шаaradt más védelme az árral szemben, mint a magasra tartott kereszt! Mindezenty hős és harcos, és ne igyekezzék őt,Baranyai úr, az árulók sorába levonszolni!A hős hős marad és ideál, akár karddal, akár a kereszttel a kezében áll szemben " a világon legárvább nemzete" védelmében a sátán hordáival! Amennyire ferdít magyar vonatkozásban, annyira járatlan a második világháború német belpolitikai ügyeiben Baranyai Lipót. Avagy nem járatlan, hanem tudatosan és meghatározott cél érdekében kontárkodik bele itt is az ügyekbe? A cikke egy részében Baranyai Lipót Korolt:"Wahn und Wirklichkeit" című ismert forrásból kiadásra került régen meghaladott és elkopott propaganda-szólamaiból idéz. Tévedésből sem a "Wirklichkeit" részből, hanem Kordt egyéni "Wahn"-jából, így idézi a "könyv" ezt a mondatát:" Hitlert az angolszászok iránti gyűlölet vezette. Ez a magyarázata annak, hogy a még meglévő erőket a nyugatiak ellen vetette harcba / hat héttel az összeomlás előtt, hogy az orosz benyomuljon Európa belsejébe". Nyilvánvaló élhazugság! Angol, francia, német és szovjet írók és forrásmunkák szerint Berlin ostroma megkezdésekor Hitler feloszlatta a Westfrontot és az Elbánál álló erőket is a szovjet ellen Berlinhez vezényelte. Utolsó kiáltványának utolsó mondata is így hangzik:" ... und Europa wird niemals russisch!" Ha azonban igaz, hogy Hitlert nyugatellenes gyűlölete vezette volna és valóban az lett volna a célja, hogy a szovjet elárassza Európát, akkor Horthy, Lakatos, Hennyey is tobzódtak az angolszászok elleni gyűlöletükben, mert ők is lehetővé szerették volna tenni, hogy a szovjet magyar asszisztenciával Magyarországon keresztül minél gyorsabban nyomulhasson előre Európa szíve felé. Mert ugyebár, ha Hitler nyugatellenes gyűlöletből "állítólag kisegítette a szovjet előretörést, akkor mennyire angolszászellenesek voltak Horthy és kormánya, akik nemcsak Erich Kordt szerint, de valóban és bizonyítottan előkészítették a szovjet útját Európa belseje felé! Hát szabad így "eláztatni" Horthyt és Henynyeyt Nyugat felé? Ejnye,ejnye, Baranyai úr! De hogy egy pillanatra visszatérjek Baranyai úr arra a megjegyzésére,hogy Magyarország "átjáró folyosó Kelet és Nyugat között",szabad legyen nyomatékosan figyelmeztetnem Baranyai Lipót urat, hogy a Pápa Őszentsége megállapítása, a történelem tanúsága szerint "Magyarország a kereszténység pajzsa és védelmezője" , nem pedig átjáróház, politikai szemétlerakodóhely, vagy még kevésbé politikai találkahely, még akkor sem,ha a Bizottmány egy tagja néhai találkahelytulajdonos volt is! Baranyai úr elég magas méltóságot ért el Magyarországon! A legkevesebb, amit elvárhat tőle a magyarság, hogy Magyarország történelmét ismerje ! És ne várja meg, amíg arra idős fejjel megtanítják! Ami pedig azt a szinte fenyegetését illeti, hogy a nagyhatalmak megvizsgálják a "múltat", hát nagyon köszönjük az aggódását, de a mi múltunkat minden pillanatban megvizsgálhatják. Bolsevista kollaborációt ott semmi esetre sem találnak, amiben pedig a vizsgáztató nagyhatalmak "record"jai olyan gazdagok! De mi viszont aggódunk, hogyha az önök múltját vizsgálgatják - már értjük a bizottmányosdi múltját - a hamis "sáfárok” múltjában - esetleg" jelenében is - akadhatnak bolsevista kollaborációra, sőt a bolsevizmus kiszolgálásának nyomaira is! Ami pedig az ön által olyan baranyai lipótos gúnyossággal emlegetett , "megátalkodott kitartást" illeti, hét,igenis,mi kitartottunk Európa legnehezebb óráiban is a legkisebb habozás vagy gondolkodás nélkül! És - talán csodálkozzék! - mi erre a kitartásunkra büszkék vagyunk! Sőt, továbbra is kitartunk! Kitartunk és lankadatlanul végezzük az igazság és a lelkek között a hídverést! Nem mintha "megátalkodottak" lennénk, hanem egyszerűen csak azért, mert: " A nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!" Unióid kéeükíi Budapest védelmében című sorozatunk minden várakozásunkat felülmúló páratlan sikere olyan arányú fordítási és levelezési munkát rótt szerkesztőségünkre, a befutott cikkek tömege, napi 100 levél fölé emelkedett levélpostánk oly arányú megterhelést jelentett, hogy az idő rövidsége miatt e számunkból számos új cikkünkön kívül a fordításba adott és időben vissza nem érkezett "Budapest védelmében” cikkünk folytatása is kimaradt.Ezúton kérjük Munkatársaink,Olvasóink, valamint levélválaszra váró Honfitársaink szives elnézését. Hídverők. 7