Hídverők, 1952 (5. évfolyam, 10-24. szám)

1952-05-30 / 10. szám

Az éjid ú Át Az Éjjel rosszfát tett a tűzre. A Hajnal első két sugára,­Két kakastollas, szép szál csendőr ­Kutatva lépked a nyomába.... Az Éjjel az erdőbe szalad, s megbújik a bokrok mögött. A két csendőr kutató szemmel itt lépked az almafák között. Láttam, az éjjel merre bújt meg. Hogy én is láttám, ő is látta. Oly könyörögve leskel felém, Hogy ne mutassak a nyomára. Meghúzódom az ablakok mögött, A két csendőr hogy meg ne lásson. Továbbmentek vigyázó lépttel A réten át a vad-csapáson. Nem vették észre az Éjszakát. Továbbiépkedtek nagy szótalan. Megkönnyebbülten fel sóhajtott A hajszolt éjjel s jómagam. Rőt lombot ágyazott magának. Még látom is innen, hogy forog. És integetve hálaképen Egy marék színes rimet dobott. Most ott alszik a bokrok alján A meghajszolt Éjjel csendesen. Én meg itt bent a kis szobában Az Éjjel rimeit rendezem. 1952. V. 17. tqlsz biziü* Mi lenne, ha az esőcsepp három kilő^súlyban esne, s minden fűszál künn a réten megnőne tíz méteresre? Ha a patak nem a völgybe, a völgyből a hegyre folyna, és a porban fürdő veréb , mondjuk, másfél mázsa volna? Ha a láng nem melengetne, fagyni tennénk fát a tűzre, és a körte, ha beérett, nem leesne, elrepülne? Ha a gyökér nem tapadna, törne mint az üvegtábla, ha a tehén teje helyett ecet folyna a sajtárba? Ha a kő, ha rája vernék, ellapulna, mint a rétes, sírral kezdődne az élet s úgy mennénk a születéshez? Mi lenne, ha?. ..Mennyi szörnyű, hajmeresztő, buta ötlet. 2 Ez kísértett egész éjjel.... Én se ábrándozom többet! Jaj, de jó, hogy az Úristen nem jön ilyen gondolatra, s hogy a világ teremtését nem az Adámékra hagyta. Mert ha az emberre hagyná,- Teremts mindent új világgá! ­­Ez a "tudós" embercsorda egész biztos így csinálná! 1952. V.18. bt Uiazet* Mit csinál,kend,János gazda? Olyan furán áll a szája? Rágyújtottam a pipámra. Rágyújtott? Hisz, fékomadta, Se dohánya, se pipája! Van a! Csakhogy kend nem látja! Mit álmélkodik úgy rajta?! Kend se látja, én se látom: De én hiszem-8 így: pipázom! 1952. II.á. Ki it *t*dtzoJh% Térdig vérben, combig sárban. ... Ki hívott, hogy kipróbáljam!? Magam másztam bele váltig. Kimászom-e, majd elválik! Belementem, ki is mászom, S aki nevet, szájon vágom! 1952. V. 8. Uûÿrati UóMtyutai Mögöttem lassan elmaradt az éjjel. Halk léptekkel a hajnalban járok. S víg jóreggelttel felriasztom a kert végén a vén akácot. Az öreg lassan kászálódik, még visszaköszönni is elfelejt. A szomszédék istállójában egy telt arcú menyecske fejt. Az élet arcán majd kicsattant. A jó tej szagja átfogott.- Csak fejt a kékszemíí menyecske... s négy rossz kölyökről álmodott. A vágya szája szélén rezgett és ott tüzelt a kék szemén.... Lágy illatot lehelt a Hajnal s jó tejszagot a két tehén. 1952. V. Iá. tzicútn Rekedt legény bőg a csöndben. Az éjjel félőn meglapul. És a nyíló almaágról Egy holt szirom a földre hull. 1952. V. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék