Hídverők, 1953 (6. évfolyam, 2-18. szám)

1953 / 2. szám

Ami a francia belpolitikát illeti, vannak jelek, amelyek egy habár lassú, de határozott ébredezésre mutatnak, így pl. október végén letartóztatták a szakszervezeti központ vezértit­­­kárát Alain de Leap-ot a hadsereg bomlasztásának kísérlete miatt. November végén a francia nemzetgyűlés újra választhatóvá nyilvánította és ezzel nyilvánosan rehabilitálta a Vichy-i Pétain kormány volt tagjait és mind­azokat, akik 1942 után vezető hivatalokat láttak el. Franciaország tehát ma már nyilvánosan elismeri, hogy ezek a legjobbat akarták hazájuknak. Ezt ma már min­­den kormány elismeri Rákosi Mátyás és a newyorki MNB kivételével.De ők valóban mindenben egyek, csak a maszkjuk más. ■ + + + Egyébként, ha Franciaországban a kommunistákkal való koalíció hozott is sok jóvátehetetlenül elhamarkodott ítéletet, odáig, mint a MNB vérszomjas de­mokratái, hogy t.i. mindenkit aki a kommunistákkal nem működött össze, tar­tósan ki akarjanak rekeszteni a politikai életből, a franciák sohasem tettek. 1440 Július 10 -én 568 francia képviselő szavazta meg a németekkel való együtt­működést. Ezek közül legfeljebb 400 ellen indult az első vérgőzös időben vala­miféle eljárás, míg 168 ellen kezdettől fogva nem emeltek vádat. 1940 július 10 -én többek között Franciaországnak azóta két legjelentősebb miniszterelnöke Schuman és Pinay is a német kollaboráció mellett szavazott, anélkül, hogy vezetői képességüket, vagy hivatottságukat valaha is bárki kétségbe merte volna vonni. De a politikai üldözést szenvedett 400 pereinek nagy részében is már kezdettől fogva oda hajlott minden fórum, hogy az 1940 júliustól 1942 no­vember 10 -ig tartó bármilyen szoros együttműködés sem róható fel, csak az 1942 nov. 10. utáni. Most azután a francia parlament impozáns többséggel - 390,210 - azaz az összes polgári pártok szavazataival a marxistákkal szemben, mondotta ki a„kol­­laboránsok" teljes rehabilitációját. Senki pusztán politikai együtt­működésért tovább nem üldözhető, visszanyeri korlátlan polgári jogait,aktív és passzív választójogát, ha közönséges bűncselekményt a politikai tevékenysége keretében nem követett el. Azok, akik ezt a jóvátételt most megszavazták, kétségkívül mind nácielle­nesek voltak és 1942-1950-ig együtt is működtek, közös kormányt alakítottak a kommunistákkal. Mi tehát a különbség oka az ő magatartásuk és a MNB fogdmegje­­inek magatartása között? Az, hogy a francia képviselők a kommunistáknak a szövetségesei voltak, a MNB dicső tagjai pedig cselédei !­­ ШВ, soha sem gyakorolhat ennyi belátást a nyilasokkal szemben, mert tudja, hogy a saját múltja számára nincs mentség, a saját kollaborációja számára nincs magyarázat. A francia polgári baloldal együtt harcolt a kommunistákkal, de el­vei fenntartásával és abban a tudatban, hogy a külső ellenség közös le­győzése után egymás között is küzdeni fognak. Nagy Ferenc, Varga Béla és tár­saik­ eleve tudták, hogy semmit sem fognak tenni Rákosi ellen és elveiket egy­szerűen azért nem tartották fenn, mert elveik sohasem voltak. A legnagyobb érdeme abban, hogy Franciaországban dereng, mégis csak ma­gának a kommunista pártnak van. Elnökét Thorezt a szovjet több, mint két év e­­lőtt „haza" rendelte Moszkvában megrendült egészségi állapota kezelésére. Azóta többször volt már határnap kitűzve a hazatérésére, de a hat­árnap mindig elmúlott, anélkül, hogy­­Thorez megjött volna. Azóta nehéz megfelelő vezetőt találni a francia KP részére. A francia KP egy triumvirátus vezetése alatt állott. Egyik tagja az állandóan „távollevő" Thorez, egyik Duclos, aki úgy l­átszik a­­másik kettőt elgáncsolta, a harmadik André Marty elvtárs volt. Kitűnő férfiú. 1919-ben egy kisebb vereség is meg­buktatta volna az akkor még gyenge szovjetet Oroszországban. Akkor ott még je­lentős ellenforradalmi erők, Judenics ,i'­rangel stb. harcoltak. Az entente,amúgy félkézzel, támogatta is őket, így,a francia flottát is kiküldték a fekete ten­gerre, ha nem is a bolsevizmus leverésére, hát legalább is az ellenforradalom támogatására. Ekkor O­rty elvtárs, aki gépész volt egy hajón, lázadást szerve­zett, hogy megbénítsa a flottát és ezzel alighanem megmentette a Szovjetet. Azóta a KP első számú harcosának számított. De nem elégedett meg ezzel, hanem

Next