Hídverők, 1957 (10. évfolyam, 3-22. szám)
1957 / 3. szám
42 Merész sas széli fent az égen. Álmodozva, búsan nézem. Száll a földről fel az égre Az Úristen közelébe. Szent szabadság nagy királya. Míg egy golyó nem találja. Láttam, amint zuhant holtan... Árva népem, rád gondoltam. Kálvária.Három kereszt. A középen törten,holtan Krisztus Urunk.Jobbról-balról Az örök Igazság mellett. Egy-egy kivégzett lator van. Kálvária.Ha ma lenne: Csak egy kereszt állna árvául. S a két lator vígan inna Poncius Pilátus ur s az írástudók tivornyáján. Kis János nem tudta, mikor élt Árpád. Könyves Kálmánról sosem hallott. S tőlem hallotta, hogy Hunyadi miatt Kongatják délben mindég a harangot. Nem volt egy ökre, egy öklömnyi földje, Inni sem járt. Aludt, ha ráért. S mikor az orosz a határt elérte, Védte s nyugodtan meghalt a Hazáért! Szétfoszlott a vonóm szőre. Félreteszem egyelőre. Hegedűmről minden húrom Leszakadt. Hát nem is nyúzom. Felakasztom ezt is szépen Kopott lelkem szegletében. Magam meg, a könnyes árva, Kiülök egy fa árnyába. Hull a levél, őszi bánat,Felveszem a legbarnábbat. Rászorítom forró számra, S mikor csak az Isten látja, Rágyújtok egy fájó dalra. S muzsikálni kezdek rajta. Sir a levél tüzes számon: "Nekem is volt egyszer álmom." Hull a könnyem, mint a zápor Bánatos szép muzsikámtól. » 1/ сы .. ö, . !