Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)
1959 / 1. szám
1959 január 6-án húsz esztendeje, hogy a munkácsi csata lezajlott. A Munkács ellen támadó két cseh zászlóaljat az önként jelentkező magyar verte vissza. Tíz "rongyos gárdista", rendőrök, néhány épen szabadságáról hazatért katona és egy maroknyi"civil" hősies ellenállása állította meg a csehek páncélosokkal és tüzérséggel megerősített támadását. Ez az ütközet a magyar hősiesség felejthetetlen példája marad, annál is inkább, mert a cseh sorkatonaságot nem magyar harci egységek verték meg, hanem 40, szinte vezető nélkül a harcba belekeveredett magyar, örök bizonyítékául annak, hogy: "Katonanemzet vagyunk"! Ebből az alkalomból közöljük a harcok egyik még életben lévő résztvevőjének beszámolóját a küzdelemről és azt a versét, amelyet 1941-ben az ütközet évfordulóján a Latorca-hídon elhelyezett emléktábla leleplezésekor mondott el. • A Felvidék, illetve Kárpátalja egy részének visszacsatolása alkalmával Munkács is visszakerült az anyaországhoz.. Munkács megyei város a Latorca balpartján terül el.Munkácshoz tartozik Oroszvég község egy része közigazgatásilag.Ez a község a folyó jobbpartján fekszik s azt Munkáccsal közúti híd köti össze. Ezért a birtokbavételkor honvédségünk Oroszvéget is megszállta. Az, hogy a magyar honvédség a Latorca jobbpartját a munkácsi hídon keresztül több kilométer hosszúságban és szélességben megszállta, magyar szempontból katonailag igen előnyös helyzetet teremtett. Ez a helyzet a Kárpátalját megszállva tartó cseh hadosztályok részére igen kellemetlen volt. Ez később katasztrófához is vezetett. Ugyanis az egyetlen hadifontosságú felvonulási út,amely Kárpátaljáról Szlovákiába vezetett, Oroszvégen ment keresztül. Ezt az utat tehát Oroszvég megszállása elvágta. Ezért az 1939 márciusi hadműveletek folytán a Kárpátalján rekedt cseh hadosztályok egy része Romániába, másik része pedig Lengyelországba szorult. (Ez segítette nagyban elő, hogy később Kárpátalját csekély veszteségekkel tudták visszafoglalni.) A csehek az adott helyzetbe nem tudtak beletörődni. Részben ez, részben a kárpátaljai ruszin és magyar lakosság nyugtalansága volt az oka az állandó összetűzéseknek és a lövöldözéseknek a határ mentén. Az újonnan megvont határ a családok és rokonok tömegét vágta el egymástól. Mivel a csehek lehetetlenné tették a határforgalmat, a lakosság kihasználva az éjszaka leplét, útlevél nélkül közlekedett. Élve a magyar részen fennálló előnyös gazdasági helyzettel, megindult az élelmiszer-csempészés is. A csempészek között igen sok kétes egyén is átlépte a határt. A csehek ezek közül a "fekete utasok" közül igen sokat lefogtak, áruikat elvették, megverték őket s a Szolyva melletti internálótáborba zárták, ahol már sok "politikailag megbízhatatlan" ruszint és magyart tartottak őrizetben. A cseheknek ez az intézkedése nagy nyugtalanságot keltett az őslakosság körében, ami részben ellenálláshoz, részben pedig nagyarányú meneküléshez vezetett. A cseh megszállás alatt a lakosság alaposan megismerte már