Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)

1959 / 1. szám

1959 január 6-án húsz esztendeje, hogy a munkácsi csata le­zajlott. A Munkács ellen támadó két cseh zászlóaljat az önként jelentkező magyar verte vissza. Tíz "rongyos gárdista", rendőrök, néhány épen szabadságáról hazatért katona és egy maroknyi"civil" hősies ellenállása állította meg a csehek páncélosokkal és tü­zérséggel megerősített támadását. Ez az ütközet a magyar hősiesség felejthetetlen példája ma­rad, annál is inkább, mert a cseh sorkatonaságot nem magyar har­­ci egységek verték meg, hanem 40, szinte vezető nélkül a harcba belekeveredett magyar, örök bizonyítékául annak, hogy: "Katona­­nemzet vagyunk"! Ebből az alkalomból közöljük a harcok egyik még életben lé­vő résztvevőjének beszámolóját a küzdelemről és azt a versét, a­­melyet 1941-ben az ütközet évfordulóján a Latorca-hídon elhelye­zett emléktábla leleplezésekor mondott el. • A Felvidék, illetve Kárpátalja egy részének visszacsatolása alkalmával Munkács is visszakerült az anyaországhoz.. Munkács megyei város a Latorca balpartján terül el.Munkács­hoz tartozik Oroszvég község egy része közigazgatásilag.Ez a köz­ség a folyó jobbpartján fekszik s azt Munkáccsal közúti híd kö­ti össze. Ezért a birtokbavételkor honvédségünk Oroszvéget is megszállta. Az, hogy a magyar honvédség a Latorca jobbpartját a munkácsi hídon keresztül több kilométer hosszúságban és széles­ségben megszállta, magyar szempontból katonailag igen előnyös helyzetet teremtett. Ez a helyzet a Kárpátalját megszállva tartó cseh hadosztá­­­lyok részére igen kellemetlen volt. Ez később katasztrófához is vezetett. Ugyanis az egyetlen hadifontosságú felvonulási út,amely Kár­pátaljáról Szlovákiába vezetett, Oroszvégen ment keresztül. Ezt az utat tehát Oroszvég megszállása elvágta. Ezért az 1939 márciusi hadműveletek folytán a Kárpátalján rekedt cseh hadosztályok egy része Romániába, másik része pedig Lengyelországba szorult. (Ez segítette nagyban elő, hogy később Kárpátalját csekély veszteségekkel tudták visszafoglalni.) A csehek az adott helyzetbe nem tudtak beletörődni. Részben ez, részben a kárpátaljai ruszin és magyar lakosság nyugtalan­­­sága volt az oka az állandó összetűzéseknek és a lövöldözéseknek a határ mentén. Az újonnan megvont határ a családok és rokonok tömegét vág­ta el egymástól. Mivel a csehek lehetetlenné tették a határfor­galmat, a lakosság kihasználva az éjszaka leplét, útlevél nélkül közlekedett. Élve a magyar részen fennálló előnyös gazdasági helyzettel, megindult az élelmiszer-csempészés is. A csempészek között igen sok kétes egyén is átlépte a határt. A csehek ezek közül a "fekete utasok" közül igen sokat le­fogtak, áruikat elvették, megverték őket s a Szolyva melletti in­­ternálótáborba zárták, ahol már sok "politikailag megbízhatat­lan" ruszint és magyart tartottak őrizetben. A cseheknek ez az intézkedése nagy nyugtalanságot keltett az őslakosság körében, ami részben ellenálláshoz, részben pedig nagyarányú meneküléshez vezetett. A cseh megszállás alatt a lakosság alaposan megismerte már

Next