Hídverők, 1960 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1960 / 1. szám
tához, amelyre a józan emberiség már annyi ideje vár. A világhódító bolsevizmus krízise letagadhatatlan,mégha a nagy segítők a koegzisztencia szentté avatott örömlánya nevét a végtelenségig idézgetik is, mint valami csodatévőét. Fidel Castro vérbíróságai, az USA probolsevista erőinek az igazságot megerőszakoló ítéletei a bírói székekből, a német népet a "Gesamtschald* hazug elméletével lelkileg rabságban tartó hivatásos politikai és sajtó útonállók, a Moszkvából irányított tömeggyilkolási szakértők sem tudják ma már feltartóztatni a világhódítók tervét rosszul kikalkulált "üzleti körök" csődjét. A történelem színpadának nagy ügyelője már a végső nagy zárójelenetre hajszolja befelé a színpadra az utolsó kép szereplőit. A politikai színpad tele szaladgáló, zavarában már sokszor a végszót sem figyelő, vagy szerepét rosszul felmondó,rögtönzéseivel a "darab" komolyságát veszélyeztető fipappsal. Aki nem tele hassal néhány órát elütni ült be a nézőtérre, aki a páholy sötétjében nem "titkos arája" combjait biztonságosabban tapogatni váltotta meg a jegyét, vagy kunyerélt ki szabadjegyet, de eddig is figyelt, mérlegelt, látja, hogy a nagy,a záró jelent, a fordulat következik. Függetlenül a hazátlanságban eltöltött évektől, de aki magát emigránsnak nevezheti, azért került emigrációba, mert idekint többé-kevsbbé szabadnak nevezhető légkörben a bolsevizmus elleni harcát akarta folytatni. Emigrált, mert a maga választotta hazátlanságban több erővel és még fokozottabban kívánta nagy küzdelmét a világhódítóknak börtöneitől, akasztóiéitól, kényszermunkatáboraitól, kopóitól viszonylagosan szabadabban folytatni. Az emigrálás kötelességvállalás. Nem egyszerű, nem könnyű ez a kötelezettség, mert még fokozottabb erőt a harcban kíván meg a vállalójától nehezebb, fizikailag, anyagilag és lelkileg sokkal nehezebb körülmények között, mint azt akkor tette, amikor azt a kötelezettséget vállaira vette, amelynek jobb teljesíthetése érdekében még a hazátlanságot is vállalta. A nemzeti magyar emigráció kötelességteljesítését a nagy,s megváltoztathatatlannak hirdetett összeomlás után tragikus, súlyos, életveszélyes, lelket és testet őrlő körülmények, milliárdokkal fegyverekből, törvényekből, bakókból, embervadászokból sátáni céltudatossággal felépített gátak ellenében és között,az anyagi nyomor mélypontján kezdette el. Örökre kitörölhetetlenül a lelkünkbe vésődött a táborok, a tömeg-megsemmisítésre szánt, emberi lakás céljaira nem alkalmas fadarabok zsúfoltságában tengődök, letörtek, kétségbeesettek és mindent feladni készek sápadt arcok erre. Nem lehet elfelejteni azt a félelmet, ha egy-egy őrültnek, ködevőnek, a közre ártalmas (t) meg-nem-alkuvónak szavai kiváltottak sokszor még a bezárt szobákban is. A gyávaság, a helyezkedés, a besúgás, a bajtársiatlanság,a 4