Hídverők, 1961 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1961 / 1. szám
DEZSŐ JÓZSEF Hosszú évekkel ezelőtt nyomta kezembe a sors az emigrációs vándorbotot .S "hála" Rákosi-Róth Mór szalámi-taktikájának, no meg a helyi ÁVO-s pribékek érdeklődésének, igen-igen régen búcsúztam el a kispesti vadgesztenyefás főutcától, az orgonavirágos kiskapuktól. A megélhetési lehetőségek biztosítására kívánatos hajsza, meg a nem kis mértékben bennem lakozó kíváncsiság, több földrészre és még több államba elsodort az elmúlt hosszú évek alatt. Nemrégiben Nyugat-Európa négy államában fordultam meg. Megírom, miket tapasztaltam, talán akad olyan, akit érdekelnek még egy menekült magyar emigráns tapasztalatai. FRANCIAORSZÁG Az árak napról-napra emelkednek. Mintha csak versenyt akarnának tartani a munkanélküliek ugyancsak rohamosan és elháríthatatlanul növekedő számával. A lakosság, - mint mindig, Franciaországban elégedetlen és nyíltan szidja a kormányt. Valószínűleg a demokrácia vívmányaként a géppisztolyos és állig felfegyverzett rendőrök ezreit látni Párisban.Egyes utakon minden gépkocsit megállítanak és az utasokat a jutási őrmesterek pontosságával és udvariasságával igazoltatják. Akadnak aztán antifasiszta szellemben nevelt rendőrök is, akik könyörtelenül kibontják még a nagymama névnapjára vett és piros szalaggal átkötött cukorkás dobozt is, hogy nincs-e benne elrejtett atombomba. Kibontani kibontják,de becsomagolni azonban a mindezt - igen tanácsos dolog! - csendben tűrő átkutatottnak kell. Az algériai események és a hazafiak letartóztatásai sem nyugtatták meg valami nagyon a vörös bort ivó francia millió -