Hídverők, 1961 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1961 / 1. szám
kat. Az országban pompás feszültség uralkodik. De Caulleről a keresztvizet már annyiszor leszedték, hogy minden bizonnyal az egykor lelkesen fogadott szabadítót gyerekkorában legalább hárommilliószor megkeresztelték, hogy még akad rajta keresztvíz. Mindjárt, ahogy beérkeztünk Párisba, kezünkbe nyomtak egy cédulát a francia "deportáltak, Internáltak, ellenállók és hazafiak" nevében, hogy ekkor és ekkor menjünk ki az Operaház elé tüntetni a jelenlegi francia kormány hazaáruló magatartása ellen, mert megengedte, hogy francia területre átjöjjenek gyakorlat céljából a NATO-tag Nyugat-Németország hadseregének a katonái. Két nap múlva a sarki kávéház pincérje nyomott a markunkba egy meghívót, hogy menjünk el a Saint Denis-en tartandó politikai vitaestre, ahol Pierre Mendès-France és Charles Hennn, két baloldali, marxista politikus fog a nyilvánosság előtt válaszolni a feltett kérdésekre, épen a német felfegyverzés, a jelenlegi német határok el, illetve el nem ismerése, a német tisztikar legújabb terveinek kérdésében és hogy használhat- e Nyugat-Németország atomfegyvereket, vagy sem. A meghívót ejtettem és hosszabb ideig végiggondoltam,hogy milyen politikai múlt előzte meg a jelenlegi kérdéseket. 1949-1950-ben a berlini szovjet zárlat és a koreai fegyveres támadás feltételezhetővé tette, hogy a bolsevizmus Európában is tűzfegyverekkel cseréli fel a hidegháború propagandáját. Már ebben az időben felmerült a nyugati hatalmak katonai vezetői előtt az a lehetetlen állapot, hogy esetleg Nyugat-Németország területét kell fegyveresen megvédeni az előrenyomuló bolsevizmustól, de mindezt a németek közreműködése nélkül . 1960 végén már a nagy nyilvánosság is tudott azokról a nyugati tervekről, hogy a németeket minden előzetes fogadkozás, a németek kezébe 25 évig még flobertet sem adnak, minden ellen,kezés ellenére felszerelik. A tárgyalások és viták sora évekig folyt, mert épen Franciaország és a francia kormányok sorozata tiltakozott a legerélyesebben a németek felfegyverzése ellen. A német felfegyverzésről Franciaországban egyszerűen nem lehetett tárgyalni. 1954.júniusában Mr. Pierre Mendes-France, az ortodox zsidó volta és állandó tejivása miatt a francia vicclapok állandó céltáblája,lett Franciaország hadügyminisztere. Ugyanez évben, szeptemberben Londonban és októberben Párisban, Mr. P. Mendes- France aláírta a szükséges egyezményt és így épen neki volt a legtöbb köze a francia politikusok közül a Bundeswehr életre hívásához. A gyűlés érdekesnek ígérkezett s azért egy francia volt katonatiszt barátommal együtt elmentünk arra. A barátomnak át- 4