Hídverők, 1962 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1962 / 1. szám

nőnk veszélyesek a nemzetközi kalandor-világ számára. Kiárok, trebitschek,gombocok paralitikus őrjöngése nem érdekel, hiszen ők csak jobban-rosszabbul fizetett ügynökei, szerintünk szégyenteljesen gyüge megbízottai egy "láthatat­­­lan ellenségnek". A láthatatlan ellenség sohasem fogja elér­ni nálunk, hogy a ránk uszítottak habzó csaholása elvonja fi­gyelmünket az igazi veszélytől, amely fenyeget. Régóta tudjuk és hirdetjük, hogy 1950 óta megváltozott, döntően megváltozott az erő­helyzet szerte a világon és hogy a nemzetköziség minden látszólagos eredményei és hódítása el­lenére védelembe szorult már és a sarokba szorított sakál i­­deges vadságával védekezik. A harc, amelynek egy kis harcosa voltunk, nem volt hiá­bavaló és a világ ébredése az igazi veszéllyel szemben nem­csak megkezdődött, hanem a józan világ támadásban van az ir­tásra és uralomra készült erőkkel szemben. Hogy pedig valamelyik buzgó demokratikus hatóság bele ne kapaszkodjon e kijelentésünkbe, hogy az antiszemitizmus,­­kijelentjük, hogy a zsidóság is csak eszköz ennek a láthatat­lan uralomratörőknek a kezében, amelyet 80 esztendeje tuda­tosan állítanak az első vonalakba, hogy a világ ébredése és magára találása pillanatában mindent rájuk lehessen fogni és ők legyenek a történésekért felelőssé tett elemek. Hogy így fejezzünk ki magunkat, a láthatatlan ellenség, az igazi romboló erő nem egy faj, felekezet, világnézet tag­jaiból tevődik össze, hanem vegyüléke a különböző árnyalatok végtelen változatában Rómától Tel-Avivig, az Északi-saroktól a s­éli-sarkig mindenütt jelenlévő összeesküvőknek. Krisztustól Budától, Mohamedtől ellopott erkölcsi kí­vánalmak emlegetése keveredik itt a marxi tanokban kifejező­dő világhódítási gondolatokkal. Ezzel az emberiséget fertőző rákkal állunk szemben, je­lentkezzék ez a megbetegedés bármilyen színezetben és bárki­nek a szájából. Az igazságot keressük és semmi mást és az i­­­­azságért szembeszállunk mindenkivel,vegye körül tömjénfüst, üljön trónon, vagy énekelje a Kohl Eidvét, vagy az Interna­t­ionálé munkásindulóit, és e harcunkat ezzel az erővel szemben a magyarságért - írónkért és nemzetünkért folytatjuk. És ehhez segítségül nem tudunk senkit hívni. Előfize­tőket keresünk, de bajtársaink magunk állnak be a tarcosok,a küzdők sorába, mert magasabb célok követésére rendelt lelkük­e­­t így írja elő számukra. E célokért harcolókat, nem lehet unozni, toborozni, e harcosok mind önkéntesek, fel­fogásuk s­z­ellem­ük magasabbrendűsége miatt. Mi csak az ő kívánságuk s 1.1 kük kifejezői vagyunk! Ezt a történések ránkrótta narancsot és hivatást telje­sít­ni fogjuk a jövőben is. Ebben a szellemben indulunk el ! Buj- „Hínárjában. Baj­társak. Előre!

Next