Képes Magyar Világhiradó, 1972 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
FÉNYES MÁRIA: HÁROM RÓZSA JÓKAI ÉLETÉBEN Mindig kiábrándultam, ha a kulisszák mögé pillantottam, mégis sokszor megtettem, különösen Jókai Mór esetében. Ifjúkorom legnagyobb szellemi kalandja volt regényeinek olvasása. Nem egyszer pirkadt rám a hajnal, mert észre se vettem az éjszaka gyors múlását. Számtalan esetben kopogtak ingerülten szobám ajtaján családom tagjai, hogy oltsam le már végre a villanyt, nehogy másnap az iskolapadban jöjjön rám a szundikálás. Fantáziámat rabul ejtette a nyugtalan vágy, hogy közelebbről ismerjem meg azt az embert, aki olyan remekműveket tudott alkotni, mint az Új földesúr, vagy a Fekete gyémántok, olyan szörnyetegeket, mint Fatia Negra, olyan élő korrajzot, mint a Lőcsei fehér asszony és olyan jövőbelátást, mint a Jövő század regénye. A kulisszák mögé való pillantás évtizedeken át történt olyan formában, hogy ha a kezembe került egy folyóirat, újságcikk, lexikon, életrajz, vagy történelmi leírás formájában, azt gondosan elolvastam és emlékezetemben elraktároztam, így hullottak lassacskán darabokra illúzióim. Egy csendes, szelíd, naiv embernek szerény lúdtollából került ki az emberi karakterek olyan variációja, amihez hasonlót egy író sem álmodott. A becsület szeplőtelen lovagjai váltakoztak az alattomos cselszövőkkel. Makulátlan női jellemek és kétszínű bestiák öltöttek képzeletében tökéletes alakot. Amikor rájöttem, hogy a nők milyen mértékben uralkodtak Jókai Móron, megesett a szívem rajta. A három Rózára szeretnék most néhány fénysugarat vetíteni élete különböző korszakában. Ásvai Jókai József ügyvéd és neje Pulay Mária nemes és erősen kálvinista család Móricz nevű fiacskája beteges, gyenge gyermek volt. Még a széltől is óvták a szülei. Nincs kizárva, hogy ezért adta már 10 éves korában versírásra a fejét. A komáromi otthonában levő szalonban aratta első irodalmi sikereit saját költeményeinek szavalásával. A jó barátok és rokonok megölelgették, csókolgatták érte és csodagyermeknek nevezték, amiben igazuk volt. A józan szülői tanácsra hallgatva mégis először apja nyomdokába szándékozva ügyvédnek indult, beiratkozott Kecskeméten a jogakadémiára. Ott megismerkedett Petőfivel és mit lehessen tudni, talán a nagy lánglelkű költő is hatással volt rá, hogy a száraz paragrafusoknál sokkal jobban érdekelte az önképzőkör. A dunameléki fiút tökéletesen elbűvölte az alföldi táj. Megírta “Hétköznapok” c. regényét, aminek sikere eldöntötte jövőbeni sorsát. 1848 tavasza. Az országban fellobban a forradalom lángja. Petőfi március 15 én elszavalja a Pilvax kávéházban a Talpra magyart. Izzó hangulatú előadás színhelye a Nemzeti Színház is és ebben a túlfűtött légkörben látja meg először Jókai Laborfalvi Rózát. A gyorsan ébredő lázas szenvedély két különböző világnézet ütközését hozta magával. A konzervatív, józan polgári gondolkozást és a bohémséget. Mi tagadás, azt utóbbi győzött. Országosan ismert hírességek voltak mind a ketten, a nagytövőjű író, aki olyan demokratikus volt, hogy neve mellől a nemesi-t a polgári i betűre cserélte fel és a színjátszás legnagyobb asszonya Laborfalvy Róza. A suttogás azonnal megindult, a szerelmesek titokban, elrejtőzve találkoztak. Róza korát eddig még nem sikerült pontosan megállapítanom. Egyesek szerrint 15 évvel volt idősebb ifjú rajongójánál, más források csak 7—8 év korkülönbséget mutattak. Ez most már annak az írónak, vagy tudósnak a lelkén szárad, aki az ő javára vagy kárára tévedett. Jókainak olykor végigfutott a hátán a hideg, ha arra gondolt, hogy szállongó hírek Komáromba is eljutnak. Arra nem is számított, hogy tervezett házasságának gondolata milyen ellenállást vált ki legjobb barátjából, Petőfi Sándorból, akivel akkor közös lakásban is lakott. Dühös vitába keltek Róza törvénytelen lánya, a kis Róza miatt, akinek a rossznyelvek szerint Lendvay Márton volt az apja. Majd nem lesz törvénytelen, mert örökbe fogadom — zárta le Móric ingerülten a szóváltást és gyors léptekkel hagyta el Petőfiék otthonát, hogy oda soha többé vissza ne térjen. Nem kétséges, hogy az egyetlen hely, ahová mehetett, menyasszonya volt. Hamarosan meg is esküdtek titokban, romantikus körülmények között Piliscsabán. Jókai hírneve rakétaszerűen ívelt magasra, a Magyar nábob, és Kárpáti Zoltán c. könyvének megjelenése után. Feleségével a Svábhegyen laktak. A gyönyörű, barna, hullámoshajú színésznő könnyelmű, költekező, de csodálatosan jól főző, szívélyes háziasszony volt. Nem álallotta megfogni a dolog végét, a délutáni kávét és hozzá a foszlós kalácsot mindig sajátkezűleg készítette. Színpadi ruháit is ő maga varrta, szinte hihetetlen, hogy futotta ideje mindenre, hiszen próbák és előadások is voltak. Az akkori Svábhegyet megközelíteni nem volt egyszerű dolog. Kezdetleges, meredek, vízmosásos utak mentén sokáig kocogott a szekér és még gyalogolni is kellett a lejtőn a szőlőtőkék között. Mégis akadtak sokan, akik csak úgy "felsétáltak” egy kávéra. Úgy látszik, akkor még nem voltak olyan kényesek az emberek, mint most, valószínű, kevesebb volt a gutaütés is. Sajnos, a Jókai házban mindig sok élősdi volt. Főként Róza rokonsága, kivénhedt öltöztetőnők a színháztól és egyéb naplopók. Az adoptált Jókai kisasszony nagyon gőgös és elegáns volt, arisztokraták között forgott és mágnás férjről álmodott. Akadt is egy grófi udvarlója, Andrássy Gyula személyében, aki azonban nős ember volt. Ritka csemege volt ez a pletykázók számára. Egyszer csak a kis Róza eltűnt hazulról. Munkájába és álomvilágába temetkezett jóságos mostohaapja észre se vette. Közben a harmadik szomszédban, az egyik barátnő otthonában megszületett törvénytelenül a harmadik Róza, akinek többek közt az volt a feladata, hogy jó pár év múlva elköltse a jó nagyapa pénzét, amit az első két Róza meghagyott. A leányanya annyira a szívére vette a szégyent, hogy tüdőbajt kapott és szanatóriumi kezelésre