Képes Magyar Világhiradó, 1972 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

FÉNYES MÁRIA: HÁROM RÓZSA JÓKAI ÉLETÉBEN Mindig kiábrándultam, ha a kulisszák mögé pillan­tottam, mégis sokszor megtettem, különösen Jókai Mór esetében. Ifjúkorom legnagyobb szellemi kalandja volt regényeinek olvasása. Nem egyszer pirkadt rám a hajnal, mert észre se vettem az éjszaka gyors múlását. Számtalan esetben kopogtak ingerülten szobám ajtaján családom tagjai, hogy oltsam le már végre a villanyt, nehogy más­nap az iskolapadban jöjjön rám a szundikálás. Fantáziámat rabul ejtette a nyugtalan vágy, hogy köze­lebbről ismerjem meg azt az embert, aki olyan remekmű­veket tudott alkotni, mint az Új földesúr, vagy a Fekete gyémántok, olyan szörnyetegeket, mint Fatia Negra, olyan élő korrajzot, mint a Lőcsei fehér asszony és olyan jövő­belátást, mint a Jövő század regénye. A kulisszák mögé való pillantás évtizedeken át történt olyan formában, hogy ha a kezembe került egy folyó­irat, újságcikk, lexikon, életrajz, vagy történelmi leírás formájában, azt gondosan elolvastam és emlékezetemben elraktároztam, így hullottak lassacskán darabokra illú­zióim. Egy csendes, szelíd, naiv embernek szerény lúd­­tollából került ki az emberi karakterek olyan variáció­ja, amihez hasonlót egy író sem álmodott. A becsület szep­lőtelen lovagjai váltakoztak az alattomos cselszövőkkel. Makulátlan női jellemek és kétszínű bestiák öltöttek kép­zeletében tökéletes alakot. Amikor rájöttem, hogy a nők milyen mértékben uralkodtak Jókai Móron, megesett a szívem rajta. A három Rózára szeretnék most néhány fénysugarat vetíteni élete különböző korszakában. Ásvai Jókai József ügyvéd és neje Pulay Mária nemes és erősen kálvinista család Móricz nevű fiacskája bete­ges, gyenge gyermek volt. Még a széltől is óvták a szülei. Nincs kizárva, hogy ezért adta már 10 éves korában vers­írásra a fejét. A komáromi otthonában levő szalonban aratta első irodalmi sikereit saját költeményeinek sza­valásával. A jó barátok és rokonok megölelgették, csókol­gatták érte és csodagyermeknek nevezték, amiben igazuk volt. A józan szülői tanácsra hallgatva mégis először ap­ja nyomdokába szándékozva ügyvédnek indult, beiratko­zott Kecskeméten a jogakadémiára. Ott megismerkedett Petőfivel és mit lehessen tudni, talán a nagy lánglelkű költő is hatással volt rá, hogy a száraz paragrafusoknál sokkal jobban érdekelte az önképzőkör. A dunameléki fiút tökéletesen elbűvölte az alföldi táj. Megírta “Hét­köznapok” c. regényét, aminek sikere eldöntötte jövőbe­ni sorsát. 1848 tavasza. Az országban fellobban a forradalom láng­ja. Petőfi március 15 én elszavalja a Pilvax kávéházban a Talpra magyart. Izzó hangulatú előadás színhelye a Nemzeti Színház is és ebben a túlfűtött légkörben látja meg először Jókai Laborfalvi Rózát. A gyorsan ébredő lá­zas szenvedély két különböző világnézet ütközését hoz­ta magával. A konzervatív, józan polgári gondolkozást és a bohémséget. Mi tagadás, azt utóbbi győzött. Országo­san ismert hírességek voltak mind a ketten, a nagytövőjű író, aki olyan demokratikus volt, hogy neve mellől a ne­mesi­­-t a polgári i betűre cserélte fel és a színjátszás leg­nagyobb asszonya Laborfalvy Róza. A suttogás azonnal megindult, a szerelmesek titokban, elrejtőzve találkoztak. Róza korát eddig még nem sikerült pontosan megállapí­tanom. Egyesek szerrint 15 évvel volt idősebb ifjú rajon­gójánál, más források csak 7—8 év korkülönbséget mu­tattak. Ez most már annak az írónak, vagy tudósnak a lelkén szárad, aki az ő javára vagy kárára tévedett. Jókainak olykor végigfutott a hátán a hideg, ha arra gon­dolt, hogy szállongó hírek Komáromba is eljutnak. Ar­ra nem is számított, hogy tervezett házasságának gondo­lata milyen ellenállást vált ki legjobb barátjából, Petőfi Sándorból, akivel akkor közös lakásban is lakott. Dühös vitába keltek Róza törvénytelen lánya, a kis Róza miatt, akinek a rossznyelvek szerint Lendvay Márton volt az ap­ja. Majd nem lesz törvénytelen, mert örökbe fogadom — zárta le Móric ingerülten a szóváltást és gyors léptekkel hagyta el Petőfiék otthonát, hogy oda soha többé vissza ne térjen. Nem kétséges, hogy az egyetlen hely, ahová me­hetett, menyasszonya volt. Hamarosan meg is esküdtek titokban, romantikus körülmények között Piliscsabán. Jókai hírneve rakétaszerűen ívelt magasra, a Magyar nábob, és Kárpáti Zoltán c. könyvének megjelenése után. Feleségével a Svábhegyen laktak. A gyönyörű, barna, hul­lámoshajú színésznő könnyelmű, költekező, de csodálato­san jól főző, szívélyes háziasszony volt. Nem ál­allotta megfogni a dolog végét, a délutáni kávét és hozzá a fosz­lós kalácsot mindig sajátkezűleg készítette. Színpadi ru­háit is ő maga varrta, szinte hihetetlen, hogy futotta ide­je mindenre, hiszen próbák és előadások is voltak. Az ak­kori Svábhegyet megközelíteni nem volt egyszerű dolog. Kezdetleges, meredek, vízmosásos utak mentén sokáig ko­cogott a szekér és még gyalogolni is kellett a lejtőn a sző­lőtőkék között. Mégis akadtak sokan, akik csak úgy "fel­sétáltak” egy kávéra. Úgy látszik, akkor még nem vol­tak olyan kényesek az emberek, mint most, valószínű, kevesebb volt a gutaütés is. Sajnos, a Jókai házban mindig sok élősdi volt. Főként Róza rokonsága, kivénhedt öltöztetőnők a színháztól és egyéb naplopók. Az adoptált Jókai kisasszony nagyon gő­gös és elegáns volt, arisztokraták között forgott és mág­nás férjről álmodott. Akadt is egy grófi udvarlója, And­­rássy Gyula személyében, aki azonban nős ember volt. Ritka csemege volt ez a pletykázók számára. Egyszer csak a kis Róza eltűnt hazulról. Munkájába és álomvilágába temetkezett jóságos mostohaapja észre se vette. Közben a harmadik szomszédban, az egyik ba­rátnő otthonában megszületett törvénytelenül a harmadik Róza, akinek többek közt az volt a feladata, hogy jó pár év múlva elköltse a jó nagyapa pénzét, amit az első két Róza meghagyott. A leányanya annyira a szívére vette a szégyent, hogy tüdőbajt kapott és szanatóriumi kezelésre

Next