Krónika, 1976 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám

igazgatója ezt a kérdést tudományosan feltárta. De intézményes megoldás nem következett s a napisajtó túl optimista, soviniszta iránya elködösített minden józan, komoly véleményt. Elfeledkeztek ifj. Wesselényi Miklós tanulmányairól, aki a forradalom után, Grafen­­bergben kúrázva román ifjakkal vitatkozva vakon is meglátta, hogy a magyar—román viszony alakulásán múlik Erdély sorsa. És nem vették tudomásul Kossuth apánk, a turini remete messzire látó őrtornyából Kassandra jóslatát az orosz törekvésekről s azt, hogy a germán—szláv gyűrűben csak egy dunai konföderáció mentheti meg a nem­­szláv népeket, s magyar, román, szerb összefogást javasolt. Sajnos ez egy korát generációkkal megelőző javaslat volt. Érdekes, azonban, hogy a kiegyezés utáni első külügyminiszterünket, Gr.Andrássy Gyulát, volt 48- 49-es szabadságharcost is orosz ellenessége vezette a „Három Császár Szövetségének” megkötésére, mely aztán ténylegesen a világháborúhoz vezetett. Olaszország és Románia csatlakozása a hármas szövetséghez csak elkendőzte, de nem küszöbölte ki az ellentéteket, melyek történelmi és biológiai alapokon természetesen mélyen gyökereztek és ellentétesek voltak a hivatalos politikával. Legnagyobb bajunk azonban az volt, hogy szörnyű vákuumot hagyott maga után a zseniális 48-as reform nemzedékünk kiesése, fizikai vagy erkölcsi megsemmisítése. A két Tisza, kiknek neve fémjelzi ezt a kort, az első világháború végéig nem léphetett a nagy elődök nyomába. De a garnitúra is sokkal szegényebb volt. A Bach-korszak végrehajtotta Kossuthék job­bágy-felszabadítását, de a nemesek jóvátételt nem kapván, tönkrementek és bekényszerültek az állami állásokba, ahol egyszerűen kiszolgálói lettek, a hatalomnak. Épp az a kisnemesség, mely valamikor elöljárt mindenben és függetlenségében szembeszállt minden törvénytelenségnek, mint ilyen eltűnt a politikai porondról. Ez történt Tisza Kálmán hosszú uralma alatt. Tisza pályája is már pálfordulással, a bihari pon­tok megtagadásával (melynek alakjait Mikszáth finom humora tette halhatatlanná) kezdődik, tehát továbbra sem volt túl válogatós eszközeiben. Az is kétségtelen, hogy fia Gr. Tisza István nemcsak testileg volt nála legalább egy fejjel nagyobb, de jellemben és erkölcseiben is. Tiszta szándékú, puritán férfi volt, akit a kálvinista végzet tragikus szerepre szánt. Hisz’ nem Ferenc Ferdinánd-e a trón örököse, a magyarok fanatikus ellensége, a csehek patrónusa? Akinek trialista terveiben, vagyis osztrák—magyar­ és cseh királyságában nem félő-e, hogy Erdélyt egyszerűen átadja Romániának, hogy benntartsa őket a Hármas szövetségben. Tisza nem riad vissza erőszaktól sem, ha meggyőződését, például a hadsereg előkészítését kell keresztülvinnie, de pesszimista volt a Monarchia sorsát illetően, amely Bécsben állandóan másodrendű szerepet szántak a magyarságnak. A balkáni háborúkból még Szerbiánál is többet nyert Románia, amitől mindkettő étvágya még nagyobbra nőtt. A regáti románság francia kultúrán csüngött és francia orientációban élt, tele volt Erdélyből átszökött szélsőséges oláh fiatalokkal, s bár a hivatalos politika a hármas szövetségi hűségét hangoztatta, valójában az antanttal barátkozott és készült Erdély megszállására. Úgyhogy, amikor, mint a végzet kutyáinak tompa ugatása, elhangzottak Szarajevóban a halálos pisztolylövések és megindult az I. világháború. Románia titkos szerződést írt alá Oroszországgal 1914. augusztusában, mely neki ígérte Erdélyt, amikor beavatkozik a háborúba, az Entente oldalán. Tisza szerepe a háború kitörése előtti bizonytalanságban közismert. Az osztrák külügyminiszterrel és vezérkari főnökkel szemben a korona­tanácson Tisza a háború ellen szavazott és tisztességes, elfogadható ultimátum készítését ajánlotta. Végül is, napokig tartó küzdelem után, ma sem tudjuk pontosan, hogy miért, engedett a háborús pártnak és ezzel Magyarország és az ő egyéni tragédiája is megpecsételődött. Az I. Világháború számunkra nézve oktalanság volt. Bele­kényszerültünk a 67-es közjogi helyzet, főleg a közös hadsereg miatt, amiből a magyar csapatokat forradalom nélkül kivonni nem lehetett volna, így állnunk kellett a szerződést, a ránk kényszerített har­cot a világ minden csataterén. Olaszország arra hivatkozva, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia a támadó fél, s így ő nem köteles mellénk állni, viszont egy év múlva hadat üzent nekünk, hogy a Karsz­­tokon, Doberdón, Montellón, Isonzón magyar százezrek haljanak hősi halált. Románia két évig várt a kedvező alkalomra, hogy az orosz, olasz és francia fronton elfoglalt had­seregeink távollétében majdnem védtelen Erdélybe bevonuljon. A magyar—német ellenlökés megsem­misítő volt. A bekerített és megvert román hadak üldözése mozgó háborúban folytatódott, hogy aztán fegyverszünet és a bukaresti béke Románia kiválását eredményezze. Jellemző, hogy az oláhok mint gyarapodtak vereségükben is. A béke kis stratégiai határkiigazítást írt elő az osztrák—magyar vezérkar követelésére, viszont 14 KRÓNIKA

Next