Krónika, 1976 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám

A székelyek kiváltságai, ősi szabadságjogaik, mind azt bizonyítják, hogy valami különös érdemük volt, s ez az érdem, a királyi szittya eredet, vagyis At­tila törzse és testőrei lehettek. Mint később is Báthory Istvánt a Wawelben, a krakkói királyi várban ötezer székely „testőriző” vette körül páncélingben és hosszú éles karddal. A székelyek 1764-ben ősi szabadságuk korlátozása miatt gyűlést hirdettek Mádéfalván, Csík megyében, ahol aztán egy székely főnemes parancsára osztrák katonaság támadt rájuk és lekaszabolta egy részét, kétszázat megölt és szám­talant megnyomorított. Sok földönfutóvá lett, át­menekült a hegyeken Moldovába, ahol ők az osztrák katonafogás elől később is elbujdosott. A két Wesselényi, Széchenyi, Kossuth Lajos, a két Teleki, László és Sándor, Jókai, Görgey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Eötvös, a Desewffyek, Batthány, hogy csak néhányat említsek, mintha egy Jókai regénynek embernagyságúnál nagyobb alakjai lépnének elénk és cselekednének előttünk gigászi dolgokat. Ezeknek a tüze fűti a haladás mozdonyát és megmozdult az egész nemzet, ifj. Wesselényi Miklóst, aki híres szatmári beszédében „kilencmillió koldus zsírjából élő nemességről” beszél, államfogsággal jutalmazza a kormányzat. Lovassyt, a jogászifjak vezérét és az ifjú Kossuthot az Országgyűlési Tudósító szerkesztőjét szintén. S amikor pár év múlva a rendek kiszabadítják őket, Lovassy őrülten, Wesselényi vakon és Kossuth mint a jövő embere hagyják el a börtönt. Széchenyi már, látva a veszélyeket, a Szentszövetség biztos beavatkozását, ha túlfeszül a húr, már fékezne, de hiába. Kezéből a gyeplő Kossuth kezébe csúszik és a rohanó szekérből csak egy kiút van, az őrültség, Döbling. Erdélyben ezután felülkerekedett az osztrák haderő szász és oláh támogatással mindaddig, míg Bem tábornokot nem nevezték ki honvéd főparancsnoknak. Az 1849-es erdélyi hadjárat a magyar hadtörténet legszebb lapjai közé tartozik. Törzsében két érdekesség is volt: az egyik Teleki Sán­dor, a másik Petőfi Sándor, „egymásnak voltak jó barátai”, mindketten Bem­ apó kedvencei. Csak két epizód Teleki naplójából. Egy este furulyaszóra lesz figyelmes a táborban, megszólítja a fiatal katonát, de az csak a fejét rázva románul válaszol „Nem tudok magyarul”. Önkéntes erdélyi honvéd volt, egy a sok közül. Ez volt a magyar szabadságharc és mivé lehetett volna?! A másik, amikor székely honvédek jönnek és kérik Petőfit, hogy szavaljon verseiből nekik. A költő kis biztatásra meg is teszi, óriási hatással. Aztán még fél év és Petőfi halott, Teleki fogoly, Bem, Kossuth és annyi ezren földönfutók, a magyar szabadság földre tiporva. Görgey Világosnál 1849. október 6- án az oroszok előtt letette a fegyvert — mást nem tehetett —, és megindult a császári megtorlás. Haynau, Bach-korszak, önkényuralom Magyarországon és Erdélyben. A tetszhalálra némult hazában kivégzés, börtön, besorozás 10-15 éves büntetőszolgálatra az osztrák hadseregbe, vár a foglyokra. Görgeyt, akihez fogható hadvezérünk nem volt Hunyadi János óta, csak a cár közbenjárása védte meg a megtorlástól. Internálják Graz mellé, később Visegrádon és szabadon és 90 éves korán túl is viselnie kell az „áruló” nevet, melyet Kossuthék akasztottak a nyakába, igaztalanul. A románok sem kapták meg a jutalmat, amit reméltek és azt mondják, hogy vezérük, Iancu elborult elmével bolyongott haláláig. De a magyarok átka megfogta a Habsburgok fegyvereit, minden háborújukat elvesztették ezután. 1859-ben Solferino­­nál III. Napoleon franciái és az olaszok tönkreverték az osztrákokat. Volt honvédek is részt vesznek Garibaldi seregében, többek között Teleki Sándor és Türr Pista. A foglyok közül verbuválják a híres Klapka-légiót, melyben nemcsak magyarok, de románok is jelentkeznek. Feladatuk lett volna, hogy Klapka honvédtábornok, a komáromi hős vezetésével Moldovából és Havasalföldről Cuza fejedelemmel egyetértésben betörjenek Erdélybe egyidőben a franciákkal, amikor azok a Kossuth Lajossal való megegyezés szerint megtámadják az osztrákokat. III. Napóleon azonban csak hitegette a magyar emigrációt, fenyegette velük a Habs­burgokat, hogy jobb feltételeket csikarjon ki magának, és hirtelen megkötötte a Campoformio-i békét. Ezzel Olaszország 1860-ban megszabadult az osztrákoktól. Erre kis enyhülés következett Magyarországon is. Mégegyszer felcsillan a remény, az osztrák-porosz konfliktus idején, amikor a Klapka-légió bevetéséről tárgyalnak Bismarckékkal (megint Erdélybe a fejedelemségeken át), de a nagy porosz győzelem Sadovánál és Königratz­nál 1866-ban megpecsételte az osztrák hadsereg sorsát. További ellenállás nem lévén, Klapka erdélyi expedíciója is elmaradt. Ezzel a csapással a Habsburgok német—római álmai szét­oszlottak és a Hohenzollerek vették át a szót. Bismarck tanácsa az volt Ferenc Józsefnek, hogy birodalma súlypontját helyezze leg­dinamikusabb államába, Magyarországba. Ez nem következett be, s ezért a Monarchia még ötven és egynéhány évvel élte túl ezt a vereséget. 1867-ben létrejött a kiegyezés Ferenc József és a 12 KRÓNIKA

Next