Krónika, 1976 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
A székelyek kiváltságai, ősi szabadságjogaik, mind azt bizonyítják, hogy valami különös érdemük volt, s ez az érdem, a királyi szittya eredet, vagyis Attila törzse és testőrei lehettek. Mint később is Báthory Istvánt a Wawelben, a krakkói királyi várban ötezer székely „testőriző” vette körül páncélingben és hosszú éles karddal. A székelyek 1764-ben ősi szabadságuk korlátozása miatt gyűlést hirdettek Mádéfalván, Csík megyében, ahol aztán egy székely főnemes parancsára osztrák katonaság támadt rájuk és lekaszabolta egy részét, kétszázat megölt és számtalant megnyomorított. Sok földönfutóvá lett, átmenekült a hegyeken Moldovába, ahol ők az osztrák katonafogás elől később is elbujdosott. A két Wesselényi, Széchenyi, Kossuth Lajos, a két Teleki, László és Sándor, Jókai, Görgey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Eötvös, a Desewffyek, Batthány, hogy csak néhányat említsek, mintha egy Jókai regénynek embernagyságúnál nagyobb alakjai lépnének elénk és cselekednének előttünk gigászi dolgokat. Ezeknek a tüze fűti a haladás mozdonyát és megmozdult az egész nemzet, ifj. Wesselényi Miklóst, aki híres szatmári beszédében „kilencmillió koldus zsírjából élő nemességről” beszél, államfogsággal jutalmazza a kormányzat. Lovassyt, a jogászifjak vezérét és az ifjú Kossuthot az Országgyűlési Tudósító szerkesztőjét szintén. S amikor pár év múlva a rendek kiszabadítják őket, Lovassy őrülten, Wesselényi vakon és Kossuth mint a jövő embere hagyják el a börtönt. Széchenyi már, látva a veszélyeket, a Szentszövetség biztos beavatkozását, ha túlfeszül a húr, már fékezne, de hiába. Kezéből a gyeplő Kossuth kezébe csúszik és a rohanó szekérből csak egy kiút van, az őrültség, Döbling. Erdélyben ezután felülkerekedett az osztrák haderő szász és oláh támogatással mindaddig, míg Bem tábornokot nem nevezték ki honvéd főparancsnoknak. Az 1849-es erdélyi hadjárat a magyar hadtörténet legszebb lapjai közé tartozik. Törzsében két érdekesség is volt: az egyik Teleki Sándor, a másik Petőfi Sándor, „egymásnak voltak jó barátai”, mindketten Bem apó kedvencei. Csak két epizód Teleki naplójából. Egy este furulyaszóra lesz figyelmes a táborban, megszólítja a fiatal katonát, de az csak a fejét rázva románul válaszol „Nem tudok magyarul”. Önkéntes erdélyi honvéd volt, egy a sok közül. Ez volt a magyar szabadságharc és mivé lehetett volna?! A másik, amikor székely honvédek jönnek és kérik Petőfit, hogy szavaljon verseiből nekik. A költő kis biztatásra meg is teszi, óriási hatással. Aztán még fél év és Petőfi halott, Teleki fogoly, Bem, Kossuth és annyi ezren földönfutók, a magyar szabadság földre tiporva. Görgey Világosnál 1849. október 6- án az oroszok előtt letette a fegyvert — mást nem tehetett —, és megindult a császári megtorlás. Haynau, Bach-korszak, önkényuralom Magyarországon és Erdélyben. A tetszhalálra némult hazában kivégzés, börtön, besorozás 10-15 éves büntetőszolgálatra az osztrák hadseregbe, vár a foglyokra. Görgeyt, akihez fogható hadvezérünk nem volt Hunyadi János óta, csak a cár közbenjárása védte meg a megtorlástól. Internálják Graz mellé, később Visegrádon és szabadon és 90 éves korán túl is viselnie kell az „áruló” nevet, melyet Kossuthék akasztottak a nyakába, igaztalanul. A románok sem kapták meg a jutalmat, amit reméltek és azt mondják, hogy vezérük, Iancu elborult elmével bolyongott haláláig. De a magyarok átka megfogta a Habsburgok fegyvereit, minden háborújukat elvesztették ezután. 1859-ben Solferinonál III. Napoleon franciái és az olaszok tönkreverték az osztrákokat. Volt honvédek is részt vesznek Garibaldi seregében, többek között Teleki Sándor és Türr Pista. A foglyok közül verbuválják a híres Klapka-légiót, melyben nemcsak magyarok, de románok is jelentkeznek. Feladatuk lett volna, hogy Klapka honvédtábornok, a komáromi hős vezetésével Moldovából és Havasalföldről Cuza fejedelemmel egyetértésben betörjenek Erdélybe egyidőben a franciákkal, amikor azok a Kossuth Lajossal való megegyezés szerint megtámadják az osztrákokat. III. Napóleon azonban csak hitegette a magyar emigrációt, fenyegette velük a Habsburgokat, hogy jobb feltételeket csikarjon ki magának, és hirtelen megkötötte a Campoformio-i békét. Ezzel Olaszország 1860-ban megszabadult az osztrákoktól. Erre kis enyhülés következett Magyarországon is. Mégegyszer felcsillan a remény, az osztrák-porosz konfliktus idején, amikor a Klapka-légió bevetéséről tárgyalnak Bismarckékkal (megint Erdélybe a fejedelemségeken át), de a nagy porosz győzelem Sadovánál és Königratznál 1866-ban megpecsételte az osztrák hadsereg sorsát. További ellenállás nem lévén, Klapka erdélyi expedíciója is elmaradt. Ezzel a csapással a Habsburgok német—római álmai szétoszlottak és a Hohenzollerek vették át a szót. Bismarck tanácsa az volt Ferenc Józsefnek, hogy birodalma súlypontját helyezze legdinamikusabb államába, Magyarországba. Ez nem következett be, s ezért a Monarchia még ötven és egynéhány évvel élte túl ezt a vereséget. 1867-ben létrejött a kiegyezés Ferenc József és a 12 KRÓNIKA