Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

stúdióba. Bud Gibson ki is vitte (Atyaisten, hány rakétalövedéket kapott volna a kocsija, ha másképpen cselekszik!) s a Ferkó a stúdióban tett próba után azzal toppant haza, hogy felvették ,,ac­­tor”-nak. Másnap küldönc hozta ki a ,,script”-et. Ki­derült, hogy a „Steve Canyon-show” egyik film­jében fog játszani. A „script” két mondatból állott. Angolul volt írva, de Ferkónak magyarul kellett mondania mind a kettőt. Azonnal nekiültem, hogy lefordítsam. Mialatt fordítottam, Ferkó megjegyezte: — Most már ne panaszkodj, apuka. Holly­­wood-i filmíró lettél. Nem is panaszkodtam. Csak arra kértem Ferkót, nézze át alaposan a fordításomat, nem ej­tettem-e hibát. Három hibát talált, kettőt az egyik mondatban, egyet a másikban. Kijavította, azzal nekiült tanulni. Másnap ismét megjelent a stúdióban. Ez a megjelenés már nem Bud Gibson révén történt. Azt mondta, hogy Comptonba utazik. Oda is utazott, de mikor hazatért, a kocsit nem hagyta a ház előtt, hanem a garázsba zárta. (Ami biztos, az biztos, gon­dolta minden bizonnyal.) Ferkó tehát Zsuzsikával lépett kapcsolatba az utazását illetőleg. Zsuzsikának van ugyanis egy keresztmamája, aki szintén hajt s éppen Zsuzsikához igyekezett. Zsuzsika olyan kék szemekkel s olyan tapsikoló, kacagó örömmel fogadta a keresztmamáját, hogy mikor Ferkó szeré­nyen megjegyezte, hogy neki pedig művészi jele­nése van Hollywoodban, hát akkor a keresztmama már repült is vele, mint egy szőke, aranyhajú őrző­angyal. S Ferkó két napig dolgozott Hollywoodban. Egyik nap az egyik magyar mondatát mondta el, másik nap a másikat. Vagyis mind a két napon „ac­tor” volt. Közben az iskolakönyvei is vele voltak, mert amíg a munka folyt, illetve a munka szünetei­ben, „egy eléggé öreg” tanítónő foglalkozott vele. A két napi munka után pedig valóban felgombolta a 80-80 dollárt, vagyis összesen 160-at. Mindehhez azt teszem még hozzá, hogy Ferkó a kétnapos filmművészi karrierje alatt egyszer sem nyilatkozott magáról a szerepéről. Hiába faggattuk, mit alakít, mi a film tartalma, nem árult el semmit. A „script”-ből, amit küldtek neki s ami a mon­danivalóját tartalmazta, azt a bizonyos két mondatot — abból sem tudtam kifundálni semmit. Majdnem arra gondoltam már, kár volt elen­gedni. Utóbb még valami Frankenstein-fiókát ala­kíttattak vele, a beleegyezésem nélkül. Ettől a Hollywoodtól minden kitelik. Ferkó azonban titokzatosan mosolygott. S tovább gyártotta a misszileket. Hát ilyen előzmények után ültünk most a TV mellett. Az asszony szeme az órára villan: — Még öt perc ... — suttogja. Zsuzsika is elcsitult. Senki sem énekel és senki­­sem prédikál. Nincs, akinek segítsen. Csak nézi a TV-t, búzavirág-nagyságúra nyílt szemekkel. Az asszony megint suttog: — Csak a nagymamák itt lehetnének most. A dunamocsi nagymama, meg az osli nagymama . . . Ferkó hasmánt fekszik a szőnyegen, úgy fi­gyeli a képernyőt. Arca nyugodt, mint a világűrbe induló pilótáé. Én behunyom a szememet. Ebben a pillanatban kezdődik a „Steve Canyon show” . . . Hangokat hallok. Repülőgépzúgást. Angol be­szédet. A szemem még mindig csukva van. Talán nem is nyitom ki, gondolom magamban. Ekkor egy kiáltást hallok. Az angol zajból egy magyar kiáltást. Ferkó kiáltását: — Nézzétek! Odanézzetek! Odanézek a TV-re. Ferkó rongyosan, rövidke nadrágban, könyöketlen kabátban, nyaka körül lyu­kas sállal áll egy barakktábor közepén. A kalapja olyan nagy, hogy egészen a füleire esik. Szeplős arca ég, ajkai pedig didergősen reszketnek a rette­netes ausztriai télben. S így kiabálja, magyarul: — Nézzétek! Odanézzetek! Hát így volt. Ilyen ajándékot kaptam a fiamtól, Hollywoodtól, Amerikától. — Láthattam ugyanúgy, ahogyan két évvel ezelőtt, átszökve a magyar határon, ott várta, hogy megtaláljam, egy sivár ausztriai menekült­táborban. Fázva és ron­gyosan. Karácsonytalanul. Boldogabb voltam, mintha már most, tízéves korában, megnyerte volna a Nobel-díjat. 1980. FEBRUÁR A Kanadai Magyar Kultúrközpont RÁDIÓJA minden szombaton este 9:30-tól 10:30-ig tájékoztató és szórakoztató műsort sugároz a CHIN. 101 —FM hullámhosszán Figyelje műsorainkat! Minden adásunkkal nemzeti összefogásunk eszméjét szolgáljuk! Hirdetések és üzenetek bejelentését kérjük a Kultúrközpont irodájában. Telefon: (416)­­ 654-4926. KRÓNIKA 33

Next