Krónika, 1989 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

Kostya Sándor: Petőfi elsősorban a magyar nép költője volt, de rendíthetetlen hite az emberben és az em­beriségben, mélységes humanizmusa és jövőbe látó tekintete az egész emberiség költőjévé avatta. És így vésődött a világ tudatába: a szerelem és a szabadság költője volt, aki szerelmét, majd életét is feláldozta a szabadságért. Elsősorban a mienk volt. De az elnyomott népeké is. Mindenkié, akinek lelkében vigaszt és reményt keltett. Az írók nem annyira írástechnikai újításaik, hanem éleslátásuk, költői látomásaik révén kerülnek a világirodalom reflektorfényébe. A világ elismerését az nyeri el, aki választ tud adni kora társadalmának égető kérdéseire, aki ábrázolni tud­ja a fonákságokat, aki meglátja a kibontakozás útját. A világirodalom legnagyobbjai képesek magukkal ragadni más nemzetek, más korok szülötteit is. Petőfi Sándor műveit számos idegen nyelvre lefordították. Költészetét külföldi költők és irodalomtörténészek analizálták. Pierre Jean Béranger 1855-ben így ír Kertbeny Károlyhoz: „Én mindig nagyra becsültem a hősies szellemű magyar nemzetet és nagy költőjét, Petőfi Sándort. Úgy hallom, műveit az eredeti szövegből franciára fordítják. Semmi kétségem nincs, az Ön híres honfitársa nálunk is ki fogja vívni azt a dicsőséget, amit a Gondviselés neki rendelt...” Francois Coppée, a nagy francia költő, 1885- ben Magyarországon járt és tüzes ódával hódolt Petőfi szellemének, így hangzik, Ábrányi Emil fordításában: Ragyogtál, büszke lángész, s elvesztél a csatatéren! Érc-szobrod áll s nem tudják, hol vagy eltemetve... De nem sajnállak — inkább irigyellek, ó testvérem. Ily szép sorsot más nem adhat, csak az istenek jókedve... A párizsi ’Les Lettres Francaises’ irodalmi lap­ban Jaques Gaucheron a Petőfi Centenárium alkalmával így ír: „Nagy költő vagy, immár világnév. Szeret az egész magyar nép, csodál az egész magyar ifjúság... Életednek és műveidnek legfőbb tanulsága: szüntelen megújulás, újrakezdés az erősek élete... Nagy lecke ez és termékenyítő. Köszöntlek évfordulódon, Petőfi Sándor!” A párizsi Sorbonne nagy amfiteátrumában ren­dezett centenáriumi Petőfi-ünnepségen neves fran­cia költők és írók olvasták fel Petőfihez írott munkáikat és a Comedie Francaise színművészei Petőfi-verseket szavaltak. Otto Falke, a németek kiváló irodalomtörténésze, ’Nationalgesange der Magyaren' című tanulmányában már 1851-ben így méltatta Petőfit: „Ismeri népének szenvedéseit, kínjait, a nép fia­i. Képzelet, kifejezőerő, bensőség, lendület, lelkesedés fűti dalait. Nyelvének féktelensége és fesztelensége miatt az előkelő kri­tika kezdetben nem sokra becsülte, de csakhamar kénytelen volt elismerni a fiatal költő bontakozó lángelméjét. Ő a magyar költészet csúcspontja. Az ősmagyar eredetiség egyesül benne a Kelet kép- és színgazdagságával és a modern hanggal. Az ember körültekint Európa irodalmában és alig talál még egy lángelmét, aki kizárólag a maga erejéből fejlesztette volna ki önmagát. Kívánatos lenne Petőfi verseinek olyan fordítása, mely meg­őrizné a költemények eredeti értékét.” 1849-ben jelent meg Kerbeny Károly fordításában az első német nyelvű Petőfi-kötet. Heinrich Heine a vérszegény átültetéseken keresztül is megérezte Petőfi lenyűgöző eredetiségét. „Én magam — írja Heine — eddig csak igen kevés ilyen természetes hangra találtam, mint ezé a porfiúé, aki a csalogány elbűvölő hangján dalol. Mi — az öntudatos ész, a reflexió emberei — ily eredetiség mellett szánalomra méltók vagyunk.” Olaszországban Giuseppe Cassone volt Petőfi hírének úttörője. „Rajongok Petőfiért, — írta, — a költőért, aki egyike a világ legnagyobb dalnokainak, és gondosan tanulom a magyar nyelvet, hogy hazám irodalmát Petőfi válogatott költeményeinek fordításával gazdagíthassam.” Az angol közönséget Sir John Browning fordításai ismertették meg Petőfi költészetével. A múlt évszázad utolsó évtizedeiben az Amerikai Egyesült Államokba is eljutottak versei. Száznál több nyelvre fordították le Petőfi költeményeit, a baszkok nyelvétől a kínai tiencsini nyelvjárásig, az afgántól az afrikai Zanzibar nyelvéig, nem beszélve az európai nyelvekről. Országh-Hviezdoslav Pavel­, a szlovákok nagy A HÍRNÉV SZÁRNYÁN — Petőfi Sándor költészete a világirodalomban — 4 KRÓNIKA

Next