Nyugati Magyarság, 1953 (5. évfolyam, 1-5. szám)
1953-09-01 / 5. szám
458 * * * * NYUGATI MAGYARSÁG juttatta honfitársainkat. A német követ közbelépésére vizsgálati fogságba vetették és büntetését kormányzói keggyel függesztették fel. Széchenyi Károly, aki a magyar cukorgyárak szövetségének elnöke volt, összeköttetései révén a pénzintézetekben s a kormányhatóságoknál, valamint társadalmi körökben nagyobb pénzösszegeket tudott előteremteni. Személyes közbenjárásaival számos hivatalos intézkedésben segítőleg tudott hatni. Mivel a németek lengyelországi megtorlásai ismeretesek kezdtek lenni, azt tanácsolták neki, hogy adja át helyét női vezetőnek, akivel szemben a németek tartózkodóbbak fognak lenni, így került a segélyakció élére gróf Károlyi Józsefné. A magyar társadalom lengyelbarát magatartása gálás nélkül nyilvánult meg, bár szervezett formájában kissé óvatosabb módozatot kellett választania. Ezzel szemben a kormánykörök magatartása kettős vágányon volt kénytelen futni. A kormány tagjai személyileg a legmelegebb barátsággal viseltettek irántuk, tevékenységükkel mindenben kezünkre írtak, bár hivatalos intézkedésekben, az ország érdeke forogván kockán, óvatosabb magatartást kellett tanusítaniok. A lengyel követség bezárása Amint már említettem, a magyarok teljesen a revizós politika vonalán mozogtak. Ebben kénytelenek voltak a németekkel együtthaladni, akik szintén a párisi béke revízióját sürgették. A magyar társadalom azonban nem volt németbarát, mert a német nácizmust nem kedvelte. Amikor a németek felborították a középeurópai egyensúlyt tartó lengyel államot, egyenesen borzadály fogta el a komoly magyar politikai vezetőket, akik világosan látták az orosz-bolsevista erőknek Közép- Európába való betörését, amelynek gátjait a németek szakították fel. Bethlen, Teleki, Eckhardt, Kánya egyek voltak ebben a világos előrelátásban. A magyar külügyminisztertől szerzett értesüléseim alapján tudathattam a párisi lengyel kormánnyal, hogy az itteni megítélés szerint a népjetek az oroszok megtámadására ké