Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1974 (2. évfolyam, 2-6. szám)
1974 / 2-3. szám
NEM ZÁSZLÓSÚR . . . CSAK EGY VEZEKLŐ BÍBOROS: Hosszú és lelket emésztő meditálások után írjuk e szavakat. Nehéz és fájdalomteljes azt beismerni, hogy tévedtünk. Tévedtünk elsősorban akkor, midőn Mindszenty Bíborost az Úr Jézushoz hasonlítottuk. Tettük ezt abban a nagy reménységünkben, hogy a Hercegprímás a Magyarság érdekeit szolgálja és azért nevezzük öt ,,zászlós Úrnak”, mert azt hittük, hogy felemeli a Magyar Lelki Megújhodás Nemzeti Zászlaját. Ezt Ő bizony kézbe nem vette s így mi semmiképpen sem nevezzük öt „zászlós úrnak” többé, mert nem fogjuk a feudálkapitalizmus legitimista terminológiáját — ebből a szolgaságból már megszabadult — Magyar Népre újra alkalmazni. Tévedtünk akkor is, amikor azt hittük, hogy Mindszenty éppen úgy fogja szolgálni Népét, mint az Úr tette azt a keresztfáig, pedig ő is megegyezhetett volna a Nagy Synhedriummal — úgy, mint Mindszenty azt ma tette. Tévedtünk végül akkor, amidőn reméltük, hogy Mindszenty rendelkezik azzal, amit úgy nevezünk „AZ Úr„ JÉZUS IGAZSÁGÁNAK VILÁGOSSÁGA”. Ugyanis ez a kincs, tudáskincs és bölcsesség mindig azoknak a tulajdona volt, akik az Urat valóban követték és ezt a követést sohasem szabták az egyházi rendeletek politikai érdekeihez. Miután az a jó szándékunk, amellyel a Magyar Lelki Megújulás Jézusban való Feltámadásában Mindszentyt a PÉTERI Főszerep betöltésére hívtuk — inquizíciós üldözésünkben kapott megfelelő választ — és a volt Prímás tudtával és jóváhagyásával nem a krisztusi szeretetet, hanem a jehovai bosszút kapjuk feleletül — a keserűséggel csordultig telt szívünk terhével hirdetjük tovább — Majdszenty nélkül is — a Magyarság Lelki feltámadását. De a Magyar Nép — ezen Lelki Feltámadása előtti — golgota járásáért, a Hős Magyar Mártírok haláláért, csatlakozunk ahhoz a vádirathoz, mint tanúságtevők, melyet a Vatikán érdekeit szolgáló, de a Magyar Nép Fennmaradását a vatikáni érdektől elkülönítő szereplők bocsátanak rendelkezésünkre. Azok, akik részt vettek 1945-től 1956-ig abban a szomorú tragédiában, aminek azt a nevet adhatjuk: „A MAGYAR MÁRTÍROK HIÁBAVALÓ VÉRADÓJA MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS ELHIBÁZOTT ÉS FÉLREVEZETŐ POLITIKÁJÁBAN”. Tehát Mindszentyt mi mártírnak nem mondjuk, hanem számonkérjük tőle a nyugati beavatkozás és a Habsburg restauráció ,,küszöbön álló” hamis tanára épített és általa hirdetett politikai tévedéséért hősi halált halt, vagy kivégzett, benne hivő és rendelkezése szerint cselekvő magyar mártírok ezreit. E számonkérésünkben Mindszenty Bíborost a TÖRTÉNELEM ÍTÉLŐSZÉKE ELÉ állítjuk következő számunk hasábjain, ahol is: BÍRÓ : A MAGYAR NÉP. VÁDLOTT : Mindszenty Pehm József római kat. bíboros. VÁDLÓ: Dr. NAGY TÖHÖTÖM S. J. Tárgyalásvezető: Badiny Jós Ferenc.