Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1974 (2. évfolyam, 2-6. szám)

1974 / 2-3. szám

NEM ZÁSZLÓSÚR . . . CSAK EGY VEZEKLŐ BÍBOROS: Hosszú és lelket emésztő meditálások után írjuk e szavakat. Nehéz és fájdalomteljes azt beismerni, hogy tévedtünk. Tévedtünk elsősorban akkor, midőn Mindszenty Bíborost az Úr Jé­­zushoz hasonlítottuk. Tettük ezt abban a nagy reménységünkben, hogy a Hercegprímás a Magyarság érdekeit szolgálja és azért nevezzük öt ,,zász­­lós Úrnak”, mert azt hittük, hogy felemeli a Magyar Lelki Megújhodás Nemzeti Zászlaját. Ezt Ő bizony kézbe nem vette s így mi semmiképpen sem nevezzük öt „zászlós úrnak” többé, mert nem fogjuk a feudálkapita­­l­izmus legitimista terminológiáját — ebből a szolgaságból már megszaba­­dult — Magyar Népre újra alkalmazni. Tévedtünk akkor is, amikor azt hittük, hogy Mindszenty éppen úgy fogja szolgálni Népét, mint az Úr tette azt a keresztfáig, pedig ő is meg­­egyezhetett volna a Nagy Synhedriummal — úgy, mint Mindszenty azt ma tette. Tévedtünk végül akkor, amidőn reméltük, hogy Mindszenty rendel­­kezik azzal, amit úgy nevezünk „AZ Úr„ JÉZUS IGAZSÁGÁNAK VILÁ­­GOSSÁGA”. Ugyanis ez a kincs, tudáskincs és bölcsesség mindig azoknak a tulajdona volt, akik az Urat valóban követték és ezt a követést sohasem szabták az egyházi rendeletek politikai érdekeihez. Miután az a jó szándékunk, amellyel a Magyar Lelki Megújulás Jé­­zusban való Feltámadásában Mindszentyt a PÉTERI Főszerep betöltésére hívtuk — inquizíciós üldözésünkben kapott megfelelő választ — és a volt Prímás tudtával és jóváhagyásával nem a krisztusi szeretetet, hanem a je­­hovai bosszút kapjuk feleletül — a keserűséggel csordultig telt szívünk terhével hirdetjük tovább — Majdszenty nélkül is — a Magyarság Lelki fel­­támadását. De a Magyar Nép — ezen Lelki Feltámadása előtti — golgota járá­­sáért, a Hős Magyar Mártírok haláláért, csatlakozunk ahhoz a vádirathoz, mint tanúságtevők, melyet a Vatikán érdekeit szolgáló, de a Magyar Nép Fennmaradását a vatikáni érdektől elkülönítő szereplők bocsátanak ren­­delkezésünkre. Azok, akik részt vettek 1945-től 1956-ig abban a szomorú tragédiában, aminek azt a nevet adhatjuk: „A MAGYAR MÁRTÍROK HIÁBAVALÓ VÉRADÓJA MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS ELHIBÁ­­ZOTT ÉS FÉLREVEZETŐ POLITIKÁJÁBAN”. Tehát Mindszentyt mi mártírnak nem mondjuk, hanem számonkér­­jük tőle a nyugati beavatkozás és a Habsburg restauráció ,,küszöbön álló” hamis tanára épített és általa hirdetett politikai tévedéséért hősi halált halt, vagy kivégzett, benne hivő és rendelkezése szerint cselekvő magyar már­­tírok ezreit. E számonkérésünkben Mindszenty Bíborost a TÖRTÉNELEM ÍTÉ­­LŐSZÉKE ELÉ állítjuk következő számunk hasábjain, ahol is: BÍRÓ : A MAGYAR NÉP. VÁDLOTT : Mindszenty Pehm József római kat. bíboros. VÁDLÓ: Dr. NAGY TÖHÖTÖM S. J. Tárgyalásvezető: Badiny Jós Ferenc.

Next