Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1981 (9. évfolyam, 1-5. szám)

1981-04-01 / 4-5. szám

naperőért” küzdő, a magasba szárnyaló „sas­madár” — INNANA IM­ DUGUD nevű madara így azonosul magával a Naperővel. Napmadárrá, Tűzmadárrá válik. Nem lehet többé elválasztani magától a Naptól, hisz nélküle nem tudna emel­kedni, így lesz ennek a hatalmas sasmadárnak neve azonos a visszatérő Naperő nevével is, mely sumir nyelven TUR­ULLAL Sumir-mahgar nyelvünk csodálatos azonossága mellé is beröppen a „nap fiai”-hoz a Szűz-Anya viharmadaraként a TURUL-MADÁR. A honfoglaló őseink szent hagyatékaként jön hozzánk a múlt ködéből. Mint a Termékenység Istennőjé­nek küldötte áll ott mögötte a nagyszentmiklósi aranykincs 7. sz. korsójának hagyományőrző szimbólumai közt. Miután pedig ugyanez a TURUL őrzi a 2. sz. korsón a „fejede­lemasszony áldott állapotát” is — mindenképpen el kell fogadnunk Dr. László Gyula idevonatokozó hivatkozását (melyben a neveket önkényesen az eredeti sumir nevekre változtattuk s ezek beszúrásával a többi szöveget változat­lanul közöljük a 96. oldalról): „UGER... feleségül vette Doni-Magyarban (DENTU­­MAH-GARI-A-ban) Önedbelia (ENE-DU-BELI-ANNA) vezér­nek Emes (EMESE) nevű lányát, ettől fia született, aki az Álmos (GAL-MAH-US) nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben (áldott állapotban) lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg Turulmadár képében és mintegy rá szállva teherbe ejtette (megtermékenyítette) őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el...” A TURUL MADÁR legrégibb sumir-madgar ábrázolása az a két szarvas felett libegő, párducfejű hatalmas sas, mely INNANA templomának homlokzatát díszítette. A mai Tell-el Ubaid nevű helyen ásták ki. Az i. e. 3000 év körüli készítmény a 2,38 m. hosszú rézszobor. (3. ábra.) Kétségünk nem lehet arra vonatkozólag, hogy ez az ábrázolás a „téli napfordulóra” vonatkozik, mert a két „capri­corn” — szarvas jelképében, a téli napforduló időpontját mutatja, hiszen a napforduló a „capricorn” csillagképbe való érkezéskor történik, így ez az ábrázolás nem IM-DUGUD-ot, hanem a TUR­ULLU-t fejezi ki. De miért van ennek a sas-madárnak „párduc” feje és miért van a nagyszentmiklósi TURUL-MADÁRNAK „párduc­teste” ... ? betű. Ezért nemcsak a ma­gyar, hanem a nemzetközi kutatás is az egész Balkán félszigetet magában foglaló mediterrán eredetű nagy kul­turális egységhez kapcsolja a Körös-kultúrát. Ezt a megál­lapítást erősítik meg más fon­tos források is, így elsősorban a szintén égetett agyagból ké­szített kisméretű nőszobrocs­kák, továbbá más kultusztár­­gyak, valamint a háziállatok csontjai. A Körös-kultúra magyar­országi elterjedését vizsgálva, egy meglepő tényt is meg­figyelhetünk. A lelőhelyek sűrű láncolatban követik egy­mást a Tisza és a Körösök völgyében, egészen a Kunhe­­gyes-Berettyóújfalu között húzható vonalig. Ettől nagy­jában északra — anélkül, hogy erre bármilyen földrajzi ok lett volna — egyetlen lelő­helyét ismerjük, pedig ez a terület is alaposan át van ku­tatva. A Körösök és a Maros völgyében azonban — ha nem is olyan sűrűséggel, mint az Alföldön — az erdélyi me­dence belsejéig folytatódnak a lelőhelyek. Hiányzó bizonyítékok Mi lehetett anak az oka, hogy a Körös-műveltség az Alföld északi felében még a Tisza völgyében sem települt meg? A kutatás ezt azzal ma­gyarázza, hogy ezen a terüle­ten a helyi őslakosság akad a­ 3. ábra.

Next