Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1987 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1987-01-01 / 1. szám
ELSŐ SZAVUNK az Új esztendő küszöbén a Hála és a Köszönet, amit mindazokhoz küldünk, akik minket az elmúlt évben támogattak. Akik nemcsak az előfizetést küldték be rendesen, hanem sajtalapunkról sem feledkeztek meg. Neveket nem közlünk, mert sok ellenség van sokfelé és aki minket támogat, az nagyon jól tudja, hogy híven szolgáljuk Nemzetünket, Népünket és Szent Hagyományainkat hirdetjük. Köszönjük a múlt évben ránk így gondoló Testvéreinknek segítő kezét. Csupán így tudtunk nagyon sok kiadványt azokhoz eljuttatni, akikhez a Magyar Posta nem kézbesíti a mi írásainkat. Azokhoz, akik „szomjúhozzák az Igazságot”. Azokhoz, akikről e számunk 8. oldalán kezdjük tudósításunkat, ahol az otthoni valóságos helyzetet és siralmas állapotokat ismertetjük. Szükségünk van éppen most anyagi támogatásra, hogy a letargiában tespedő, otthoni Testvéreinknek legalább reménységet nyújtsunk. Hogy elhagyatottságukat ne érezzék és megtudják, hogy az emigráció nemcsak a budapesti Hiltonban és a többi előkelő szállodában lakó és bőségben, jólétben élő „felejtők és megalkuvók” sokasága, hanem „értük”, az „otthoni magyar fiatalságért” és rajtuk at a „Magyar Jövőért” dolgozó névtelenek és nevesek munkaközössége. SEGÍTS tehát testvér, hogy a BETŰ EREJÉVEL MI IS SEGÍTHESSÜNK. Nekünk úgy lesz Boldog az Új esztendő, ha még több, sokkal több bizonyítékot adhatunk a Magyar Igazságunkról és Szent Hagyományainkról — az elveszésre ítélt Magyar Testvéreink kezébe. Hálás szívvel köszönünk mindent. . . Az ŐSI GYÖKÉR SZERKESZTŐSÉGE. Az 1956 os SZABADSÁGHARC 30 ÉVES ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNNEPLÉSE BUENOS AIRESBEN A torontói „KRÓNIKA” 1986 októberi számában megjelent egy cikk — Haynalné Keserű Zsuzsánna tollából — „1956 Buenos Airesben” címmel. Azt vártuk, hogy a győztes szabadságharc 30 éves évfordulójának ünnepségéről tudósít majd, de helyette — 30 év távlatából — leírta (talán az akkori kislány emlékezetéből) azt az eseményt, ami — szerinte —‘Buenos Airesben 1956-ban végbement. Nem foglalkozunk e cikkel, mely sok „ötvenhatosnál azokat a sebeket tépte fel”, melyeket az itteni fogadtatásukban kaptak. Inkább arról tudósítunk, hogy miképpen ünnepelte a MAI magyar emigráció az 1956-os szabadságharc győzelmének 30 éves jubileumát, Buenos Airesben.Október 23.-án este 8 órakor a Ferencesek katedrálisában zenés misére jött össze az itteni magyarság színe-java. Régiek és ötvenhatosok hallgatták a szintén „ötvenhatos” páter Domonkos beszédét, aki így indította mondanivalóját: „nem egy forradalom emlékét ünnepeljük, hanem a kommunizmus felett diadalmaskodó, győztes SZABADSÁGHARCÉT”. A mise után fáklyás tüntetéssel vonult végig majdnem ezernyi magyar a Buenos Airesi főutcán és legalább ötven (ha nem több) igen jól olvasható táblát világítottak meg a fáklyák, amit a tüntető tömeg vitt magával. A tábláknak — spanyol nyelven — ilyen feliratai voltak: „1956 — 1986 EMLÉKEZZ arra, hogy a magyar nép világosan bebizonyította a komunista ideológia és a komunista gazdasági rendszer kudarcát. . „Argentínában megtanultunk a demokrácia szerint élni és Magyarországon ennek a demokratikus életnek a vágyát brutálisan vérbe fojtották. . „ahová egyszer beteszi a lábát a kommunizmus, mindent tulajdonába vesz és nehéz megszabadulni tőle...” „szocialista köztársaság Magyarországon nem létezik, ami ott van az egy kegyetlen, egypártrendszerű diktatúra...” „az 1956-os magyar forradalom az egész nép felkelése volt, amelyben minden társadalmi osztály tagjai részt vettek — kivétel nélkül...” „Magyarországon nincs szólás- és sajtószabadság ...” „Magyarország tele van a szovjet hadsereg alakulataival — készenlétben bármilyen alkalmazásra ...” . „Magyarország történetét meghamisítják. Elpusztítják a nemzeti öntudatot. A szocialista államok „testvériségét” emlegetik azért, hogy elhomályosítsák mindazt a bűntettet, amit az emberi jogok megsértésével elkövetnek a Romániai és Csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbségek ellen.” A tüntető tömeg Argentina szabadsághősének — general San Martinnak — a szobrához vonult (útja alatt a fenti szövegű röpcédulákat szórva és osztogatva), ahol a táblákat egymás mellé állították és a tüntetők elénekelték elősször az argentin himnuszt és utána a magyar himnuszt. Ezzel ért véget a megemlékezés. Még annyit, hogy eddig nem sikerült megállapítani, hogy tulajdonképpen ki volt a tüntetés rendezője. Azt a feleletet kaptuk — MINDENKI. Éppenúgy, mint 1956- ban, Budapesten. Befejezésül idézzünk a marxista ideológiából, mely azt tanítja, hogy: „A MUNKÁSOSZTÁLY RABLÁNCÁNÁL TÖBBET NEM VESZÍTHET”... Pontosan ezt várjuk a Magyar Jövőtől. A rablánc összetörését. A SZABADSÁGOT. (Egy „ötvenhatos”.)