Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1957 (3. évfolyam, 6. szám)

1957-06-15 / 6. szám

­920.­­június 4. Amikor ezt a dátumot leírjuk, ugyanakkor emlékeznünk kell a félárbócra egedett nemzeti lobogónkra, Kelet, Dél, Észak és Nyugat szobor alakzat­­ai­­n Budapesten a Szabadság téren. A szovjet csatlósok eltávolíthatták az em­­ékműveket, de nem törölhették ki a magyarság lelkéből Trianon bűneit. A éktelen hatalomvágy és a rablási szándék végrehajtása nyomán az első vl­­ágháború "győztesei" mérhetetlen ostobaságukban szétrombolták Európa leg­­ökéletesebb földrajzi, gazdasági és állami egységét; a trianoni ország­­sonk létesítésével megakadályozták Hazánkat ezeréves feladatának továbbt­eljesítésétől, a Kárpátok nélkül a keleti ellenséget nem lehet feltartóz­­atni és a bolsevizmus ázsiai hordái rátörnek Európá­ba. Ma a trianoni cs­­odaság nyomán keletkezett ’’utódállamok" szintén a vörös rabszolgaság igá­éban vergődnek és azok az "államférfiak", akik hatalmi tébolyukban ennek közói voltak és a második világháborúban az istentelen szovjet rendszer­es politikai házasságot kötöttek, ennek keserű gyümölcseit kénytelenek ma­garatni. Népek és nemzetek ellen elkövetett bűnök következményei előbb úgy utóbb az előidézők fejére szállnak és Európa csak úgy remélhet további létet, ha a hatalmon levők végre ráeszmélnek arra, hogy csak egy erkölcsi és szellemi megújhodás hozhat boldogabb jövőt az emberiségnek, amikor is megalázott nemzetek elégtételt kapnak és Hazánk a bolsevizmus gyalázata­bán a trianoni igazságtalanságtól megszabadulva újra betöltheti történel­­m küldetését a m­agátok­ medencéjében. AZT ÜZENJÜK, Bu gyötri az öreg Mátrát, Amióta bolsik járják. Nem süt oda a napsugár, Erdő mező már nem zöld, S a halvány napfény alatt Vértől ázik ott a föld. Föld is, hold is, ég is gyászol, A nagy kaszás sújt­­ és számol. Azt üzenjük, öreg Mátra, Teneked is, szőke Tisza, Süt még a nap a Cserhátra, Lesz a te vizei is tiszta. Kárpátalja, magyar fenyő, Álmodó vén Balaton? Ne sirjátok, lesz még jövő Vidám dal a hantokon. Haragosan zug a Tisza, A bitorló hadat szidja. Sok feneked a panaszod, Vörösök szolgája lettél, Dallamosan nem zug habod, Te is elfutni szeretnél, Szomorúak mind a füzek, Csak lógatják bus fejüket. A Balaton régen alszik, S­zabads­ágról álmodo­z, Mert két csendes, bus partján a Rabi­ghorda t­áboro­z. Kárpátokban zug a fenyves, Rabigától nyög a bükk Sir hozzá a nyírfa erdő, Meddig kell, hogy ezt tűrjük. Hegyről-völgybe jajszó hallik, Százszor sirva visszhangzik, És a szélvész továbbadja, Idehozza el nyugatra. Ne hullajts­átok, több könnyet, Jönni fogyik, ne féljetek. Hasad már lassan a hajnal, Szabadultok magyar dallal. Szárnyat bont majd a vén Turul, Innen indul most nyugatról, Ezreken leszünk, mint ördögök, Kemény állat, kemény öklök, Nem lesztek már­ soká rabok Folyók, hegyek erdőségek, Visszatérnek a magyarok, Nagypénteknek vége szakad. Bartha Kálmán. 6.szám. "Cum Deo pro Patria et Libertate A HUNGARISTA MOZGALOM TÁJÉKOZTAT® SZOLG ÁL A T A III. évfolyam 1957 junius 15.

Next