Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1957 (3. évfolyam, 6. szám)

1957-06-15 / 6. szám

1957 junius Hungarista Tájékoztató 2. oldal. A FELKELÉS "ÚJ" KÖNTÖSBEN. Nem múlik el nap anélkül, hogy a világsajtóban vagy politikusok be­szédeiben említés ne történne a magyar felkelésről. Ennek a forradalomnak a szelleme ott ül a tárgyalóasztalok főhelyén, vezeti a tollat a jegyzékek szövegezésénél és uralja a világ népeinek új öntudatát. Valami csodálatos változás állott elő a népek arculatában. A félelemnek és reménytelenség­nek sápadtságát a jövőben való bizakodásnak a párja váltotta fel. Teljesen elképzelhetetlen lett volna még fél évvel ezelőtt az a kemény és határo­zott visszautasítás, ami a szovjet fenyegetésre adott norvég, dán és an­gol válaszban tükröződött ki. Ha nem is vallják be a nyugati népek, de va­lójában ott bujkál lelkük mélyén a szégyenérzet is. Egészen fiatal, szinte fegyvertelen magyar gyermekek "lepipálták" az állig felfegyverzett és a modern háborúra kiképzett katonasággal rendelkező nyugati nemzeteket. A felkelés eredményeképpen most büszkén kukorékoló kakas módjára tárgyalnak a szovjettel azok a politikusok, akik még nem is olyan régen csipogó csi­beként topogtak Bulgarin és Khruschev előtt. A magyarok megint kiharcoltak valamit, mint annyiszor a történelem folyamán ,­s­­ annak gyümölcsét ismét mások akarják élvezni, mint ahogy az mindig történt ezelőtt. Ezúttal azonban mi is benyújtjuk számlánkat és va­­cinek ki kell azt fizetnie, s­em elég csak az elismerés és leereszkedő válveregetés. Mégis mi nem kívánunk lehetetlenséget sem. Vagy talán lehetetlenségnek számít, ha azt kérjük, hogy adjanak igazságot Magyarországnak és azután hagyjanak bennün­­ket békén? Vegyék tudomásul az illetékesek, hogy nem hiszünk az elismerő szavak­­nak akkor, amikor azokat a világ két részre való felbontásába való bele­nyugvás kíséri. Nem hiszünk az elismerő szavaknak akkor, amikor azt látjuk, hogy idekint még mindig inkább hisznek az árulóknak, a kétszínű kalandorok­nak és a pajeszes siserehadnak, mint az életét hazájáért, nemzete szabad­ságáért és boldogságáért feláldozó és feláldozni kész hazafiaknak. A nyu­gati sajtó készségesen kap olyan hazugságokon, mint például­ a Nyilasker­­­esztes Párt fasiszta titkos rendőrség volt, tagjai a nép söpredékéből ke­rültek ki és a hírhedt AVO kommunista terrorlegényei nagyobbára nyilasok voltak. A csodálatos dolog az egészben az, hogy az egyébként olyan szem­füles nyugati riporterek, akik készségesen leírták ezeket a hazugságokat, elfelejtkeztek a legegyszerűbb és legkézzelfoghatóbb bizonyításról, elfe­­lejtették megkérdezni az ezerszámra érkező magyar kivándorlókat. Néhány kérdés után megtudhatták volna hogy: 1./A fasiszta titkos rendőrség vádja éppen olyan abszurdum, mintha aZ ausztrál Liberális Párt-ra azt mondanák, hogy az a Secret Servic-szel azonos. 2.­ Kommunista Magyarországon minden nyilast számontartanak és ál­­landóan figyelnek. Csak a legalacsonyabb munkát vállalhatják és soha sem­­miféle kedvezményben nem részesülhetnek. Nyilasmultú egyén a kommunista pártnak tagja nem lehet és ez a tény már eleve kizárja azt a lehetőséget, hogy az ÁVO vagy ÁVH nyilasokból állhatna, mert az ezekbe való felvétel és­­ vele járó ötezer vagy tízezer forintos havi fizetés csak a kommunista párt tagjai számára van fenntartva. Az embernek elakad még a lélekzete is, ha azoknak a szemérmetlen ha­zugságoknak tömkelegét olvassa, amelyeket hazafias gúnyába öltöztetve tár­tak a nyugati olvasó elé. A magyar forradalomról szóló legelső könyv, Mi­ ■­­es György és Deutsch Endre (?) úgynevezett volt magyarok, ma angol állam­­polgárok kiadásában minden bizonnyal első helyet foglal el a félrevezetés­i hazugság birodalmában. A forradalomnak kétségtelenül ügyes leírása mel­­lett nem mulasztják el az illusztris írók, hogy tudomására ne hozzák a vi­­lágnak, miszerint a gonosz drámának igazi gonosztevői nem az orosz katonák, se még csak nem is a kommunista párt vezető tagjai. A bűnösség a Kreml­­lek "a cél szentesíti az eszközt" filozófiájából fakadt, aminek az alapján az AVO-t használta fel uralmának biztosítására Magyarországon. Eddig rendben is volna a dolog. De mindjárt kibújik a lóláb, ha to­­vább olvassuk: "Az AVO kémeit, perverz legényeit és kinzóit az orosz kom­munisták irányították, de az alacsonyabb rangúakat a volt nyilas (fasisz­* • •- •— ■ ' , i 'i ' . « '-.i'

Next