Tájékozatató Szolgálat, 1983 (8. évfolyam, 2. szám)

1983 / 2. szám

Utravalószdzadunkvé géré A dolgok mélyére néző tudósok azt mondják, hogy a mai világ bajait nem annyira az anyagiak terén, hanem szellemi nivónk elsekélyesedésében kell keresnünk. Ott szükséges az orvoslás ! Ha elfogadjuk ezt a kiértékelést, akkor körülbelül a következő- tulajdonképpen egyszerű- magyarázatot találjuk. (i) A modern civilizáció "vívmányai" fokozatosan felszámoták kultú­ránk örökérvényű "állandóit". Ebben rejlik bajaink igazi oka. Meghivora ked­ves Olvasóimat, s kérem, kövessenek gondolataim alábbi, sokezeréves utján... _(a) Mit értünk kultúra és mit civilizáció alatt ? A világban - úgy 4.5 millió évvel ezelőtt- megjelent ember (homo sapiens) az indulás pillanatától fogva két ellenséggel találta szemben magát : önmagával és embertársaival- valamint a természet könyörtelen erőivel. ÖNMAGÁVAL : rossz ösztöneivel, alacsony indulataival, vérengző és összeférhetet­len természetével és minden más úgynevezett emberi gyengeségével, megromlott ter­mészetének sötét árnyoldalaival. Ezek éppúgy megvoltak- és ellenséges indulatot mutattak- saját magában, mint ugyancsak ellene irányuló éllel megvoltak minden más embertársában is, akiknek útját valaha is keresztezte. A TERMÉSZET ERŐIVEL:, amelyek éjjel-nappal, a nap minden szakában, minden év szakban, ezerféle alakban leselkedtek rá, mint villámcsapás, vizáradás, föld rengés, tűzvész, vihar, hideg, hőség, vadállatok, mérges növénvek, betegségek, éhség, szomjúság és a többi. Mindkét ellenség ellen azonnal, egyetlen pillanatnyi habozás nélkül fel kellett lépnie, felvenni a harcot, mert különben nem tudott volna megmaradni a földön. Mi a kultúra? Azokat a sikereket, amelyeket az ember az ember ellen ért el- önmaga és mások legyőzésével- összefoglaló néven kultúrának nevezzük. Az önfegyelmezés el­sajátítása, az ész és akaraterő kiművelése, az érzelmi élet durvaságainak a le ­­faragása és annak nemesebbé tétele, az embertárs elleni acsarkodás lefékezése , ­­egyszóval minden, ami a lelket megnemesiti és az életnek szellemi tartalmat ad és azt gondolati és művészi alketásokkal gazdagítja, a KULTÚRA fo ­­galma alá tartozik. Mi a civilizáció? Az életkörülmények és a természet mostohaaágai ellenében elért emberi eredménye­ket pedig a civilizáció foglalja magában. Azt, hogy ma nem barlangban lakunk,­­nem nyershust falunk,- testünket nem állatbőrök boritják,- porontyaink nem szik­laágyon jönnek a világra,- hogy repülőgépen utazunk,- olajjal fütünk,- legyőz ­­tűk a legszörnyübb betegségeket,- telefonálunk,- atomot robbantunk és átlagos é­­letkorunk megtöbbszöröződött,- mind a civilizáció adta nekünk. A kultúra és a civilizáció egészséges egyensúlyát felborítják a _______________technika " vívmányai "____________________ Tulajdonképpen azt hinná az ember, hogv a kultúra és civilizáció ugyanazon gyö­kér két különböző hajtása, amelyek izről-izre nőnek, bokrosodnak, terebélyesed­nek és gazdagodnak. Szó sincs róla ! Soha még a történelem folyamán nem tartot­tak lépést egymással ÍHomérosz, Horatius régen a múlté voltak,-Sohpokles és a Sok-sok többi klasszikus voltak már évszázadok óta halottak,- Dante,Shakespeare, Goethe, Viktor Hugo is a sir lakói voltak már, amikor az ember civilizációja még mindig gyermekcipőben járt és a természeti erők szorítása szinte elviselhetetle­nül nehezedett rá a mindennapi életre. Azután- körülbelül a múlt század dereka felé- a kultúra és civilizáció közötti viszony radikálisan megfordult. A civilizáció szinte szárnyakra kapott és olvan messzire eléje rohant a kultúrának, hogy ha ma egymás felé fordítanánk arcukat­­sajnos nem teszik ’.-szabad szemmel nem is látnák meg egymást. A civilizáció ma olyan gazdag, hogy gazdagságát meg sem kíséreljük leirni, mert meghaladná erőn ­­két. Ugyanezen idő alatt a kultúra- értye ezen újra csak az emberi lélek tartal­masabbá, nemesebbé, gazdagabbá tételét- nemcsak nem fejlődött, hanem határozottan ’ T

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék