Tájékozatató Szolgálat, 1983 (8. évfolyam, 2. szám)

1983 / 2. szám

- 3 - el csenevészedett. Hasonlítsuk csak össze a korábbi nagy szellemi alkotások bár­melyikét mai epigonjaival... Ezt a korunkra nézve annyira jellemző új fejlődési irányt és divergenciát már sokan meg akarták magyarázni. Itt nem térünk ki ezek­re a magyarázatokra.SCHÜTZ Antal kitűnő magyar teológusunk, 1936-ban kiadott ŐRSÉG című könyvében azzal magyarázta meg korunk e különös jelenségét, hogy az ember szellemi fejlődésének módszere a 16. század végén és a 17. század elején átváltozott a szintézisről az analízisre. Eme magyarázat a­­­lap­ján nem nehéz meglátnunk, hogy a virágzó középkor hatalmas szintézise után a reneszánszban gátat szakított az analizáló és specializáló szellem. Ez lett a 19. század szédítő sikereinek a titka és a civilizáció annyira elkapta az emberiséget, olyan mámoros légkörbe helyezte azt a saját sikerei miatt érzett diadalittassága, úgyhogy átvitte ezt az élet minden más területére is, magának az embernek, a tár­sadalomnak és az államnak a szemléletére is,­ amelyek pedig eminenter kULTURÁLIS területek, mert hiszen ezeknek a feladata az emberben lévő vadállat megszelidíté­­se, kiművelése, kifinomítása és magasabb régiókba emelése. Ma már nem vitás, hogy ami kitűnően bevált a civilizáció fellendítésénél és felé­pítésénél, ugyanaz stagnálást, sőt dekadenciát jelentett a kultúra területén, a­­­mely ez új korszak új metódusainak alkalmazása mellett sorvadni kezdett, miközben testvére hihetetlen fejlődésnek indult.Ma az is világos ezért, hogy a kultúrfejlő­­désünknek vissza kell térnie az egészséges szintézishez, mert különben az emberi­ség élete katasztrófába rohan. Meg kell akadályoznunk, hogy a civilizáció elpusztítsa _______________a kultúránkat__________________________ A teljes katasztrófa felé rohanás útvonalán ott láttuk: az első Világháború ir­tózatos tömegmészárlásait,­ az őrültek és gonosztevők "békeparancsát" Versailles­­ben,­Auschwitz­et, Katynt, a sztálini véres tisztogatási pereket,- a második Vi­­­lágháború emberi mivoltukból kivetkőzött hadviselői tetteit,- kulturnépek szétda­­rabolását és barbár ázsiai hordák kezére adását,- tízmilliók földönfutóvá tételét, a szibériai haláltáborokat,- hadifoglyok millióinak rabszolgaként való dolgozta­­­tását,-atombombák ledobását védtelen polgári lakosságra,-népek éheztetését és em­bertelen megaláztatást,-vak meghunyászkodást az erőszak előtt,- az emberi szoli­­­daritás semmibevételét,-stb. stb.-Ami az egyes államok között történt, "iskolát " nyújtott az egyének mindennapi életéhez. Amikor az autó a család előtt sorol,- a hétvégi kirándulás, a nyári szabadságolás az egyetlen célkitűzés,-a távolbalátó a legmagasabb szellemi igény,- a gyermeknevelés az állam, az iskola feladata-mert hiszen " ilyesmire" már nem futja a civilizációs célok megvalósításához szükséges anyagiak megkeresése után... Így látható,hogy a modern igények kielégítése az az igazi oka, hogy kultúránk a katasztrófa felé rohan. Meg kell akadályoznunk, hogy a civilizáció elpusztítsa a kultúránkat.A kultúrte­­rület három nagy összetvőjét: az embert, a társadalmat és az államot integrálnunk kell.Intergrálás alatt az elveknek a gyakorlati élet­be való átvitelét értjük, tehát cselekvést. Különböző egységeknek olyan módon va­ló egészbe foglalását, hogy az egys­égek ne veszítsék el sajátos lényüket,­ de mégis egészet alkossanak. Többféle idevágó javaslatot ismerünk. Itt az e­u­r­ó­­­p­a­i ember igényére vonatkozót idézzük. Az " európai ember " fogalmát legérthe­tőbben WEISS Luise Európa képviselőnő határozta meg 1979 július 17-én az Európa Parlament megnyitó ülésén tartott beszédében:" Az európai intézményeknek sike­­­rült európai cukorrépát, vajat, sajtot, borokat, borjakat, sőt disznókat is lét­rehozni. De európai embert nem ! Ilyen emberek pedig voltak a középkor­­­ban, a renaissance korszakban, a felvilágosulás korában, sőt a 19. században is. Az a feladatunk,hogy most ismét legyenek ilyen emberek ! " (2) De kedves Olvasóim, a világkrízisnek már- hogy úgy mondjam- érzelmi okai is van­nak, így , többek között, a félelem, az örök aggodalom. Minden civilizációs " rekord­ teljesítményei" ellenére is páni félelem tartja rettegésben az embereket. Állandóan nyugtalnkodnak: mit hoz a holnap ? Meg tu­dom-e tartani kenyérkereseti állásomat ? Mi lesz a gyermekeimmel tíz év múlva, ha így rosszabbodik a helyzet ? Hová meneküljünk, ha kitörne a pokoli atom­há­­ború ? Nincs ma ember a földön, aki megnyugtató választ adhatna ezekre a kérdé­

Next