Tájékozatató Szolgálat, 1985 (10. évfolyam, 1. szám)

1985 / 1. szám

Az "Entnitazs" szittya kincseinek müncheni kiállításáról A müncheni állami régészeti gyűjtemények termeiben (Staatliche Antiken Sammlung) a múlt év 6'szén voltak megcsodálhatok az Enmitázs leningrá­­di múzeum szittya kincseinek legjellegzetesebb darabjai. Ez alkalomból időszerűnek tartjuk szittya rokonainkról való ismeretein két feleleveníteni. Anonymus, első Írott történelmünk (a "Gesta Hunga­­rorum'szerzője) könyvének első fejezetét az őshaza, azaz "Scythia" is­mertetésével kezdi. Pais Dezső fordításában érdemes pár sorát idézni: "... Scythia pedig igen nagy föld, melyet Dentu-Mogyernek neveznek. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Tanais (Don) nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok is szintén diszes ruházatot hordanak azon a földön. Ugyanis bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyóiból drágakő és gyöngy kerül elő. Az embereket meg akik rajta laknak közönségesen dentumogyereknek nevezik mind a mai napig és soha semmiféle uralkodó hatalmának igáját nem viselték ..." Vezéreik és fejedelmeik származását elsorolva első királyukként Magóg­­ot emliti, majd ennek kései leszármazottjaként Atilla hún királyt so­rolja fel, folytatva Árpád apánkig. A szittyák harcmodoráról igy ir Anonymus : "... a scytha nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon; fe­jén sisakot hordott, ijjal, nyíllal különbül bánt mint a világ összes nemzetei közül akármelyik; s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utóda­iknál is megítélhetitek ..." Herodotos görög történetíró, aki Kr.e. az 5. században valóban járt is a szittyák között, Anonymushoz hasonlóan irta le életmódjukat és szokásaikat : "... a szkiták egy fajta művészetben az összes többi népet felülmúl­ják, és ez abban áll, hogy senki nem menekülhet előlük; ha visszahú­zódnak -legtöbbször harci cselből- nincs aki utolérheti Őket. Darius, a perzsák királya (Kr.e. 513-ban) földjükre betört, de ők -egy napi járás távolságot tartva- mindent elpusztítva (még a kutakat is bete­metve) egyre messzebb csalták országukba, ahol aztán örökösen zavarva a pihenni készülő üldöző sereget, azokat minden málhájuk visszahagyá­sával szégyenteljes megfutamodásra kényszeritették ..." 'T I T

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék