Tájékozatató Szolgálat, 1985 (10. évfolyam, 1. szám)
1985 / 1. szám
Az "Enmitazs" szittya kincseinek müncheni kiállításáról A müncheni állami régészeti gyűjtemények termeiben (Staatliche Antiken Sammlung) a múlt év őszén voltak megcsodálhatók az Enmnitázs leningrádi múzeum szittya kincseinek legjellegzetesebb darabjai. Ez alkalomból időszerűnek tartjuk szittya rokonainkról való ismereteinket feleleveníteni. Anonymus, első írott történelmünk (a "Gesta Hungarorum"szerzője) könyvének első fejezetét az őshaza, azaz "Scythia" ismertetésével kezdi. Pais Dezső fordításában érdemes pár sorát idézni: "... Scythia pedig igen nagy föld, melyet Dentu-Mogyernek neveznek. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Tanais (Don) nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok is szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön. Ugyanis bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyóiból drágakő és gyöngy kerül elő. Az embereket meg akik rajta laknak közönségesen dentumogyereknek nevezik mind a mai napig és soha semmiféle uralkodó hatalmának igáját nem viselték ..." Anonymus : "... a scytha nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon; fején sisakot hordott, ijjal, nyíllal különbül bánt mint a világ összes nemzetei közül akármelyik; s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódaiknál is megítélhetitek ..." Herodotos görög történetíró, aki Kr.e. az 5. században valóban járt is a szittyák között, Anonymushoz hasonlóan írta le életmódjukat és szokásaikat : "... a szkiták egy fajta művészetben az összes többi népet felülmúlják, és ez abban áll, hogy senki nem menekülhet előlük; ha visszahúzódnak -legtöbbször harci cselből- nincs aki utolérheti őket. Darius, a perzsák királya (Kr.e. 513-ban) földjükre betört, de ők -egy napi járás távolságot tartva- mindent elpusztítva (még a kutakat is betemetve) egyre messzebb csalták országukba, ahol aztán örökösen zavarva a pihenni készülő üldöző sereget, azokat minden málhájuk visszahagyásával szégyenteljes megfutamodásra kényszerítették ..." Vezéreik és fejedelmeik származását elsorolva első királyukként Magógot említi, majd ennek kései leszármazottjaként Atilla hún királyt sorolja fel, folytatva Árpád apánkig. A szittyák harcmodoráról így ír