Tájékozatató Szolgálat, 1985 (10. évfolyam, 1. szám)
1985 / 1. szám
h- Fegyvereik -főleg reflexijjuk (Kompozitíjj)- teljesen azonosak a mi honfoglalás korabeli íjjainkkal. Kisméretű íjjukat a nyílvesszőkkel együtt az ú.n. "goryt"-ban (tegezben) tartották, felajzva, lövésre készen. Harcban kettőt is hordtak magukkal, hogy jobb vagy baloldali ellenüket állandóan szemmel tartva, villámgyorsan lövésre készen lehessenek. Félelmetes "közelharci" fegyverük volt még a mostanáig is ismert karikás ostoruk. Újabb archeológiai kutatások arra engednek következtetni, hogy a szittyáknak vértes lovasságuk (németesen: "nehéz lovasság") is volt. A feltárt sírokban ugyanis egyre nagyobb számban lelnek egy darabból, vagy vaslemezkékből formált vértekre; ezeket a lovasokat rendszerint a csatarend közepén alkalmazták, akiknek nem a gyors átkaroló műveletek, hanem az ellenséges rohamok felfogása volt a feladatuk. Testalkatukról Herodotos nem tesz említést, az antropológiai vizsgálatok magas termetű (186-196 cm, "europid"alkatú) embertípusokat bizonyítanak. Korabeli ismeretlen görög orvos, aki szintén járt a szittyák között, röviden megemlíti a szittyák pár szembetűnő testalkati különbségét, így pl. (a sok lovon ülés miatti) görbe lábukat. Legtökéletesebben azonban ruházatukról tudunk magunknak a legapróbb részletekig képet alkotni. Királysírjaikban számtalan aranyedény ellen rengeteg a más népeknél kevésbbé alkalmazott ú.n."zsánerjelenet", azaz a mindennapi életből választott ábrázolások. Egy ilyen -a kiállításon látható- arany szilkén (enni is,inni is lehet belőle) a legapróbb részletekig figyelhetjük meg öltözékeiket, annyira tökéletesen, hogy még szabásmintát is készíthetnénk utána. A mellékelt ábrán jól megfigyelhetjük a nadrágok és zekék varrásait és díszítéseit, rövid, ruhaszárú csizmájukat,csúcsos sapkájukat.. A kiállítás összes darabjáról írni már csak helyszűke miatt is lehetetlenség, itt csak a számunkra legjelentősebb darabokra térhetünk ki. A szarvas és turulmadár a szittyáknak is -mint nekünk- "totem"-címer állatuk volt. Ezzel magyarázható, hogy oly sok formában és oly nagy számban fordulnak elő. Az Ermitázsból két pompás szarvasábrázolást láthattunk a kiállításon, mindkettő kb 36 cm nagyságú, mai szemmel egész modernnek mondható ábrázolásban, minden bizonnyal pajzs díszeként. A domborművek (1-2 mm vastag aranylemezből domborítva) a legtöbb esetben -eltérően az európai heraldika szabályaitól- balról jobbra néző ábrázolásban készültek. De láthattunk egész apró, pár centiméteres nagyságú lemezből préselt szarvasábrázolásokat is, amiket ruháikra varrva hordtak.