Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1965 (5. évfolyam, 7-12. szám)
1965-08-01 / 8. szám
"Cum Deo pro Patria et Libertate." Szálasi Perenc1 I. "A világnézeti háború, amely megalkuvás nélkül fogja beállítani a végső eredményt, meg fogja teremteni azt, amiért véráldozatát hozza és roppant erőfeszítéseit teszi: a nacionalista és szocialista európa közösség rendszerét és rendjét. Hangsúlyozom: a szocialista és nacionalista új rendet. És ezen a helyen ismét ki kell jelentenem azt, hogy nacionalista és szocialista vagyok: ellensége vagyok minden nacionalizmusnak, melyben nincs szocializmus, de ellensége vagyok minden szocializmusnak is, melyben nincs nacionalizmus. A nacionalizmusnak és szocializmusnak életösszhangján épül fel az egész Hungarizmusunk, melyet élünk és Nemzetünk teljes politikai és társadalmi életébe át akarunk és fogunk ültetni. A Hungarizmus ezt az életösszhangot vallja és szervezi ideológiai és gyakorlati rendszerbe és rendbe, mert azt vallja, hogy szocializmus nélküli nacionalizmus elkerülhetetlenül sovinizmussá fajul, a nacionalizmus beteges és merev gyakorlatába és hogy a nacionalizmus nélküli szocializmus ugyancsak elkerülhetetlenül materializmussá fajul, a szocializmus beteges és merev gyakorlatába. Ennek következményei pedig nagyon is ismeretesek a múltból és mindinkább a jelenből. Úgy a sovinizmus, mint a materializmus erőszakon alapuló rendszereket hoz létre, végeredményben mindkettő az imperializmusba torkollik, a soviniszta vagy a materialista imperializmusba, mely mindig katasztrófát jelent a társadalmi közösségre. Ezeknél az okoknál fogva kell mindenkor hangsúlyoznunk és nemzetfelvilágosító munkánk tengelyébe állítanunk, hogy az új Európa nacionalista és szocialista lesz, mert rossz lenne az az Európa, mely csak a nacionalizmus vagy csak a szocializmus alapján épülne, elpusztulna még mielőtt alapjait megépíthette és új erkölcsi, szellemi és anyagi életét élvezhette volna. A nacionalista és szocialista új Európát az európai nemzetek munkaközössége és munkásközössége fogják megépíteni. Ezt a nagy közösséget azonban csak a felelős munkakörébe állított munkással lehet megépíteni, de sohasem a proletárral. Munkástestvéreink számára tehát nem jelent kevesebbet a nemzetiszocialista világnézetben vivott szabadságharc, mint végleges felszabadulást a plutokrata rendszerbe szervesen beépített marxi politikai, gazdasági és társadalmi rabszolgaságból, erkölcsi, szellemi és anyagi bilincsekbe vert felelőtlen proletár mivoltából." (Munkás Nagytanács, 1942 október 18.) MOSZKVA ÉS PEKING. Ami ma Vietnam területén történik, az jelen történelmünknek egyik tragikus fejezete. A békegalambként megjelenő olajágas Johnson, hiszékeny választóinak rémületére, egymásután kénytelen háborús kalandokba vinni az amerikai népet. Ha minden ilyen "sikeresen" halad, akkor az utókor úgy fog róla megemlékezni, mint akinek az elnöksége alatt ment az emberiség a harmadik világháborúba. Yalta és Potsdam most bosszulja meg önmagát. Az elkábított, hamis illúziókba ringatott amerikai nép vakon hitt azokban, akik a roosevelti örökségben ülve, továbbra is minden erejükkel Moszkva érdekeit, sőt azoknak védelmét szolgálták és ezért szálltak síkra Washingtonban. Hogy a "koegzisztencia" mennyire a vakok illúziója volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az együttműködés égisze alatt, "antikommunista" cégérrel agyonsegélyezni Moszkvát, az amerikai adófizetők terhére. A Johnson-féle adminisztrációt teljesen a roosevelti érának csoportjával együtt, nagy mértékben a marxista-judaista társutasok zsidói képviselik. Bernhard M. Baruch, Paul Warburg, Jacob H. Schiff, Mayer A. Rothschild, Wright Patman, Paul Samuelson, Earl Warren és Dr.Louis Finkelstein kimondottan zsidók, akik mindent elkövettek, hogy a "békés együttélés" minél tovább tartson. Természetesen a gazdasági bajokkal küzd