Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1972 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
il .évf.3.szám csapásaink alatt az évszázadok során gondosan felépített Hebsburgrendszer és a hosszú szolgaság után kirajzolódott a magyar égboltozatra a szabad,egységes és boldog Magyarország képe...." A "Talpra Magyar" nyomán dübörgő honvédezredek rontottak rá Jellasich és Windisgrötz falvakat perzselő,fosztogató martalóc hadaira. Önfeláldozó hősiességgel szorították ki lépésről-lépésre ez idegen megszállókat. Nem volt megászés,kárbaveszett minden hadifortély a szolgaság járma alól mindenáron szabadulni akaró,egységbe tömörült nemzet hallatlan erőfeszítése és határtalan lelkesedése előtt. Az akkori idők legkorszerűbb fegyvereivel felszerelt zsarnoki hadosztályok kezéből rendre ütötte ki a fegyvert Görgey,Perczel,Bem,Damjanich és a többi megszentelt emlékű tábornok,rosszul felszerelt, de Petőfi és Kossuth szellemétől tüzelt ezredek élén. Nem hazaárulók,nem idegenből beszivárgott jövevények szellemisége áradt Kossuth Lajos híres "megajánlási beszéd"jéből,amelyben hitet, hadsereget és fegyvert kért a nemzettől a zsarnokság ellen,hanem a romlatlan nemzeti lélek szólott az ajkain keresztül,amely függetlenségért, szabad Magyarországért kiáltott a robbanásig feszült elkeseredés tetőfokán. Petőfi lángoló lelke,amely a nemzeti forradalom extázisát arra a bilincseket szétpattantó feszítő erőre fokozta,amely a lapra állt nemzet minden tettének mozgató erejévé vált — ismét csak a legklasszikusabb nacionalizmusban fogant géniusz megnyilatkozása volt: egy messze,a határon túlcsengő hang,amely halált és átkot kiáltott mindenre,ami idegen volt és ellenséges a nemzeti újjászületés útjában. Arcpirító szemérmetlenség és átlátszó ördögi taktikázás lehet tehát csak a mozgató rugója az olyan mesterkedésnek,amely az akasztófák tömeggyártására berendezett Magyarországon ma hivatkozni merészel Kossuth Lajosra és Petőfi Sándorra,ugyanakkor,amikor Haynau ijesztő Lucifer arcával vigyorog rá a terror alatt vergődő magyar népre... Súlyosan sebesülten,véresen került ki a magyar szabadság ügye az 1848 március 15-én elindított küzdelemből...Az osztrák nem bírt velünk,még az ellenünk fellázított szláv és román segédnépeivel sémije hívására betört az országba kelet felől az orosz, Paskevics vezetése alatt és nemsokára ácsolták már ez október hatodiki akasztófákat... A gyászos segesvári ütközetben a beözönlött orosz túlerő legázolta a felőrlődött utolsó magyar harci egységeket is és nemzeti büszkeségünk, láng I eskü nagy kő I tönk,Petőfi Sándor,orosz szuronnyal a szívében maradt vérbefagyva a Segesvár környéki mocsárban. Peskievics orosz generális sárba tiporta a magyar szabadság ügyét...Arad, október 6. és akasztófák követték nyomon az orosz imperializmus első magyarországi betörését is, — pedig akkor még,a cár katonák,hittek Istenben!... Ma,március 15-én ismét felszabadulásról de jól a Nemzet lelke és titokban szabadságért feszülnek az izmok,mert Paskievics elvadult unokái,a velük egykáron pendülő nemzetidegen árulókkal Aradot és október 6.-át hozták létre mindenütt az országban,ahol hűséggel dobbannak a magyar szívek a kevés számú,de mindenre elszánt moszkovita csoportok között és a hamu alatt lappangó parázsként Petőfi és Kossuth megdicsőült szelleme hirdeti az új Március 15-ét... Márciusért,igazi Márciusért zokog ma minden magyar az októberi hazában éppúgy,mint közelebb,vagy távolabb a szenvedő Hazától: — idegenben. Mi,magyarok,szabadon dalolhatunk a szabadságról és a függetlenségről,amire mindannyian vágyunk,de a Duna-Tisza völgyében ma csak zárt ajtók mögött beszélhetnek róla. Mert összeesküvő ma otthon mindenki,aki Petőfi és Kossuth szellemét meri idézni és az elhangzott,de mindig visszacsengő kiáltásaiknak az igazi értelmét meri hirdetni. A magyar ügy mégsem veszhet el,hiszen Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szelleme mindig élni fog,ameddig egyetlen magyar lélekzik ezen a földön. Az utóbbi huszonhat év eseményei már egészen más megvilágításba állítják be Magyarországot a világ előtt,mint közvetlenül a második világháború után. /folytatás a 8.oldalon/