Tárogató, 1989 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

Sütő újra Pesten. Sütő Andrásnak a neves erdélyi dra­ma-ironak Dracula darabont­jai^ nyugati utat­ engedélyeztek gyogykezelés céljára, de az igazi orvosság az­ volt, hogy Budapestet is utjába ejthette és isme^ lathatta kent illetve egy éve futó nagysikerű drámá­­it az "Advent / a Hargitán", és az "Álomkomandó"­. Strtő András minden szava nemzeti hitvallás. Kívánjuk, hogy a képről sugárzó derű egyre gyakrabban része legyen életének. Sinkovics és Suth­ találkozása. Nyit levél Grósz Károly úrhoz, az MSZMP Főtitkárához Budapest, 1989. március 22-én Az Ön minapi főtitkári csúcstalálkozója alkalmával Prágában — a hivatalos információ szerint — azt mond­ta, hogy a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség sor­sa mintaszerűen rendben van, erről nincs mit tárgyalni. Én már — engedelmével — nem emlékszem a pontos szavakra, de az én felvidéki őseim felhördültek, tiltakoz­va megfordultak sírjaikban, Abaúj-Zempléntől Gömörön át Zólyomig, ahol mind közel négyszáz éve nyugosznak. Azaz csak nyugodnának, ha Ön a fenti ki­jelentésével nyugodni hagyta volna őket. Mert ők sajnos Trianon óta állandó stresszben, állandó félelemben van­nak magyar szülőföldjük, ezeréves hazájuk földjében, nem tudnak nyugodtan pihenni; magyar nemzettuda­tuk, anyanyelvi kultúrájuk, szabad nyelvhasználatuk, elnyomott történettudatuk bátor gyakorlása nélkül­ . Mert Trianon után rögvest kiszórták, menekülésre kényszerítették szülőföldjükről a magyarságot! Édes­anyámat Zólyom város főterén összeverték a csehszlo­vák légionáriusok a magyar szóért! Ekkor szerzett szív­bajába az idemenekülésünk után rövidesen bele is halt! Apámat hiába marasztalták pánszláv ügyvéd barátai, a családi házunkat, létünket, megszégyenítő betörések­kel, emberi fekália bedobálásával tették lakhatatlanná. Hasonló sors jutott osztályrészül a húgomék családjá­nak 1945-ben Jolsván, akivel még azt is megtették, hogy menekülésük közben Losoncon nyílt, fekáliás klozetbe zárták egy teljes napig étlen-szomjan, emberi és ma­gyarságtudati becsületében lehordva, a stresszhatásig megfélemlítve. És mindezek az erkölcsi, fizikai és lélektani megsem­misítések még kevesek is ahhoz képest, hogy a Csehszlo­vák állam és Párt mit követett el közel 70 év alatt a Felvi­déki magyarság zömével, szinte a sírjaikból is kiforgatott sztálinista-moszkovita uralom szolgalelkű csatlósaként, ahogyan ez a Kádár uralom alatt nálunk is sajnos megtörtént. 1989. március 20. A Magyar Televízió Panoráma műsorában ugyanakkor — hála Istennek az őszintesé­gért és a becsületes hazafiságért — mit látunk, mit hal­lunk, hogy a pozsonyligetfalusi ünnepség mellett milyen léleküldözötten, milyen megfélemlítetten és milyen re­ménytelenül nyilatkoznak magyar óvónők, tanítók, Csemadok képviselők, írók, és ismét csak írók, akik a csendes elsorvasztó és asszimiláló politika mellett arról kénytelenek bizonyságot tenni, hogy valójában nem is tudják, kinek, melyik kihaló magyar nemzedéknek írják a könyveiket?!?! Igen tisztelt Grósz Úr! Ne vegye sértésnek őszinte hit­vallásomat. Talán nem is a személyének szólt, hanem ta­lán a még mindig elkötelezett, hivatalból cselekedő poli­tikájának?! Én mint menekült Felvidéki magyar, Isten kegyelmé­ből, itthon, az én sír szélére taszított, Kárpát-medencei Magyar Hazámban éltem át a sztálinista moszkovitiz­­mus erőszakuralmát. Ha még az én 80 évemen túl is megérem, megérem azt, hogy Népem hazafiának itt a Kárpát-medencében élni újra becsület és dicsőség dolga lesz, akkor elfelejtek, örömódát zengek, minden börtönt, ÁVH-s kegyetlenséget, Hortobágyot, és lesz még annyi Isten adta erőm az özvegyek és árvák köny­­nyeinek letörlésére is. Hazafias üdvözlettel: Makláry László (Zánka) Hitel 23 —

Next