Tárogató, 1989 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
Sütő újra Pesten. Sütő Andrásnak a neves erdélyi drama-ironak Dracula darabontjai^ nyugati utat engedélyeztek gyogykezelés céljára, de az igazi orvosság az volt, hogy Budapestet is utjába ejthette és isme^ lathatta kent illetve egy éve futó nagysikerű drámáit az "Advent / a Hargitán", és az "Álomkomandó". Strtő András minden szava nemzeti hitvallás. Kívánjuk, hogy a képről sugárzó derű egyre gyakrabban része legyen életének. Sinkovics és Suth találkozása. Nyit levél Grósz Károly úrhoz, az MSZMP Főtitkárához Budapest, 1989. március 22-én Az Ön minapi főtitkári csúcstalálkozója alkalmával Prágában — a hivatalos információ szerint — azt mondta, hogy a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség sorsa mintaszerűen rendben van, erről nincs mit tárgyalni. Én már — engedelmével — nem emlékszem a pontos szavakra, de az én felvidéki őseim felhördültek, tiltakozva megfordultak sírjaikban, Abaúj-Zempléntől Gömörön át Zólyomig, ahol mind közel négyszáz éve nyugosznak. Azaz csak nyugodnának, ha Ön a fenti kijelentésével nyugodni hagyta volna őket. Mert ők sajnos Trianon óta állandó stresszben, állandó félelemben vannak magyar szülőföldjük, ezeréves hazájuk földjében, nem tudnak nyugodtan pihenni; magyar nemzettudatuk, anyanyelvi kultúrájuk, szabad nyelvhasználatuk, elnyomott történettudatuk bátor gyakorlása nélkül . Mert Trianon után rögvest kiszórták, menekülésre kényszerítették szülőföldjükről a magyarságot! Édesanyámat Zólyom város főterén összeverték a csehszlovák légionáriusok a magyar szóért! Ekkor szerzett szívbajába az idemenekülésünk után rövidesen bele is halt! Apámat hiába marasztalták pánszláv ügyvéd barátai, a családi házunkat, létünket, megszégyenítő betörésekkel, emberi fekália bedobálásával tették lakhatatlanná. Hasonló sors jutott osztályrészül a húgomék családjának 1945-ben Jolsván, akivel még azt is megtették, hogy menekülésük közben Losoncon nyílt, fekáliás klozetbe zárták egy teljes napig étlen-szomjan, emberi és magyarságtudati becsületében lehordva, a stresszhatásig megfélemlítve. És mindezek az erkölcsi, fizikai és lélektani megsemmisítések még kevesek is ahhoz képest, hogy a Csehszlovák állam és Párt mit követett el közel 70 év alatt a Felvidéki magyarság zömével, szinte a sírjaikból is kiforgatott sztálinista-moszkovita uralom szolgalelkű csatlósaként, ahogyan ez a Kádár uralom alatt nálunk is sajnos megtörtént. 1989. március 20. A Magyar Televízió Panoráma műsorában ugyanakkor — hála Istennek az őszinteségért és a becsületes hazafiságért — mit látunk, mit hallunk, hogy a pozsonyligetfalusi ünnepség mellett milyen léleküldözötten, milyen megfélemlítetten és milyen reménytelenül nyilatkoznak magyar óvónők, tanítók, Csemadok képviselők, írók, és ismét csak írók, akik a csendes elsorvasztó és asszimiláló politika mellett arról kénytelenek bizonyságot tenni, hogy valójában nem is tudják, kinek, melyik kihaló magyar nemzedéknek írják a könyveiket?!?! Igen tisztelt Grósz Úr! Ne vegye sértésnek őszinte hitvallásomat. Talán nem is a személyének szólt, hanem talán a még mindig elkötelezett, hivatalból cselekedő politikájának?! Én mint menekült Felvidéki magyar, Isten kegyelméből, itthon, az én sír szélére taszított, Kárpát-medencei Magyar Hazámban éltem át a sztálinista moszkovitizmus erőszakuralmát. Ha még az én 80 évemen túl is megérem, megérem azt, hogy Népem hazafiának itt a Kárpát-medencében élni újra becsület és dicsőség dolga lesz, akkor elfelejtek, örömódát zengek, minden börtönt, ÁVH-s kegyetlenséget, Hortobágyot, és lesz még annyi Isten adta erőm az özvegyek és árvák könynyeinek letörlésére is. Hazafias üdvözlettel: Makláry László (Zánka) Hitel 23 —