Tárogató, 1989 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
— 4 AGGODALMAINK Motollát szerkeszteni Magyarországon — jó és örömteljes feladat ez. Az ember csak ül kopottas írógépénél, és gondtalanul veri a billentyűket. Nyugaton élő szerkesztő társai majd csak összeszedik a lap fenntartásához szükséges pénzt, gondolja. Ez, hál’Istennek nem az ő gondja. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű. Az embert, e sorok íróját, igenis aggasztja a MOTOLLA sorsa. Ha éppen nem pénzügyi gondok nyomasztják, akkor azon töpreng, hogyan lehetne még frissebbé, izgalmasabbá, ötletesebbé, olvasmányosabbá tenni az újságot, magyarán mitől lesz jobb. Aztán azt hallja, hogy a rendőrök megint verték barátait, ismerőseit — ezúttal a hallatlan merészségért, amivel mertek Románia jelenlegi vezetése ellen, magyarok, románok, németek és szerbek mellett tüntetni. Szóval, a magyar rendőr még mindig az a rendőr, immárom negyven éve mit sem változott. Reform ide vagy oda, most is ver, ha kell. MOTOLLÁt szerkeszteni jó, és örömteli feladat. Magyarországon élni ma, már kevésbé. Jelen sorok írója soha nem volt híres optimizmusáról. De azért reménykedett. Ha másban nem, hát abban, hogy barátait és ismerőseit többé nem verik meg a rendőrök. Abban, hogy bátortalanul és megtorpanásokkal ugyan, de végre csak beindul a fennen hangoztatott kibontakozási folyamat, a reform, a glasznoszty, a peresztrojka, vagy amit akartok. Hogyha nem is áll talpra még ebben az évben a gazdaság, az csak azért lesz, mert a talpraállás nehéz, és nem azért, mert semmit sem tesznek azért, hogy talpraálljon. Hogy a parlament azért van, hogy a választók, vagyis a társadalom érdekeit képviselje, nem azért, hogy korszerűbb és csalafintább eszközökkel ugyan, de — a hatalom talpát nyalja. Hogy a Bős-Nagymaros ügyben végre győz a józan ész — ha nem is a társadalom akaratából, csak azért, mert a hatalomnak is van józan esze. Hát nincs. Vagy ha van, presztízse akkor is fontosabb. Ilyesfajta reményekkel vágtunk neki az újévnek, az aggodalmak mellett, természetesen. Ezekből azonban semmi nem teljesült. Alaptalanoknak bizonyultak. Reményre legfeljebb a politikai élet pluralizálódásának tünetei adhatnak okot. De csak akkor, ha a rendőrök nem verik a tüntetőket sem. Pesti Endre 1988. október 23. vasárnap délelőtt: promenád Vasárnap este: színház