Tárogató, 1989 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

— 4 AGGODALMAINK Motollát szerkeszteni Magyarorszá­gon — jó és örömteljes feladat ez. Az ember csak ül kopottas írógépénél, és gondtalanul veri a billentyűket. Nyu­gaton élő szerkesztő társai majd csak összeszedik a lap fenntartásához szükséges pénzt, gondolja. Ez, hál’Is­­tennek nem az ő gondja. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű. Az embert, e sorok íróját, igenis aggasztja a MO­TOLLA sorsa. Ha éppen nem pénz­ügyi gondok nyomasztják, akkor azon töpreng, hogyan lehetne még frisseb­bé, izgalmasabbá, ötletesebbé, olvas­mányosabbá tenni az újságot, magya­rán mitől lesz jobb. Aztán azt hallja, hogy a rendőrök megint verték barátait, ismerőseit — ezúttal a hallatlan merészségért, ami­vel mertek Románia jelenlegi vezeté­se ellen, magyarok, románok, néme­tek és szerbek mellett tüntetni. Szó­val, a magyar rendőr még mindig az a rendőr, immárom negyven éve mit sem változott. Reform ide vagy oda, most is ver, ha kell. MOTOLLÁt szerkeszteni jó, és örömteli feladat. Magyarországon él­ni ma, már kevésbé. Jelen sorok írója soha nem volt híres optimizmusáról. De azért reménykedett. Ha másban nem, hát abban, hogy barátait és ismerőseit többé nem verik meg a rendőrök. Abban, hogy bátortalanul és megtorpanásokkal ugyan, de végre csak beindul a fennen hangoztatott kibontakozási folyamat, a reform, a glasznoszty, a peresztrojka, vagy amit akartok. Hogyha nem is áll talpra még ebben az évben a gazdaság, az csak azért lesz, mert a talpraállás nehéz, és nem azért, mert semmit sem tesznek azért, hogy talpraálljon. Hogy a parlament azért van, hogy a választók, vagyis a társadalom érde­keit képviselje, nem azért, hogy kor­szerűbb és csalafintább eszközökkel ugyan, de — a hatalom talpát nyalja. Hogy a Bős-Nagymaros ügyben végre győz a józan ész — ha nem is a társa­dalom akaratából, csak azért, mert a hatalomnak is van józan esze. Hát nincs. Vagy ha van, presztízse akkor is fontosabb. Ilyesfajta reményekkel vágtunk neki az újévnek, az aggodal­mak mellett, természetesen. Ezekből azonban semmi nem teljesült. Alap­talanoknak bizonyultak. Reményre legfeljebb a politikai élet pluralizáló­­dásának tünetei adhatnak okot. De csak akkor, ha a rendőrök nem verik a tüntetőket sem. Pesti Endre 1988. október 23. vasárnap délelőtt: promenád Vasárnap este: színház

Next