Tárogató, 1990 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7. szám
TOLLAS TIBOR SZÜLŐFALUJA HA ARRA JÁRSZ Ha arra jársz hol én születtem, szememmel lássad az utat: fűztük sorát a Sajó partján, vizén tükröző arcukat. Vadna várának benőtt romját, hol Komoróczi ősapám talpig vasban fogadná lányát, mint vendégeit hajdanán. Szeles tetőnk őszülő kontyát, falunknak árvalány-haját, teknőusztató Bán patakját, — medrében rákászott apád. A bogárhátú poros útnak jegenyéit, zöld körmenet — zizegő lombjukkal repesve hű testvérként köszöntenek. Bodzavirágos kerítésünk, az alvó ház csukott szemét. Léptem nyomát a küszöb őrzi, mint ha kutya hasal eléd. Búcsúzón nézz be szomszédunkhoz, Pál Ilonkáék udvarán játszanak-e még eszterláncot fénylő vasárnap délután? Állj csak közéjük, befogadnak, bújj-bújj zöld ág, ha körbe ért, mondd el nekik, hogy lépteiddel tékozló fiuk hazatért. Szabadság! Aranyserleged hiába s gyöngyigéd. Innám rajnai bor helyett otthoni kút vizét. Hiába harminckét torony, München harangjai, bennem kéttornyú otthonom visszhangját hallani.