Tárogató, 1993 (20. évfolyam, 7. szám)

1993-07-01 / 7. szám

PÁPAI ERIKA A Vígszínház művésznője JÁSZAI MARI díjat kapott. Gratulálunk Vancouver kedvencének. Erika és előadó társa SZIKI KÁROLY az egri Gárdonyi Géza Színház művésze a nyár folyamán ismét hozzánk látogat Előadásuk pontos időpontját, ha a lapunk következő megjelenése előtt lenne, telefonlánc és templomi kihirdetések útján közöljük. LEVÉL CSURKA ISTVÁNHOZ Drága Pistám! A toll száraz és a szív nehéz, de veled van minden pillanatban. Ez most nem közhely, hogy nincs nap, melyen ne gondolnék rád, hiszen az én harcomat is vívod. Te fenn állsz a gáton, most is azon a régi békésin, én meg a tisztes távolból kiálto­zom feléd, hogy fékezd meg a rakoncátlan Köröst. /Bocsáss meg, vén folyónk, nem akarlak megsérteni./ Minden szándékoddal egyetértek, de a kísérő körülmények nyugtalanítanak. Vegyük, és te már biztos vetted fontolóra - mivel más eredmény úgysem lehetséges - hogy valamit csak akkor szabad összezúzni, ha valami jobb már készen van helyette, és itt a kész alatt a készséget is értem, mely eredményesen fog működni, MŰKÖDHET a nemzetközi útvesztők fondorlatos és nagy hatalmú világában, melyet sajnos nem lehet, sőt nemzeti öngyilkosság figyelmen kívül hagyni. Persze ezzel nem fékezni akar­lak, csupán féltelek, és veled együtt közös ügyünket, a magyarság fennmaradását, a lassú de biztos­sorvadás elkerülését. A Magyar Út Mozgalom valóban az egyetlen igaz út, de aggaszt, hogy mint széle­sen hömpölygő folyó, egyre több hordalékot úsztat. A szélsőséges szennytől meg kell tisztulni! Még véletlenül sem akarom az "elhatárolni" kifejezést használni. Ez is a szenny része. Remélem, nyitott ajtón kopogtatok. Szeptemberben négy heti tartózkodásra érkezem haza, akkor szóban majd többet. Meg csak annyit, Vancouverben biztos nyerő­ vagy. Látogass el megint felénk. Ölel.

Next