Tárogató, 1997 (24. évfolyam, 1-7. szám)

1997-02-01 / 2. szám

46 Az üvegfestő hagyatéka (1865-1944) Kevesen tudják, hogy volt egy nemzetközi hírű iparművészünk: Róth Miksa üvegfestő, mozaik és ólmozottüveg-készítő mester, akinek munká megtalálhatók, és akit jobban ismernek külföldön, mint idehaza. Amerikában például egy gyűjtő tulajdonában ötven saját kezű, szignóval ellátott vázlata v­an. Azt is kev­esen tudják, hogy a Parlament és a Szent István-bazilika ólmozott üveg ablakai az ő keze munkáját dicsérik. Pedig ha van valaki akire büszkék lehetünk - őrá biztosan. Műhelye 1885-től működött, udvari megrendeléseket is teljesített, és egészen kivételes technikai tökéletességgel dolgozott. Van néhány mozaikja, amelyekben Zsolnai kerámiáit használta fel, aki azt mondta neki egyszer: "Te vagy a színek mestere." Ezt tartja legalábbis a hagyomány, amelyet lánya Róth Amália őrzött meg és adott tovább Varga Vera művészettörténésznek, aki már tizenegy éve kíséri figyelemmel a Róth-hagyaték sorsát, és most éppen katalogizálásán dolgozik. Szerepe volt abban is, hogy Róth Amália végül az akkori tanácsra hagyta a hagyatékot, amely 1989-ben alapítványt hozott létre a művek restaurálására, s melynek távlati célja egy üvegcentrum létrehozása a Róth­­házban. Nincs könnyű dolguk, mert körülbelül ötvenmillió forintra lenne szükség a művek és az épület rendbehozatalára. (A házat egyébként ma már több lakattal zárják, miután élelmes emberek, felismerve értékét, elloptak a lépcsőházból egy ólmozottüveg-ablakot.) Az elképzelések szerint egyrészt kiállítanák nekünk a kort, melyben élt, másrészt a pincében kortárs üvegfestészeti kiállítást tartanának fenn és üvegfestestő műhely­t hoznának létre. Ha mindez megv­alósul, egyedülálló lesz Európában. Róth Miksa igazán jelentős munkái középületeken láthatók. A Parlamentet és a Szent István-bazilikát már említettük, de ott van például a mexikói v­olt Teatro National kupolája is, melyet Maróti Géza tervei alapján készített el. Pax című üvegfestménye és Felkelő nap mozaikja pedig ezüstérmet nyert a Párizsi Világkiállításon. Európa legnevesebb üvegműhelyeinek anyagaival dolgozott, és ő volt az első Magyarországon, aki Tiffany-féle opalizáló üveget használt, mindig megtalálva az egyensúlyt abban, milyen mértékben és milyen ábrázoláshoz lehet alkalmazni. Az üvegfestmény­eket egyébként éppen az any­ag miatt kell minél hamarabb restaurálni, ugyanis ha az ólmodás elöregedik, széteshet a kép. Legnagy­obb erőssége hallatlanul biztos színérzéke volt, ami tán a legfontosabb egy ólmozott üveget és üvegfestményt készítő mesternél. Úgy kellett megválasztania az üveget és a színeket, hogy a lehető legjobb összhatást adják, hiszen nem mindegy például, hogy a kész művet áteső, közvetlen, vagy direkt fény v­ilágítja meg, amikor a helyére kerül. Mondható ugyan, hogy Róth mindössze mások művészi terveinek kivitelezője volt, csakhogy az üvegfestészetben a kiv­itelezés nem ugyanazt jelenti, mint mondjuk egy ház építésénél. Itt a kivitelező társ-művész is egyben, mivel a döntő szerep a színeké. Hiába volt egy terv kiváló, ha néhány rosszul megválasztott színnel tönkre is lehetett tenni. És a színeket szinte mindig ő találta, ki. Hagyatéka felbecsülhetetlen értéket képvisel. Csak remélni lehet, hogy a nem túl távoli jöv­őben a nagyközönség számára is látható lesz Köves Viktória Nők Lapja (1994) Róth Miksa mozaikjának részlete

Next