Tárogató, 1997 (24. évfolyam, 1-7. szám)
1997-01-01 / 1. szám
A magyarok, mint általában minden ősi nép, az állatvilág egyes fajtáit stilizált vagy absztrakt formában, jelrendszerré változtatták át. Például, Attila zászlaján a turulnak a fején fül, vagy ehez hasonló jel volt, jellemzően azokra a területekre, ahol egykor a szkíta és hun népek laktak túlsúlyban. Ilyen füles turul- vagy sólyomábrázolás ("füles-griffek") megtalálhatók számos szkíta, hun, avar, magyar ásatási leleten. Az Árpádház kihalásával a turul jelentősége feledésbe merült. Csak évszázadokkal később, 1896-ban, a milleneumi ünnepségek alkalmával lett ismét felelevenítve és vált újra nemzetünk jelképévé. A Griff - E mitikus állatról a görög Hérodotosz Kr. e. V. században azt írja, hogy tudomása szerint a griffek ...a belsőázsiai szkíták földjén túl eső hegyekben őrzik az aranyat. A griff különböző formákban és összetételekben található, pl. mint négylábú griff (oroszlán/párduc/tigris + madár), füles griff, kétfejű griff, vagy griff madár. Prototípusa a ragadozó sólyom/sas és oroszlán összetétele ("szárnyas oroszlán"). A griff különböző ábrázolásai megtalálhatók, többek között, mezopotámiai, úgyszintén szkíta, hun, perzsa, avar díszítéseken.Irán, Irak, Afganisztán és Törökország területén főleg szőnyegmintákban ábrázolják. Magyarországon honfoglalási leleteken, a nagyszentmiklósi korsón, a koronázó palást szegélyén, táji hímzéseken, templomdíszítéseken jelentkezik. Magyarországon az oroszlán, mint a hatalom szimbóluma, európai viszonylatban nagyon korai: az Ajtony-címeren, a királyi jogar kristálygömbjébe vésve, az esztergomi kápolna freskóin; továbbá, II. Endre Aranybulla-pecsétjének a hátán, a címer sávjaiban, hét oroszlán látható. A magyar Fehérlófia mese 58 változata közül 17-ben griffmadár szerepel, mely az óriási "égigérő fa" tetején fészkel. Parasztházak elé leszúrt ágasok - sokszor madárral a rétjükön - még e század elején is láthatók voltak, késői maradványai az ősi "táltos fáknak". Ezek a keleti népek világfáját képviselték, mely ágai között tartja a Napot és a Holdat. Tetején pedig, a legerősebb madár alakjában, a főistenség lakozik. A griff ugyancsak a keleti szakrális fejedelmek szimbóluma volt, mint az égi (madár) és a földi hatalom (oroszlán) összeforrása. A magyar fejedelmek az égi turul, vagyis a griffes nemzetségből származtatták magukat. Törzseink évszázadokon át szkíta-hun(török) érdekterületeken éltek. Többségben e lovasnépek katonai és társadalmi szerveztét ismerték, harcmodoruk, ruházatuk, szokásaik, hitviláguk, kultúrájuk ezen népekéhez viszonyult, így nem valószínű, hogy finnugor volt a honfoglalói zöme. A Szarvas - A "szarvast üldöző két testvér" mítosza ősi kortól kezdve elterjedt volt a keleti - főleg lovasnépek - kultúrájában. Legkorábbi ismert ábrázolása Kr. e. 1900-ból való. A csodaszarvas, mely elvezette Nimród két fiát,a magyarok őseit, Hunort és Magort, egy szebb, gazdagabb táj felé, mélyen gyökeredzik a magyar lelkületben. Emléke és tisztelete napjainkig megőrződött, melyről gazdag költészetünk és népmonda anyagunk is tanúskodik. Egyes tájakon, regélés-szokásban is fennmaradt: a zalai és székely vidékeken újévkor és házasságok alkalmával megjelenik a csodafiú-szarvas aggancsos álarccal, szőrös bundában, eképpen idézve titokzatos emlékét: Emitt kerekedik egy fekete pázsit Abban legelészget csudafiu-szarvas. Csodafiu-szarvas, ezer ága-boga... A csodaszarvas jelentősége több, mint népmese. Tisztelete ősidők óta él a keleti népek hit-és mondavilágában. Ősszel a rengetegbe elvonuló, agyancsait vesztő, tavasszal pedig ékesebb agyancskoronával megjelenő szarvasban az újjászületést és egy szebb és jobb jövő reményét látták. A szarvast a szkíták tartották különös tiszteletben. Közvetítésükkel elkerült a hun-avar-magyar hiedelemvilágba és ábrázolóművészetbe is. Megtalálható még Belső- Ázsiában, az Altáj-Kubán vidékén, a Gobi sivatag környékén, Dél-Szibériában, a Kaukázusban, de egészen a régi Mezopotámia területéig. Magyarországon szintén előkerült számos szkíta, avar és honfoglaláskori leleten, pl. a törteli szíjvégen, de gyakori hímzéseinken, festéseink mintáin is a mai napig. A Sárkány - A magyarsághoz ez a mitikus állat olyan területről, vagy népektől kerülhetett, ahol a sárkány tisztelete központi szerepet játszott - ez pedig csakis Kína, vagy egy Kínával szomszédos hely lehetett - ahol viszont a hunok vívták századokon keresztül a területért a harcot. Nálunk általában "hétfejű sárkány", vagy "sárkánycsalád" meseváltozatokban ismeretes, mint egy szörny, amivel meg kell birkózni. Különböző formákban bekerült . Ezt már embertanilag is kimutatták az antropológusok, miszerint Árpád honfoglaló népénél az urál-ugor faj előfordulásának gyakorisága 0,6%. Márpedig ilyen alacsony arány-előfordulás nem jellemezheti a magyarságot.