Új Magyarság Antibolsevista Szemle, 1953 (8-19. szám)
1953-01-01 / 8. szám
2 Uj Magyarság Folytatás a 36. oldalról. De Tolsztoj krisztianista apostol volt! Nem vörös frigiai sapkás, rongyokban üvöltöző néptribun, — amolyan Marat, vagy Saint Just, aki egy eszét vesztett, vérszomjas tömeg élén rohan égő fáklyával és gyújtogat, — templomokat, kastélyokat, — kastúllét és Notre Damot! Ő másféle fényt vitt a tömegek felé: az emberi lélek mélyéből kiemelte a jóság, a felebaráti szeretet, a türelmesség, az alázat kicsi mécsesét: — ezt tárta a megváltást áhítozó tömegek felé, — mondván: — Ezt kövessétek! Ez az egyetlen, az igazi, a mindenkit megváltó szocializmus! Természetesen „sszociálista“ volt Tolsztoj is. Csakhogy az ő szociálizmusa nem a „Das Kapital“-ból, a „Kommunista kiáltványából, az „Ehrfurti- programból“ és a marxi „többletérték elméletéből“ táplálkozott. Az ő szociálizmusának etnikai forrása az Örök Evengélium volt! Ezért volt igazi az ő „szocializmusa“ — és nem igaz az önöké! Tolsztoj, a próféta, le tudott szállni a grófi születés és gazdagság ormáról a mélybe: — az Evangélium sugallatra a szívére tudta ölelni az utolsó rongyos muzsikot és útszéli csavargót is, mint édes testvérét az Urban. Az önök marxista szocializmusa pedig lerántotta a sárba, amennyire azokat is, akik a társadalmi ranglétra tetején csillogtak. — De viszont: lent a sárban fetrengő tömegeket nem tudta felemelni a magasabb etnikai szintre! Ezek a tömegek ma semmivel sem jobbak, emberibbek és last not least nem „szociálisabbak“, mint voltak az önök forradalma előtt! Egy lépéssel azonban tovább kell mennem: meg kell állapítanom, hogy nemcsak az orosz nép milliói figyeltek Tolsztoj intésére a századforduló idején, de Nyugat-Európa jobbik fele is. Egyetlen példa: Ismeri Ön a francia Romain Roland gyönyörű könyvét Tolsztojról? Amikor a jasznája-politájai próféta örökre elhallgatott, akkor írta meg Romain Roland e könyvét, így keddi a bevezetést: — A most kialudt fény a legtisztább volt, amely az én nemzedékem ifjúságát bevilágította. A végéhez közeledő 19. század súlyos árnyakkal terhelt alkonyában ez volt számunkra a vigasztaló csillag, amelynek tekintete magához vonzotta, megnyugtatta serdülő lelkünket... — Tolsztoj a miénk is volt. A mienkké tették álmodozásai — a testvéri szeretetről s az emberek között való békéről. A mienkké tette a rettentő vádirat a civilizáció hazugságai ellen. — Emlékszem fiatal koromra, milyen csodálkozva hallgattam, mikor Nivernaisbeli földijeim, akik egyáltalában nem érdeklődtek művészet iránt s jóformán semmit sem olvastak, mily mély megindultsággal beszéltek „Iljics Iván halála”-ról. ... Igen, így volt ez, Ehrenburg úr: jasznája Poljanától a kis francia paraszt falúig, Nivemaisig, Tolsztoj evangéliuma visszhangzott a jobbratörő lelkekben. (Folytatjuk) Uj Magyarság A szerkesztésért felel: Csűrös Zoltán. A Szerkesztőség postacíme: Uj Magyarság, Caixa Postai, 9097, Sao Paulo, Brasil Az Uj Magyarság előfizetési ára: Brazíliában 1 évre Cr$ 120,00 félévre Cr$ 60,00 Külföldön 1 évre 6 USA-dollár