Új Magyarság Antibolsevista Szemle, 1953 (8-19. szám)

1953-01-01 / 8. szám

2 Uj Magyarság Folytatás a 36. oldalról. De Tolsztoj krisztianista apostol volt! Nem vörös frigiai sapkás, ron­gyokban üvöltöző néptribun, — amo­lyan Marat, vagy Saint Just, aki egy eszét vesztett, vérszomjas tömeg élén rohan égő fáklyával és gyújtogat, — templomokat, kastélyokat, — k­as­tú­llét és Notre Damot! Ő másféle fényt vitt a tömegek felé: az emberi lé­lek mélyéből kiemelte a jóság, a fele­baráti szeretet, a türelmesség, az alá­zat kicsi mécsesét: — ezt tárta a meg­váltást áhítozó tömegek felé, — mond­ván: — Ezt kövessétek! Ez az egyetlen, az igazi, a mindenkit megváltó szo­cializmus! Természetesen „sszociálista“ volt Tolsztoj is. Csakhogy az ő szociáliz­­musa nem a „Das Kapital“-ból, a „Kommunista kiáltványából, az „Ehr­­furti- programból“ és a marxi „több­letérték elméletéből“ táplálkozott. Az ő szociálizmusának etnikai forrása az Örök Evengélium volt! Ezért volt igazi az ő „szocializmusa“ — és nem igaz az önöké! Tolsztoj, a próféta, le tudott szállni a grófi születés és gazdagság ormá­ról a mélybe: — az Evangélium su­gallatra a szívére tudta ölelni az utolsó rongyos muzsikot és útszéli csavargót is, mint édes testvérét az Urban. Az önök marxista szocializ­­musa pedig lerántotta a sárba, a­­mennyire azokat is, akik a társadalmi ranglétra tetején csillogtak. — De vi­szont: lent a sárban fetrengő töme­geket nem tudta felemelni a maga­sabb etnikai szintre! Ezek a tömegek ma semmivel sem jobbak, emberib­bek és last not least nem „szociálisab­­bak“, mint voltak az önök forradalma előtt! Egy lépéssel azonban tovább kell mennem: meg kell állapítanom, hogy nemcsak az orosz nép milliói figyel­tek Tolsztoj intésére a századforduló idején,­­ de Nyugat-Európa jobbik fele is. Egyetlen példa: Ismeri Ön a francia Romain Roland gyönyörű könyvét Tolsztojról? Amikor a jasz­­nája-politájai próféta örökre elhallga­tott, akkor írta meg Romain Roland e könyvét, így keddi a bevezetést: — A most kialudt fény a legtisz­tább volt, amely az én nemzedékem ifjúságát bevilágította. A végéhez kö­zeledő 19. század súlyos árnyakkal terhelt alkonyában ez volt számunkra a vigasztaló csillag, amelynek tekin­tete magához vonzotta, megnyugtatta serdülő lelkünket... — Tolsztoj a miénk is volt. A mienkké tették ál­modozásai — a testvéri szeretetről s az emberek között való békéről. A mienkké tette a rettentő vádirat a civilizáció hazugságai ellen. — Emlék­szem fiatal koromra, milyen csodál­kozva hallgattam, mikor Nivernais­­beli földijeim, akik egyáltalában nem érdeklődtek művészet iránt s jóformán semmit sem olvastak, mily mély meg­­indultsággal beszéltek „Iljics Iván ha­­lála”-ról. ... Igen, így volt ez, Ehrenburg úr: jasznája­ Poljanától a kis francia pa­raszt falúig, Nivemaisig, Tolsztoj evangéliuma visszhangzott a jobbra­­törő lelkekben. (Folytatjuk) Uj Magyarság A szerkesztésért felel: Csűrös Zoltán. A Szerkesztőség postacíme: Uj Magyarság, Caixa Postai, 9097, Sao Paulo, Brasil Az Uj Magyarság előfizetési ára: Brazíliában 1 évre Cr$ 120,00 félévre Cr$ 60,00 Külföldön 1 évre 6 USA-dollár

Next