Új Magyarság Antibolsevista Szemle, 1954 (22-26. szám)
1954-08-01 / 24-25. szám
24 UJ Magyarság nalat követő vezetésével. A saopauloi magyar kolóniáról tudni kell, hogy összetételében világemigrációnk legtarkább képét mutatja, mert itt kötöttek ki tízezres tömegekben az 1919-es kommünben kompromittált s esetleg a következő rezsim felelősségrevonásától menekülő marxisták, ide hozta mostoha sorsuk a Jugoszláviára keresztelt szerb impérium hontalan magyarjait és több ezerre rúg azon honfitársaink száma is, akiket a huszas évek nyommasztó gazdasági helyzete sodort Braziliába. A szórványokban érkező magyarok kisebb csoportjai után, a második világháború hontalan áldozatai nagy hullámokban érkeztek Braziliába, különösen Sao Pauloba. Ezt az újkori magyar vándorlást az úgynevezett népi demokráciát“ nyögő szerencsétlen Hazánk bolsevista kollaboránsai: újságírók, országgyűlési képviselők, színházi rendezők, “rosszul viselkedett“ kommunista nagyságok és kiábrándult kisebb kollaboránsok szórványai zárták le. Köztük szép számmal olyanok is, akiket a brazíliai rendőrség, mint bolsevista ügynökét tart nyilván. Ha mindezt felmérjük, úgy lirajzolódik elénk a roppant feladat, amelyet a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének — a magyar világemigráció legheterogénebb pontján — a mintegy hatvanezres létszámú saopauloi kolóniában végeznie kell. Ezért halad lassan, de állandóan a célra tekintő alapossággal a szervezés, az új szervezetek kiépítése, a létszám fokozatos feltöltése. Ebből a szemszögből kell megítélni azt a nagy eredményt is, hogy a saopauloi főscoport 1953. év augusztus 8.-án megnyithatta saját otthonát a bajtársak és hozzátartozóik előtt. Ezt az évfordulót ünnepelték meg bajtársaink egy valóban caládias összejövetel keretében. A szép, tágas termet zsúfolásig megtöltötték a tagok és vendégek s amikor a Brazil Himnusz felcsendült, már az állóhelyeken is csak szorongva fértek el az ünnepély résztvevői. Himnusz után, Nyirő Péter főcsoportvezető üdvözölte a jelenlevőket, magyar és portugál nyelven, majd Hódosy Pál tábornok, Dél-Amerika bajtársi vezetője méltatta hosszabb beszédben a közösség valóban bajtársi szellemtől áthatott, egyévi munkáját s annak jelentős eredményeit. Többek között a következőket mondotta: Ennek az Otthonnak egy éves fealálását ünnepeljük most és e házi ünnepünkön a magam részéről is mély tisztelettel köszöntöm vendégeinket, köztük a minket befogadó Brazília kiváló személyiségeit, valamint azokat, akikkel közvetlen, vagy távolabbi szomszédságban Európában,-jó és balsorsban,együtt voltunk s akikkel innen, a szabadság nagy hazájából is együttes erővel igyekszünk az Új Európa megteremtésében,—erőinkhez képest,—közreműködni. Talán túlzottnak hangzik, de mégis az a valóság, hogy Európának a sorsa a világ sorsa! Hosszú évek, sőt évtizedek sorozatos tényei igazolják, hogy a bolsevizmussal nincs becsületes megalkuvás. Amíg Nyugateurópának s vele együtt az egész nyugati szabad világnak is attól kell tartania, sőt — mondjuk ki — rettegnie, hogy Keleteurópa sorsára juthat, addig csak álpróféták hirdethetnek békét. Vagy béke az az állapot, amely nem jár együtt a szabadsággal? A bolsevizmus vörös tüze mindenütt parázslik. Itt-ott szikrát vet, mint a britt Guayana-ban, majd Quatemalaban, stb. Valahol időnként fellángol: Korea, Indochina. A hosszas alkudozások és megalkuvások szinte tragikomikus történései egy-egy fegyverszüneti szerződéssel zárulnak és csalóka látszatra meg van mentve a béke. Igen, békéről, megalkuvási lehetőségekről hozsannázók ilyenkor az