Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 05. KÖTET (1974)
1973 / 3-4. szám - BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG: Széchenyi és a magyar színházépítési törekvések
Széchenyi — és húzta meg lehetőségeit és korlátait 1832-ben megjelent művében. A másik az országosan a törvényhatóságokra kivehetendő subsidiumnak a lehetősége éppen 1835-től. Széchenyi módosított dunaparti színháztervének a kialakulásakor kezdett reális lehetőséggé válni, s adta meg az országgyűlés által megszavazandó 400 000 forintos állami támogatás reménye Széchenyi nagyszabású tervének biztos anyagi bázisát. Széchenyi MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL írott röpiratát Pest vármegye rendesnek ajánlotta a klasszikussá vált mottóval: „Biztos alap nélkül tartóslag semmi nem állhat!" A magyar színház ügye először levelezésében merül fel, 1830. január 30-án Felsőbüki Nagy Pálhoz írott levelének zárószavában említi „Most Hídról s magyar Theatrumról van szó; — én úgy hiszem idővel felállítjuk. Zu allem dem braucht man aber Selbstverläugnung." 1832 januárjában Wesselényi Miklósnak már arról ír, hogy „Pest vármegyének kiküldöttsége (a magyar nyelv terjesztésében) megkért „tennék Javaslatot egy Magyar Theatrum felállítására". Naplóinak 1832. február 23-i bejegyzése szerint „Értekezés Magyar Színházról angefangen", március 29-én 10 már arról tudósít „29 Beendiget mein Project über das zu Erbauende ungarische Theater". 1832-ből még két, a műre vonatkozó bejegyzés található naplóiban, a téma levelezésében egyáltalán nem fordul elő. 1832. április 9-i 11 feljegyzés szerint „Magyar Játékszínnül unter die Presse wird mir viele (234) Feinde machen. In Gottes Namen — ich hab ja ohnehin keinen Breund!" Az utolsó bejegyzés arról tájékoztat, hogy április 20-án 12 a művet elvitte a Nádorhoz. 1833-ban sem levelezésében, sem naplóiban nem foglalkozik a magyar színház ügyével, 1834-től azonban a Lánchíddal, a Nemzeti Casinóval, és számtalan más elsősorban a fővároshoz kötődő — alkotásával együtt ismét közéleti és szervezői tevékenységének a homlokterébe került a magyar színház, most már az 1832-ben kifejtettekhez viszonyítva erősen módosított formában. A Magyar Játékszínrül megírásának célja „Magyarországban a' honi Játékszínnek tartós életbe hozatala" (5. o.) ,..... nem kevésb és semmi egyéb mint hazánkat a' Játékszín kellemiben' s hasznaiban részesíteni általában." (7. o.) A röpirat kiterjed a magyarországi színházügy szinte valamennyi problémájára bírálatok és javaslatok formájában feltérképezi az eddig elkövetett hibákat és kijelöli a közvetlen és távlati feladatokat. Szerkezete világosan négy nagyobb egységre tagolódik. Az első részben leszögezi a mű megírásának a célját és indítékait , a másodikban az eddigi eredménytelenségek okait kutatja a kijelölt és feladatokat elméletben, a harmadikban a gyakorlati megvalósítás útjait, nehézségeit, a nehézségek leküzdésének módozatait és lehetőségeit vizsgálja, a negyedikben a művel kapcsolatban felmerülő ellenvélemények cáfolatát adja. A mű egészében a magyarországi színházügy konkrét példáján a magyarországi társadalmi, elsősorban pénzügyi és egyesületi viszonyok elemzése. Gergely András13 a két évvel korábban megjelent Hitelről azt írja, hogy „kör 7 Majláth Béla: Gróf Széchenyi István levelei I—III. köt. Gróf Széchenyi István összes Művei III—V. köt. Bp. 1884—1891. I. köt. 144. o. 8 Uo. I. köt 259. o. 9 Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István naplói I—VI. köt. Gróf Széchenyi István Összes Művei X—XV. köt. Bp. 1925—1935. — IV. köt. 246. o. 10 Uo. IV. köt. 255. o. 11 Uo. IV. köt. 257. o. 12 Uo. IV. köt. 258. o. 13 Széchenyi eszmerendszerének kialakulása, Budapest 1972. 91. o.