Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 14. KÖTET (1982)
1982 / 3 - 4. szám - SZEMLE - SZIRMAI JÁNOS: Az Operaház rekonstrukciója - 70 évvel ezelőtt
teljesen az eredeti állapotában, a legszerényebb tatarozások mellett, vagy kicseréljük a modern emberre nézve már tűrhetetlen berendezéseket és ezzel kielégítjük a fejlődő élet legégetőbb szükségleteit. Véleményem szerint sokkal több kegyelet nyilvánul abban, ha ilyen remekművet megmentünk mindannyiunknak és az eleven életnek, mintha maholnap elhagyott, üres múzeumi tárgynak hagyjuk meg." E legégetőbb szükségletek a következők voltak: 1. meg kellett szüntetni a földszinti nézőtérhez tartozó ruhatárak zsúfoltságát, 2. ki kellett elégíteni a tűzbiztonsági követelményeket, 3. javítani kellett a nézőtér akusztikáját, valamint a zenekar és a színpad akusztikus kapcsolatát, 4. bővíteni kellett a kiszolgáló tereket és 6. el kellett végezni a szükséges karbantartó (esetenként helyreállító) munkákat. A tervezett változások legkényesebb része az új ruhatár és az onnan a nézőtérhez vezető két lépcsőkar kialakítása volt. Jakabffy Zoltán kultuszminisztériumi főmérnök javasolta, hogy az úgynevezett báli ruhatárt, amely az előcsarnok mögött, a félemeleti ruhatár alatt van, alakítsák át, s két végén két új lépcsőt kialakítva biztosítsák a közvetlen feljutást a nézőtérre. Meg kellett oldani az új ruhatár és az előcsarnok kapcsolatát is, mivel a tengelyükben lévő egyetlen kétszárnyú ajtó önmagában nem elegendő a forgalom kényelmes és biztonságos lebonyolításához. Medgyaszay a főlépcső alatt két oldalt egy-egy íves nyílást vágott, kis előteret képezett ki, s innen újabb két ajtót nyitott az új ruhatárhoz. Medgyaszay említett cikkében szakvéleményt közöl a változtatásról, miszerint a két márvány ív „egészen természetesen illik bele a régi koncepcióba, különösen azért, mert a főlépcsőház felépítésében Ybl mester felfelé mindinkább könnyedebb motívumokat alkalmazott". Az új ajtókkal szemben indulnak az új lépcsők. Egyidejűleg megtisztították az előcsarnok burkolatait, hatásosabb világítást szereltek fel és jól illeszkedő réztáblákat helyeztek el a közönség irányítása céljából. A közönségforgalmi terekben történt másik jelentős változtatás, hogy Bánffy gróf kérésére kialakították az I. emeleti foyer úgynevezett „táblás folyosó"-ján a dohányzót. A másik kényes probléma a nézőtér, a zenekari árok és a színpad átalakítása volt. Az Opera folytonosan anyagi gondokkal küzdött, ezért állandóan napirenden volt újabb férőhelyek létesítése.10 Ez idő tájt a földszinti és az első emeleti középpáholyokat akarták széksorokká alakítani. „Medgyaszay azonban bebizonyította (...), hogy a látószöglet oly kisterjedelmű területet hagy meg alkalmasnak az új székek számára, hogy a remélt jövedelemtöbbletről szó sem lehet."11 Legalábbis ily módon nem. A megoldást a zenekar— nézőtér és a zenekar—színpad akusztikus kapcsolat rendezése hozta meg. Medgyaszay így írt erről: „Ámbár jó a nézőtér akusztikája, de a zenekar a földszinten nagyon is erősen érvényesül és a színpadról jövő énekhanggal nem keveredik harmonikusan, másfelől a zenekar a színpad harmadik kulissza-utcáján túl már alig hallik, ami a pontos összejátszást szinte lehetetlenné teszi." Medgyaszay nem először találkozott az akusztika, valamint a rivalda fényhatásának problémáival. Az előző években épült veszprémi és a felújított soproni színház kapcsán már végzett ilyen irányú tanulmányokat és kísérleteket. Noha választott szerkezetei mindkét helyen beváltak, az Operaházban a speciális zenei hangzás követelményei újabb kísérleteket igényeltek. Az idézett cikkben Medgyaszay részletesen ismerteti az Operában felmerült ilyen jellegű problémákat és megoldásukat. Írásának ezt a részét — mint legautentikusabbat — a következőkben szinte teljes egészében közöljük. „Az Operában a nézőtér térkiképzése változatlan maradt. Ezért kísérleteimből csak azoknak a felemlítését vélem alkalomszerűnek, melyeket a zenekar és a nézőtér földszinti átalakításában felhasználtam. 8 Medgyaszay részletes kimutatást közöl az eredeti és a tervezett állapotról, amely mintegy 50%-kal csökkenti a zsúfoltságot. 9 Az Építő Ipar 1912. október 27-i cikke szerint ez a két lépcső Ybl eredeti tervén is szerepelt, s valószínűleg csak a felügyelő bizottság vetette el takarékossági okokból mint nélkülözhetőt. 10 Ez később sem került le a napirendről: a harmincas években például a kultuszminiszter megbízást adott Kismarty-Lechner Jenőnek, hogy bontsa le az első és a második emelet páholyainak falait és tervezzen helyükre széksorokat. Kismarty-Lechner a nézőtér harmóniájának megbontására hivatkozva elvetette ezt. 11 L. Z. i. m. 531