Ballagi Mór: Baronyai Decsi János és Kis-Viczay Péter közmondásai. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. X. kötet 5. szám, 1882)
Baranyai Decsi János és Kis-Viczay Péter közmondásai. (Olvastatott a m. t. Akadémia 1881. október 3-án tartott ülésében.) A XVI. században az ó-kor szelleme újjáéledésével egyidejűleg kezdődik a nemzeti irodalmak fejlődése Európaszerte. A régiség tanulmányozásából merített emberiségi szabad szellem, a középkori intézményeken nyugvó tényleges viszonyokkal szemben heves összeütközéseket s a vallás és politika terén oly küzdelmeket szült, melyekben a tömegek segítségül hivása elkerülhetetlen szükségüvé vált. A néphez kellett fordulni, s annak nyelvén és természetes észjárása szerint fejtegetni azon eszméket, melyek diadalrajutásáért küzdöttek. Így támadt nálunk is a XVI. században azon nemzeti irodalmunk, mely tartalmilag a klasszikai és vallási régiségben gyökerezve, alakjára nézve népies iparkodott lenni. E szerencsés combinatió egyik jelesebb termékeül Baranyai Decsi János latin-magyar közmondásait mondhatni, melyeknek teljes czíme így hangzik: Adagiorum graeco-latinoungaricorum chiliades quinque, ex Des. Erasmo, Hadriano Junio, Joanne Alexandro, Cognato Gilberto, et aliis optimis quibusque paraemiographis excerptae, ac ungaricis proverbiis, quo ad ejus fieri potuit, translatae, studio ac opera succisiva Joannis Decii Baronii. Xemo se eruditum putet, cui opus adagiorum non arrideat. Bartphae excudebat Jacobus Klösz. Anno 1598. (Magyarul: Ötezer görög-latin-magyar közmondás, melyeket Erasmus Dezső, Junius Hadrianus, Alexander János, Gilbert Cognatus és más kitűnő közmondásiró műveiből kiszedett, és magyar közmondásokkal, a mennyire lehetett, lefordított, Baranyai Decsi János. Senki se gondolja magát M. T. AKAD, ÉRTEK. A NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖR. XI. KÖT. 1