Ballagi Mór: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a nyelvőr. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet 11. szám, 1884)
10 BALLAGI MÓR: Hogy is lehetett volna máskép. Soha nem látott csodának kellett volna történni, ha mikor évszázadokon keresztül mindenben, a mi a mindennapi házi szükségleten túl van, idegen nyelvek voltak használatban, midőn a tudomány csarnokiban úgy, mint a törvényhozásban s birói és közigazgatási téren Latium nyelve hangzott, az ipar és kereskedelem emberei németül, a szalonok látogatói francziául beszéltek, a magyart pedig a köznépen kívül legfölebb még a XVI. és XVII. század irodalmán élődő szerzetesek vagy szegény kálvinista papok mívelték, ahogy mívelték; mondom csodának kellett volna történni, ha oly körülmények között nyelvünk a világ fejlődésével lépést tart, és a nemzeti élet megújhodása korában az idegen iskolában európai míveltség színvonalára emelkedett szellem, a parlagon maradt nemzeti nyelv szókészletét lépten-nyomon fogyatékosnak nem találja. Semmi sem természetesebb mint az, hogy midőn valamely nemzetnél századokon át törvényhozása, tudománya, művészete, ipara és kereskedelme, szóval összes szellemi élete nem a nemzet nyelvén fejlődik, utoljára be kell következni oly állapotnak, hol a folyton növekvő értelmiségnek a fejlődésében elmaradt nemzeti nyelv a gondolatok közlésére többé nem elégséges. Midőn a múlt század vége felé Dugonics, hogy bebizonyítsa a magyar nyelvnek alkalmas voltát a felsőbb tudományok tanítására, magyar mathesis írására vállalkozott: bizonyára nem úgy volt megírandó mathematikai tudományával, mint a magyar ember, aki soha tengeren nem volt, a tengeri hajóval, melyet le kellene írnia. Ellenkezőleg Dugonics a mathematikai fogalmakkal tisztában volt; a magyar nyelvet is úgy tudta, mint korában kevesen, különösen pedig azt a nyelvet, melyben az ostoba, ver, iszik synonymái százával teremnek. S mi történt ? Kereste a tudománynak, melyet latinul tanult, és most magyarul akart megírni, legelőször is a nevét. Sehol semmi nyoma , mert amit Molnár Albertnél vagy Pápai Páriznál talált: »Mathesis - mesterség, mely bizonyos erősségből áll,« névszámba ugyancsak nem járja, megalkotja tehát a tuddkosság nevet a mathesis magyar kifejezésére. Belefogván aztán a tudomány fejtegetésébe, a legelemibb