Ballagi Mór: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a nyelvőr. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet 11. szám, 1884)
12 BALLAGI MÓR ban, közigazgatásban, iskolában, iparban, művészetben addig dívott idegen nyelvek helyébe a nemzeti lépett. Ez azonban, különösen eleintén, sok volt az áldásból egyszerre. Magyar mívelés alá vett minden egyes szak feldolgozásánál ismétlődött ugyanaz, amit fennebb a Dugonics írta Mathesisnél láttunk, azzal a különbséggel, hogy most a nyelvmívelés második tényezője, a közönség is résen állott, és író s olvasó egymást kölcsönösen a legvakmerőbb újításokra tüzelte. A szükség sokkal rohamosabban jött, semhogy annak tudományos, rendes úton való kielégítésére, századunk első felében csak gondolni is lehetett volna. Azonban a nemzet regeneratiójával, mintha az ős szónemzés korszaka is felújúlt volna, feles számmal jöttek létre oly szóalkotások, melyeket, bár igazolásukra semmi mást felhozni nem lehet, mint azt, hogy reájok szorulva voltak, a nemzet azonnal magáévá tette. Anyag, igény, szerep, szerény, terv, tömeg stb. oly alkotások, a milyenekre ma a legvakmerőbb író sem merne vetemedni, annak idejében pedig örömmel fogadtattak és közkeletűekké váltak, úgyszólván születésük perczében. Úgy, hogy a neológia elhatalmasodása nem annyira az íróknak, mint inkább a közönségnek tulajdonítható, amennyiben ez az alkotott új kifejezéseket felkapta és az értelmi közvagyonhoz csatolta. Mikor én e példa nélküli jelenségről e helyen először szóltam és azt nyelvünk fejlődési folyamában végbe ment forradalomnál jeleztem, sokan e kifejezésemet puszta phrasisnak tekintették, pedig oly termékeny igazságot fejez ki, melynek figyelembe vétele nélkül a fenforgó kérdésben eligazodni egyáltalában nem lehet. A neologia forradalom : e szóval jelezve van a neologiának úgy jogczíme, mint jogosultságának határa. Ha közszükség szülte forradalmi ténykedés volt a neológia, akkor a szükség elmúltával a törvényes rend ismét helyreállítandó. Forradalom után következik a restauráczió ; kell következnie, mert mindenben, ami társadalmi, a törvényt nem ismerő önkény, ha ideiglenesen érvényre is jut, de állandó, a társadalmi léttel ellenkező természeténél fogva nem lehet.