Édes Anyanyelvünk, 1981 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1981-01-01 / 1. szám

ÉDES ANYANYELVÜNK Megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia anyanyelvi, helyesírási és magyar nyelvészeti bizottságának, valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a TIT országos magyar nyelvi választmányának támogatásával. A szerkesztő bizottság elnöke: Lőrincze Lajos Szerkesztő bizottság: Deme László, Fábián Pál, Fülöp Lajos, Grétsy László, Kovalovszky Miklós, Ladó János, Rácz Endre, Somogyi Béla, Szathmári István, Szepesy Gyula, T. Urbán Ilona Felelős szerkesztő: Bencédy József Szerkesztő: Csatár Imre A rajzokat Dallos Jenő és Kaján Tibor készítette. Szerkesztőség: Budapest, Majakovszkij u. 99. 1077 Telefon: 210-720 Kiadja: a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Siklósi Norbert igazgató Megjelenik negyed­évenként Egy szám ára: 9.50 Ft Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap­kézbesítő postahivata­loknál és a ’Posta Köz­ponti Hírlapirodánál (postacím: Budapest, V., József nádor tér 1.­ 1900) közvetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizeté­si díj: egy évre 38 Ft. Kül­földiek részére előfizet­hető a , Kultúra” Könyv és Hírlap Külkereske­delmi Vállalatnál, H—1389 Budapest, postafiók 149. Szolnoki Nyomda Felelős vezető: Gombkötő Béla igazgató INDEX: 25 224 HU ISSN 0139—0457 Németh László Utolsó szét­­tekintés című nemrég meg­jelent művében azt olvashat­juk a nyelvújításról, hogy ennek nem a kontár szófa­ragás volt a legnagyobb hi­bája, hisz kifejező szavak lettek a leghajmeresztőbb tákolmányokból is, mint pél­dául a csőorrból: csőr. Bár nehéz elképzelni — teszi hozzá —, hogy a régi ma­gyar nyelvnek ne lett volna szava a csőr­re. Nos, próbáljunk felelni er­re a kérdésre, hogyan mond­ták magyar nyelven a madár csőrét, mielőtt a nyelvújítás ezt a szót megalkotta. Job­ban mondva nem is kell így személytelenül a nyelvújí­tásról beszélni, mert tudjuk az alkotó nevét is. Bachich József írja 1821-ben megje­lent, A legszükségesebb tu­dományok veleje című köny­vében, hogy ő „bátorkodta” a madár orrot egy szóval csőr-nek nevezni, a cső és az orr összevonásából alkotván ezt a hamarosan általánossá, közismertté váló szót. Ezzel együtt már azt is megmond­tam, hogy a régi nyelvben is volt neve a csőr­nek, csak nem egyetlen szó, hanem szószerkezet: madárorr, a madár orra. Arany János 1847-ben még nem ismerte (vagy ismerte de nem hasz­nálta) a csőr szót, mert ezt írta a rab gólyáról: „Szár­nya mellé dugta orrát, Mesz­­sze nézne, de ha nem lát!” S a nóta is az orr mellett bizonyít: „Veres a libának orra, pedig sose mártja bor­ba”. De száj­nak is mondták a madár csőrét. Még manap­ság is énekeljük a nagy bé­csi kaszárnyára szálló gólyá­ról, hogy „vizet hozott a szájába regruták számára”. Hát a Noé bárkájából ki­bocsátott galamb hol tartot­ta a zöld olajágat? Újabb bibliafordításaink szerint a csőrében. De a Károli-biblia régebbi kiadásaiban a ga­lamb szájában van a lesza­­kasztott olajfalevél. Hasonló módon a Káldi-féle bibliá­ban is, amely a XVII. szá­zad első felében jelent meg először, Noé kibocsátotta a galambot, „az pedig megjőve hozzája estvére, zöld levelű olajfa ágat hozván szájá­ban". Egyéb adatokat is keresve: ki ne emlékeznék Heltai Gáspár állatmeséire? A hol­lóra, „akitől” a ravasz róka kicsalta a sajtot; vagy a gó­lya és a róka vendégeskedé­sére, amikor is a róka lapos tányérban, a gólya viszont kis nyílású edényben tálalja a vendégnek a lakomát? A hollónak nem a csőréből, ha­nem a szájából pottyan ki a sajt, amikor énekelni kezd, s a gólya (vagy ahogy Hel­tai nevezi: az osztrág) „az ő hosszú vékony orra miatt” nem tud a tányérból enni. (Érdemes megemlíteni: az orr és száj helyét a csőr foglalta el, de az állandóan együtt emlegetett két test­résznév összeforrva is él a mai nyelvben: orca, régeb­ben: orrszó.) Tulajdonképpen valóban meglepő, hogy egy ilyen fur­csa alkotású szó viszonylag rövid idő alatt köznyelvivé lesz, s a nyelvjárások is be­fogadják. Sőt, évszázadunk­ban már ki is bővült a je­lentése. Ezelőtt vagy fél év­századdal például én — mint afféle gyengébb focista — csőrrel rúgtam a labdába, azaz a cipő orrával. De már abban az időben szokás volt úgy is leinteni a folyton ko­­tyogót: fogd be a csőrödet. Ami igen szép út: a madár szájától az ember csőréig. Még a költészetbe is bevo­nult ez a csőr: Mészöly De­zső fordításában az egyik Villon-vers (Ének a párizsi nőkről) visszatérő sora: „de legjobb a párizsi csőr”. Idé­zem az „ajánlás”-t: Jó Herceg, mindenek felett A nagydíjat Párizs viszi. Itáliát se emlegesd: A legjobb csőr a párizsi. Orr — száj — csőr Tartalom: L. L.: Orr, száj, csőr — — — — — — — — — — — — B/II. Kovalovszky Miklós: Halász Gyula emlékének — — — — — — 1 Soltész Katalin: Országnevek és lakosságnevek — — — — — — 1 Lőrincze Lajos: Az érzékelésről, de pontosabban — — — — — — 2 Kemény Gábor: így írunk mi — — — — — — — — — — 2 Sz. F.: Sznobság a nyelvben — — — — — — — — — — __ 2 Kecskés István: Pestiesen szólva? — — — — — — — — — 3 Simon Zoárd: Lillabuszból beszélgetünk — — — — — — — — 3 Állatkerti bemutató — — — — — — — — — — — — — 3 Ördög Ferenc: Műemlékvédelem és névemlékvédelem — — — — 4 Rácz Endre: Töményebb lett a „jeles”? — — — — — — — — 4 Bíró András: Elveszett szavaink — — — — — — — — — — 5 Büky László: Ma is forr a világ! — — — — — — — — — — 5 Fór­is György: Szerelem ’80 — — — ___ — ____ 6 Mizser Lajos: Hány Velence van? — — — — — — — — — 6 Rónai Béla: Pótmondatrészek — — — — — — — — — — 6 A windsori pályázat értékelése — — — — — — — — — — 7 Ladó János: A nevek világa — — — — — — — — — — — 7 L. J.: Leggyakoribb családneveink — — — — — — — — — 8 Deme László: Hogyan lejtsen a hangunk? — — — — — — — 9 Kurdi Péter: Ne ekkora düh vel! — — — — — — — — — — 10 K. G.: Szilágyi Ferenc: A magyar szó költészete — — — — — — 10 Karinthy Ferenc: Kaukázusi — — — — — — — — — — — 10 Kovalovszky Miklós: Szemle — — — — — — — — — — — 11 L. L.: Új anyanyelvi kaleidoszkóp — — — — — — — — — 11 Szende Aladár: Anyanyelvi nevelés a családban — — — — — — 12 Vida Tamás: Képek és hasonlatok érvénye — — — — — — — 12 Nyelvi játékok — — — — — — — — — — — — — — 13 Fábián Pál: Határozat helyesírási szabályzatunkról — — — — — 14 Novotny Júlia: A kérdőjel sem hibás — — — — — — — — — 14 Keszler Borbála: Van kiskapu — — — — — — — — — — 15 Éber szemmel, füllel — — — — — —— — — — — — — — 15 Kováts Dániel: A szép beszéd ünnepe — — — — — — — — 16 Postaláda — — — — — — — — — — — — — — — — 16

Next