Édes Anyanyelvünk, 1981 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
ÉDES ANYANYELVÜNK Megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia anyanyelvi, helyesírási és magyar nyelvészeti bizottságának, valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a TIT országos magyar nyelvi választmányának támogatásával. A szerkesztő bizottság elnöke: Lőrincze Lajos Szerkesztő bizottság: Deme László, Fábián Pál, Fülöp Lajos, Grétsy László, Kovalovszky Miklós, Ladó János, Rácz Endre, Somogyi Béla, Szathmári István, Szepesy Gyula, T. Urbán Ilona Felelős szerkesztő: Bencédy József Szerkesztő: Csatár Imre A rajzokat Dallos Jenő és Kaján Tibor készítette. Szerkesztőség: Budapest, Majakovszkij u. 99. 1077 Telefon: 210-720 Kiadja: a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Siklósi Norbert igazgató Megjelenik negyedévenként Egy szám ára: 9.50 Ft Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a ’Posta Központi Hírlapirodánál (postacím: Budapest, V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 38 Ft. Külföldiek részére előfizethető a , Kultúra” Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál, H—1389 Budapest, postafiók 149. Szolnoki Nyomda Felelős vezető: Gombkötő Béla igazgató INDEX: 25 224 HU ISSN 0139—0457 Németh László Utolsó széttekintés című nemrég megjelent művében azt olvashatjuk a nyelvújításról, hogy ennek nem a kontár szófaragás volt a legnagyobb hibája, hisz kifejező szavak lettek a leghajmeresztőbb tákolmányokból is, mint például a csőorrból: csőr. Bár nehéz elképzelni — teszi hozzá —, hogy a régi magyar nyelvnek ne lett volna szava a csőrre. Nos, próbáljunk felelni erre a kérdésre, hogyan mondták magyar nyelven a madár csőrét, mielőtt a nyelvújítás ezt a szót megalkotta. Jobban mondva nem is kell így személytelenül a nyelvújításról beszélni, mert tudjuk az alkotó nevét is. Bachich József írja 1821-ben megjelent, A legszükségesebb tudományok veleje című könyvében, hogy ő „bátorkodta” a madár orrot egy szóval csőr-nek nevezni, a cső és az orr összevonásából alkotván ezt a hamarosan általánossá, közismertté váló szót. Ezzel együtt már azt is megmondtam, hogy a régi nyelvben is volt neve a csőrnek, csak nem egyetlen szó, hanem szószerkezet: madárorr, a madár orra. Arany János 1847-ben még nem ismerte (vagy ismerte de nem használta) a csőr szót, mert ezt írta a rab gólyáról: „Szárnya mellé dugta orrát, Meszsze nézne, de ha nem lát!” S a nóta is az orr mellett bizonyít: „Veres a libának orra, pedig sose mártja borba”. De szájnak is mondták a madár csőrét. Még manapság is énekeljük a nagy bécsi kaszárnyára szálló gólyáról, hogy „vizet hozott a szájába regruták számára”. Hát a Noé bárkájából kibocsátott galamb hol tartotta a zöld olajágat? Újabb bibliafordításaink szerint a csőrében. De a Károli-biblia régebbi kiadásaiban a galamb szájában van a leszakasztott olajfalevél. Hasonló módon a Káldi-féle bibliában is, amely a XVII. század első felében jelent meg először, Noé kibocsátotta a galambot, „az pedig megjőve hozzája estvére, zöld levelű olajfa ágat hozván szájában". Egyéb adatokat is keresve: ki ne emlékeznék Heltai Gáspár állatmeséire? A hollóra, „akitől” a ravasz róka kicsalta a sajtot; vagy a gólya és a róka vendégeskedésére, amikor is a róka lapos tányérban, a gólya viszont kis nyílású edényben tálalja a vendégnek a lakomát? A hollónak nem a csőréből, hanem a szájából pottyan ki a sajt, amikor énekelni kezd, s a gólya (vagy ahogy Heltai nevezi: az osztrág) „az ő hosszú vékony orra miatt” nem tud a tányérból enni. (Érdemes megemlíteni: az orr és száj helyét a csőr foglalta el, de az állandóan együtt emlegetett két testrésznév összeforrva is él a mai nyelvben: orca, régebben: orrszó.) Tulajdonképpen valóban meglepő, hogy egy ilyen furcsa alkotású szó viszonylag rövid idő alatt köznyelvivé lesz, s a nyelvjárások is befogadják. Sőt, évszázadunkban már ki is bővült a jelentése. Ezelőtt vagy fél évszázaddal például én — mint afféle gyengébb focista — csőrrel rúgtam a labdába, azaz a cipő orrával. De már abban az időben szokás volt úgy is leinteni a folyton kotyogót: fogd be a csőrödet. Ami igen szép út: a madár szájától az ember csőréig. Még a költészetbe is bevonult ez a csőr: Mészöly Dezső fordításában az egyik Villon-vers (Ének a párizsi nőkről) visszatérő sora: „de legjobb a párizsi csőr”. Idézem az „ajánlás”-t: Jó Herceg, mindenek felett A nagydíjat Párizs viszi. Itáliát se emlegesd: A legjobb csőr a párizsi. Orr — száj — csőr Tartalom: L. L.: Orr, száj, csőr — — — — — — — — — — — — B/II. Kovalovszky Miklós: Halász Gyula emlékének — — — — — — 1 Soltész Katalin: Országnevek és lakosságnevek — — — — — — 1 Lőrincze Lajos: Az érzékelésről, de pontosabban — — — — — — 2 Kemény Gábor: így írunk mi — — — — — — — — — — 2 Sz. F.: Sznobság a nyelvben — — — — — — — — — — __ 2 Kecskés István: Pestiesen szólva? — — — — — — — — — 3 Simon Zoárd: Lillabuszból beszélgetünk — — — — — — — — 3 Állatkerti bemutató — — — — — — — — — — — — — 3 Ördög Ferenc: Műemlékvédelem és névemlékvédelem — — — — 4 Rácz Endre: Töményebb lett a „jeles”? — — — — — — — — 4 Bíró András: Elveszett szavaink — — — — — — — — — — 5 Büky László: Ma is forr a világ! — — — — — — — — — — 5 Fóris György: Szerelem ’80 — — — ___ — ____ 6 Mizser Lajos: Hány Velence van? — — — — — — — — — 6 Rónai Béla: Pótmondatrészek — — — — — — — — — — 6 A windsori pályázat értékelése — — — — — — — — — — 7 Ladó János: A nevek világa — — — — — — — — — — — 7 L. J.: Leggyakoribb családneveink — — — — — — — — — 8 Deme László: Hogyan lejtsen a hangunk? — — — — — — — 9 Kurdi Péter: Ne ekkora düh vel! — — — — — — — — — — 10 K. G.: Szilágyi Ferenc: A magyar szó költészete — — — — — — 10 Karinthy Ferenc: Kaukázusi — — — — — — — — — — — 10 Kovalovszky Miklós: Szemle — — — — — — — — — — — 11 L. L.: Új anyanyelvi kaleidoszkóp — — — — — — — — — 11 Szende Aladár: Anyanyelvi nevelés a családban — — — — — — 12 Vida Tamás: Képek és hasonlatok érvénye — — — — — — — 12 Nyelvi játékok — — — — — — — — — — — — — — 13 Fábián Pál: Határozat helyesírási szabályzatunkról — — — — — 14 Novotny Júlia: A kérdőjel sem hibás — — — — — — — — — 14 Keszler Borbála: Van kiskapu — — — — — — — — — — 15 Éber szemmel, füllel — — — — — —— — — — — — — — 15 Kováts Dániel: A szép beszéd ünnepe — — — — — — — — 16 Postaláda — — — — — — — — — — — — — — — — 16