Édes Anyanyelvünk, 1981 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Halász Gyula emlékének Lapunknak és a rádió régi nyelvművelő sorozatának címe idősebb olvasóink emlékezetében bizonyára fölidézi Halász Gyula nevét. Érdemes és népszerű munkája volt nyelvművelésünknek. Illő és méltó, hogy születésének századik évfordulóján fölelevenítsük alakját és működését. A még félig német, félig már magyar fővárosban született 1881. április 17-én. Édesapja, Halász Imre, a századvég kiváló közírója. A családi környezet szelleme neveli beléje a magyar szó áhitatos szeretetét s a betű tiszteletét. Egyetemi éveiben a földrajztudományban mélyed el, s öröklött írói hajlama és stíluskészsége e téren érvényesül: számos híres földrajzi munkát és útleírást fordít le, könyvsorozatot szerkeszt, és népszerűsítő könyveket ír. Főként az ifjúság olvasta ezeket, s külön jelentőségük, hogy példás magyarságukkal, eleven, ízes stílusukkal vonzottak és neveltek. Írói-fordítói-szerkesztői gyakorlata természetszerűen irányítja figyelmét a helyes nyelvhasználat, a csiszolt, élvezetes stílus fontosságára. Kifinomult s egyre fejlettebb érzékkel foglalkozik az élő nyelv változásaival, torz divatjelenségeivel. A Nyugatban már 1916-ban megjelentek a frontról küldött nyelvvédő írásai: a nyelvhibáknak üzent hadat a háborúból. Később a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet közölte rendszeresen cikkeit, legszélesebb körű hatást azonban mint a rádió munkatársa és „nyelvi lelkiismerete” ért el. A 30-as években tartott előadásai — a mai rádiós ötpercek előzményei — az életből kiragadott találó nyelvi példák köré szőtt szellemes csevegések; ezek tették szállóigeszerűvé a kifejezést: édes anyanyelvűnk. Ezzel a címmel jelent meg 1938-ban előadásainak és cikkeinek gyűjteménye, a siker jeleként mindjárt két kiadásban. A kényszerű félreszorítottság évei után a felszabadulással ismét bekapcsolódott Halász Gyula a nyelvművelésnek új problémák és feladatok megoldását sürgető munkájába. Újra kezdte rádióelőadásait, cikkeket írt a lapokba, lelkesen részt vett az Akadémia feléledt nyelvművelő tevékenységében. Sajnos, már csak az újrakezdésre futotta életidejéből. Utolsó cikke a Magyarosanban együtt jelent meg a hirtelen halálát gyászoló nekrológgal 1947-ben. A két háború közti nyelvművelésnek — Kosztolányi mellett — legismertebb és leghatékonyabb képviselőjét vesztettük el benne. Mi a magyarázata hatásának és népszerűségének? Talán épp az, hogy nem tartozott a „céhbeli” nyelvészek közé. De tanult tőlük, ténytisztelő, körültekintő alaposságot, tudományos lelkiismeretességet, a nyelv életjelenségeit józanul vizsgáló, tárgyilagos szemléletet. Tájékozottsága, valóságérzéke és eszmei tisztánlátása pedig megóvta attól, hogy kövesse a koráramlat sodrában hangoskodó műkedvelő vagy botcsinálta nyelvvédőket, akik meggyőző felvilágosítás, okos tanács helyett megbélyegző fölénnyel ítélkeztek a nyelvi hibákról, sértő személyeskedéssel vagy dörgedelmes indulattal támadva elkövetőikre. Halász Gyula nem ilyen „harcosa” volt a nyelvnek, de éber ösztönű és éles szemű őre, aki azonban nem szuronyt szegezve és fenyegető hangon, hanem barátságos szóval fordult a közeledőhöz. Ezzel keltett bizalmat és érdeklődést, s mint a jó tanár, szórakoztatva tanított, és példájávalnevelt. Friss kedélye, szellemes humora, stílusának közvetlensége és fordulatossága teszi írásait oly vonzóvá számukra is követendő mintaképpé. Kovalovszky Miklós Országnevek és lakosságnevek Pálfy Józsefnek a lapunk múlt évi 4. számában megjelent cikkére szeretnék válaszolni. Az országnevek és lakosságnevek viszonya, amely oly sok gondot okoz a külpolitikai újságíróknak, hírszerkesztőknek és bemondóknak, nemegyszer foglalkoztatja a nyelvművelőket is. Noha sokan idegenkednek az országnévből az -ia végződés elhagyásával alkotott bolív, Jordán- féle elnevezésektől, ezek olyan természetesen illeszkednek a dán — Dánia, portugál — Portugália, román — Románia stb. sorozatba, hogy nincs jogcím a hibáztatásukra. Nem kell méltatlankodnunk tehát, ha netán „nigér”, „libér” vagy „tanzán" lakosságról hallunk. Az algíri és tuniszi a ma csak városnévként, korábban országnévként is használt Algír és Tunisz származéka — úgy látszik, kár volt az országneveket Algériára és Tunéziára változtatni, de hát ez már megtörtént. Kissé más a helyzet az argentin, a palesztin és a meglehetősen merészen csonkított venéz népnévvel: ezeket ugyanis nem -ia végű országnévből vonták el, így hibás analógiára adhatnak alkalmat; olykor hallhatunk is „Argentíniá”-t és „Palesztíniá”-t. Mégis a megszokás már szentesítette legalább az argentin-t és palesztin-t. Ami a „német kérdés"-t illeti: ha a „politikai illem” nem engedi a nyugatnémettel párhuzamos keletnémet használatát, nincs más hátra, mint elfogadni népnév, lakosságnév gyanánt az NDK mozaikszót (előbb-utóbb talán „endéká” írott alakban), mint ahogy népnévvé fejlődött az államnév rövidítéséből eredt szovjet is. A mozaikszók elharapódzása nem kedvünkre való ugyan, de hiszen megszoktuk az USA-t is (igaz, mellette ott van az [Amerikai] Egyesült Államok név, és ez is használható jelzőként, pl. USA-állampolgár. Semmiképpen nem helyeselhető a Fülöp-szigeteki alak. A többes szám jele nem tűr maga után semmiféle képzőt. Nyelvünk a többes számú földrajzi nevekből úgy alkot ki képzős melléknevet, hogy előbb visszaalakítja azokat egyes számúvá: Kárpátok — kárpáti, Appenninek appennini, pireneusik — pireneusi, tehát egyértelműen: Fülöp-szigeti. Ami a többi szigetek utótagú államnevet illeti, szerencsésebb helyzetben vagyunk: a szigetek elem a félreértés veszélye nélkül elhagyható (seychelles-i, comore-i, maldive-i). A Kartográfiai Vállalat kiadásában 1978-ban megjelent „Képes politikai és gazdasági világatlasz” a szóban forgó államneveket egyébként így írja: Seychelle-szigetek (nem Seychelles-sz.), Comore-szigetek , vagy Comorei Állam (helyesebben: Comore-i A.), Maldív-szigetek vagy Maldiv Köztársaság — a maldiv szót eszerint népnévként használja. Soltész Katalin Éber szemmel, éber füllel! EJNYE, EJNYE! Az Ország-Világ 1980. október 22-i számában látható képszöveg aláhúzott kifejezésében nemcsak sajtóhiba, hanem durva nyelvhelyességi hiba is van. Éber szemmel olvasó beküldőjének (Nagy Mária, 1191 Budapest, Kisfaludy u. 45.) igaza van. Aze kérdőszócska az összetett igealakokban mindig a segédigéhez kapcsolódik. Helyesen tehát így kellett volna írni a hibás kifejezést: LETARTÓZTATTÁK VOLNA-E őket. Joseph tíonannц frank Tieri, Carlos Marcello maffiavezérek — vajon klarkstaiak e volna őket, ha nem tennének rátartások ёг ha Carter pártján állnának ? ÉDES ANYANYELVÜNK !